Anna Haava
Anna Haava, született Rosalie Haavakivi (Kodavere, 1864. október 15. – Tartu, 1957. március 13.) észt költőnő, műfordító.
| Anna Haava | |
 | |
| Született | Anna Rosalie Haavakivi 1864. október 15.[1][2][3][4] Kodavere |
| Elhunyt | 1957. március 13. (92 évesen)[1][5][2][3][4] Tartu[5] |
| Állampolgársága | észt |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Tartu Linna-tütarlastekool |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Raadi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Haava témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésApja észt gazdálkodó volt. Családja komoly jelentőséget tulajdonított lányaik megfelelő oktatásának. Anna Haava kezdetben a Pataste mõis birtokon, később Saare-Vanamõisa német nyelvű magániskolájában, majd 1878-tól Tartuban a Hoffmann magániskolában tanult. 1880 és 1884 közt a tartui felsőbb leányiskola növendéke volt, ahol tanítói oklevelet szerzett.
1894 és 1899 közt németországi egészségügyi intézményekben dolgozott, később a Berlin melletti Fürstenwalde diakonissza intézetében tevékenykedett. 1894-től 1899-ig oktató és ápoló volt Oroszországban, többek közt Szentpéterváron és Novgorodban. Külföldi tartózkodása alatti magánya, anyja 1898-as halála és nővére, Liisa néhány évvel korábbi elhunyta mély nyomokat hagyott lelkében
. A századfordulón a livóniai Haavakivibe költözött, itt bátyja farmján volt házvezetőnő. Később a Postimees című lap szerkesztője volt. 1906-tól mint szabadúszó író és fordító dolgozott. 1909-ben költözött Tartuba, ahol haláláig visszavonultan élt. Mint az észt irodalom egyik legelismertebb költője hunyt el, sírja a tartui Raadi temetőben található.
Költőként 1886-ban debütált. 1888 és 1897 közt három kötetben jelentek meg versei Luuletused címen. Ezt követte 1906-ban a Lained, 1910-ben a Ristlainetes című kötet. Põhjamaa lapsed (1913) című kötete az észt irodalomban addig ismeretlen intenzitású és hitelességű szerelmes verseket tartalmazott.
1920-ban jelent meg a Meie päevist, amely már társadalomkritikus alkotásokat is tartalmazott. Anna Haava luuletuskogu című verses antológiája 1924-ben került az olvasók elé. Ezt követte a Siiski on elu ilus (1930), a Laulan oma eesti laulu (1935) és a Järelpõiming (1936). Észt zeneszerzők számos költeményét zenésítették meg. Prózában is alkotott, összegyűjtött aforizmái 1911-ben jelentek meg Peotäis tõtt címen. Gyermekkoráról szól Väikesed pildid Eestist (1911) című kötete. Önéletrajza csak 2006-ban, posztumusz jelent meg Mälestusi Laanekivi Manni lapsepõlvest címen.
Fordítói tevékenysége is jelentős, számos klasszikust fordított észt nyelvre, köztük William Shakespeare-t, Franz Grillparzert, Hugo von Hofmannsthalt, Goethét, Friedrich Schillert, Hans Christian Andersen meséit, orosz irodalmat, valamint ókori görög színdarabokat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Хаава Анна, 2015. szeptember 28.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anna Haava című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Ello Säärits: Anna Haava. Elu ja loomingu lugu. Ilmamaa, Tartu, 2007, ISBN 978-9985-77235-5
- Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. de Gruyter, Berlin u. a., 2006, ISBN 3-11-018025-1, 304–308. oldalak
- Életrajza fotókkal, észt nyelven
- Életrajza észt nyelven