Asztrológia

Az asztrológia vagy csillagjóslás (görögül αστρολογία) kifejezés a görög asztron, 'csillag' és logosz, 'szó, tudomány' szavakból ered. Az úgynevezett ezoterikus tanok egyike, és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása. Tudománytörténeti szempontból, mint egykor a csillagászat része, érdemes tanulmányozni, az asztrológia maga azonban áltudomány. Az asztrológusok ugyanis több ezer éve hangoztatják, hogy a bolygók mozgása befolyásolja az emberek sorsát de ezt a feltételezést semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Kijelenthető, hogy az asztrológia megközelítési módja, összefüggései és eredményei tudománytalanok.^[1]

Jézus Krisztus horoszkópja Ebenezer Sibly könyvében

Keletkezése

Az éjszakai égbolt tanulmányozása az emberiség ősi tevékenysége. A legtöbb civilizációban félelemmel vegyes érdeklődés alakult ki az égi jelenségek szabályos ismétlődése iránt. A korai megfigyelők a környezetükben zajló folyamatok magyarázatát keresték az égen, mítoszokkal és legendás hősökkel népesítették be a csillagok világát. Ezek később egységes mitológiává forrtak össze, majd vallássá alakultak azt hangoztatva, hogy az égi és földi világ egymás tükörképei, misztikus kapcsolat áll fenn közöttük. Ezzel párhuzamosan azonban pontos és rendszeres leírások is születtek a megfigyelésekről, amelyek hatalmas mennyisége és tudományos elemzése hozzájárult a csillagászat fejlődéséhez.^[1]

Története

Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr. e. 8. század), illetve Babilónia (Kr. e. 5. század) papságához kötik. Ennek nyomán alakult ki az asztrológia az ókori Görögországban a 2. században, valamint a hellenizmus idején a Közel-Kelet jó részén. Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták.

Alapelve, alapművei

Hermész Triszmegisztosz

Alapelve a Hermész Triszmegisztosz nevéhez kötődő Smaragdtábla tétele: Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

Az első ismert asztrológiai mű a mezopotámiai II. Szargon (Kr. e. 722–705) 72 részből álló műve volt.
Klaudiosz Ptolemaiosz a 2. században írta Tetrabiblos művét, mely évszázadokig alapmű maradt.
A 4. században adta ki Firmicus Maternus Libri Matheses művét.
Regiomontanus Esztergomban befejezett Tabulae directionum című munkájában az égitestek befolyásain kívül közli a horoszkóp 12 házának számítási módját, a régi Campanus-féle módszer figyelembevételével, és egy, az asztrológiában nélkülözhetetlen csillagászati táblázatot is felállít. Prognózisában többek szerint előre megírta az 1789-es francia forradalom idejét és eseményeit.

Ágazatai

Asztrológiai pszichológia

"Az asztrológia sok irányzata közül az ASZTROLÓGIA PSZICHOLÓGIA Bruno Huber és Louise Huber ötven évvel ezelőtt született, merőben új ágazata. Ők ketten Firenzében Roberto Assagioli pszichológus és pszichiáter, a pszichoszintézis atyjának munkatársai voltak. Az eredetileg pszichológus férj és asztrológus felesége csodálatos műve ez az Asztrológiai Pszichológiai Intézet (API) és az általuk megalkotott módszer.

Kezdőasztrológia (katarkhé)

Eseményasztrológia
Időválasztó (elektív) asztrológia
Szándékasztrológia (intentív asztrológia)
Kérdőasztrológia (interrogatív asztrológia)

Születési asztrológia (genetlialógia, natális asztrológia)

A születési asztrológus a percre pontos születési idő és a születési hely alapján számítja ki a születési horoszkópot, amelyet az emberi személyiség és karma archetipikus reprezentációjának tekint.

Egyetemes v. mundánasztrológia

asztrometeorológia, természeti asztrológia
történeti asztrológia

Bulvárasztrológia

A médiában elterjedt asztrológiai rovatok elsődleges célja a média olvasottságának növelése. Az itt közzétett információk általában túlságosan általánosak, semmitmondóak (csak a születési csillagjegyet veszik figyelembe), ellenben közérdeklődésnek örvendenek. A születési dátum (és nem pontos időpont) alapján, kizárólag a Nap helyzetére referálva fogalmaz meg állítást, ami olyan mértékű redukálása az asztrológia által hagyományosan figyelembe vett komponenseknek, ami már a vonatkoztatás pontosságát lehetetleníti el. Akkor sem lehet pontos, ha tanult asztrológus fogalmazza meg, mert nem személyre szabott.

Az asztrológiai tanok

A Zodiákus a 6. századi izraeli Beit Alpha zsinagógából

Az asztrológia szimbólumrendszerként használja fel a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket. Általában az összes asztrológiáról (európai, kínai és közép-amerikai indián) elmondható, hogy az égbolt egy szakaszát, a zodiákust (az ekliptika alatt és felett 20-20°-nyi széles, összesen tehát 40° széles sáv) felosztja állatövi jegyekre, melyek az adott kultúra naptárát is meghatározzák. Különösen igaz ez a kínai naptárra. Az állatövi jegyeket társítani szokták a bolygók helyzetével is. Az ókorban öt bolygót ismertek, ezeket az öt alapvető jellemmel egyeztették. Az európai és a kínai asztrológia is kapcsolatot teremt az állatövi jegyek, jellemek és elemek között. Azonban míg Nyugaton négy elemet (föld, tűz, levegő, víz) ismernek, Kínában ötöt (föld, fém, fa, víz, tűz).

