Érdy Pál
Érdy Pál, született Eisler Pál Győző (Budapest, Terézváros, 1905. január 17.[1] – 1952. december 5.) magyar operaénekes (bariton).
| Érdy Pál | |
 | |
| Érdy Pál 1936 körül | |
| Született | Eisler Pál Győző 1905. január 17. Budapest VI. kerülete |
| Elhunyt | 1952. december 5. (47 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | operaénekes |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1C-6-13) |
Élete
szerkesztésEisler Oszkár (1875–1921) gőzmalmi hivatalnok és Weinberger Kornélia (1876–1959) tanárnő fia. Énekesi tanulmányait Makkay Mihálynál folytatta, majd 1930-ban a Városi Színház tagja lett. 1931-ben Troppaban és Drezdában, majd Grazban, Brnóban, Aussigben énekelt. Énekesi karrierje először külföldön bontakozott ki. A Magyar Királyi Operaház tagjaiból alakult együttes vidéki előadásainak szólistája volt. 1934 októberében mutatkozott be a magyar közönségnek – bár kisebb szerepekben láthatták már pályája elején – a Városi Színházban a Faust Mefisztójaként.[2] Ez utóbbiról így szólt a kritika:
Szép, melegcsengésű baritonjával kiválóan bánik. Átgondoltan és spinesen énekel s nem hagyja szerepének egyetlen egy momentumát sem kiaknázatlanul, sem ének, sem pedig játék szempontjából.
Ezután más bariton szerepekben is hallhatta itthon a közönség. 1935-ben Felix Weingartner meghívására a bécsi Staatsoperben Rigoletto szerepében lépett színpadra.[3] A következő évben játszott Bécsben és Svájcban is. Gyakran szerepelt a Magyar Rádióban is. 1937-ben leszerződött Reichenbergbe és a Prágai Rádióhoz is, s az év januárjában részt vett egy kairói turnén.[4] Két évvel később a Párizsi Nagyopera szerződtette a Rigoletto, Scarpia, Escamillo és Mefisztó szerepekre. Nemcsak Párizsban, hanem Cannesban, Nizzában, Biarritzban és Strassbourgban is fellépett.[5] A zsidótörvények következtében néhány évig csak az OMIKE Művészakció keretein belül léphetett színpadra. 1945 és 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja volt, s itt Ivan Hovanszkij hercegként debütált. 1946-ban lehetőséget kapott, hogy ismét Bécsben énekeljen egy általa választott szerepben.[6] 1945 és 1952 között a budapesti Operaházban is működött hős- és karakterbariton szerepkörben.
Magánélete
szerkesztésHázastársa Krausz Ármin és Krausz Rozália lánya, Erzsébet volt, akit 1936. június 7-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül. Két évvel később elvált tőle.[7]
Főbb szerepei
szerkesztés- Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia – Lord Enrico Ashton
- Charles Gounod: Faust – Mefisztó
- Farkas Ferenc: Csinom Palkó – Daru, korcsmáros
- Ruggero Leoncavallo: Bajazzók – Tonio, komédiás
- Giacomo Puccini: Bohémélet – Marcello
- Giacomo Puccini: Tosca –Scarpia
- Giuseppe Verdi: Rigoletto – Rigoletto
- Giuseppe Verdi: A trabudúr – Luna gróf
- Georges Bizet: Carmen – Escamillo
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 146/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
- ↑ Érdy Pál csütörtökön este mutatkozik be a közönségnek (1934. október 18.) Ujság, 10. évfolyam, 235. szám
- ↑ Érdy Pál a Bécsi Állami Operaházban (1935. június 29.) Magyar Hirlap, 45. évfolyam, 146. szám
- ↑ Érdy Pál érdekes külföldi szerződései (1937. április 29.) 8 Órai Ujság, 23. évfolyam, 96. szám
- ↑ Forrás: Nemzeti Ujság (1939. július 19) 21. évfolyam, 162. szám
- ↑ Érdy Pál meghívása... (1946. május 21.) Szegedi Népszava, 2. évfolyam, 113. szám
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 991/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
- A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.
- Érdy Pál a Magyar Állami Operaház adatbázisában