A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve egyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük azonban eltolódott, mivel a csillagképek nagysága változó, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. Mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya határozza meg. A Kos csillagjegy pl nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak (például Placidus, Regiomontanus, Campanus módszerei). A házak, jegyek és bolygók helyzete illetve egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a „jövőjét”.

Kézzel rajzolt horoszkóp

Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési helye, és ideje: éve, hónapja, napja, órája és perce. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját tárgyalják, így ezek nem részletes, személyes horoszkópok.

Még kevéssé ismert az antropozófia által bevezetett úgynevezett asztrozófia.

Az asztrológiai tanításoknak számos értelmezése létezik.

Az asztrológia az ezoterika (ezoterikus tudás) egy alkalmazása, annak egy vetülete. Az asztrológia nézetei szerint a csillagok nem határozzák meg, determinálják az egyes ember életét, hanem csak egy lehetőséget biztosítanak bizonyos összefüggések felismerésére, az egyén belső természetének, illetve előtte álló „feladatainak” megismerésére. (Azon módszerek, melyek ugyanezt az eredményt nem a csillagok, hanem más segítségével érik el az ezoterika más-más területein találhatóak meg.) A megismert tények nem konkrét eseményeket írnak elő, nem a jövőt mondják meg, hanem azt, hogy az egyénnek milyen (általában jellemfejlődési) feladatai vannak, melyeket szabad akarata szerint valósíthat meg, vagy akár próbálhat elkerülni.

Az asztrológia szerint a születési horoszkóp (radix) mutatja a személyt legmarkánsabban meghatározó jegyeket, az egyénben rejlő lehetőségeket és az előtte álló feladatokat. Minél pontosabb időt vesz figyelembe a horoszkóp, annál aprólékosabb, részletesebb az eredmény, ezért igen jelentős eltérések mutatkozhatnak a csak a születés hónapját vagy napját figyelembe vevő (úgynevezett) horoszkópok és a percre pontosan kiszámított horoszkópok között, melyek nem csak a Nap pozícióját, hanem az összes asztrológiai objektum helyzetét és kölcsönös elhelyezkedését is figyelembe veszik.

Mivel a horoszkóp egy adott „dolog” jellegzetességeit és várható „sorsát” próbálja meghatározni, ezért nem csak személyeknek, de bármilyen számunkra fontos eseménynek is lehetséges horoszkópot készíteni, például egy új, nagy feladat előtt (például: cégalapítás, vagy akár űrutazási program beindítása).

Az év felosztása a nyugati asztrológiában:

Bak (december 22. – január 19.)
Vízöntő (január 20. – február 18.)
Halak (február 19. – március 20.)
Kos (március 21. – április 19.)
Bika (április 20. – május 20.)
Ikrek (május 21. – június 21.)
Rák (június 22. – július 22.)
Oroszlán (július 23. – augusztus 22.)
Szűz (augusztus 23. – szeptember 22.)
Mérleg (szeptember 23. – október 22.)
Skorpió (október 23. – november 21.)
Nyilas (november 22. – december 21.)

A zodiákus jegyek határainak kiszámításánál nem elegendő a hónap-nap szerinti felosztás, mert nem mindig éjfélkor vált zodiákus jegyet a Nap. A nyugati asztrológia idő alapú számítási módszerrel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a zodiákus kör 12 egyenlő részre van felosztva, a tavaszi napéjegyenlőség pillanatától kezdve. Mivel ez a pillanat évente változik,^[2] a zodiákus kör is minden évben újra kiszámításra kerül.

Példa:

2000.06.21-én 03:48-kor váltott át Ikrek jegyből Rák jegybe a Nap. (Budapest)

2021.06.21-én 05:33-kor váltott át Ikrek jegyből Rák jegybe a Nap. (Budapest)

Megítélése

Az asztrológia megítélése minden korban vitatott volt, már a pogány Rómában is előfordult, hogy a városból kitiltották az asztrológusokat; és a felvilágosodás előtti Európában is sokszor mint „pogányságot” elítélték. Érvényességéről nehéz világos képet adni. Számos kiváló tudós foglalkozott vele, például Kepler is, de ide sorolhatjuk a magyar Győrffy László hadbíró ezredest is, aki mai ismereteink szerint az első magyar asztrológiai tankönyv szerzője volt. Az asztrológiát nagyon sokan ellenzik, sokan alapvető tanításainak ismerete, vagy legalább megismerésének igénye nélkül. Sokan az emberi „szabad akarattal” ellentétben állónak tartják, és ezért eleve tagadják.

Tudományos kritikája

Az asztrológia kritikája elsősorban tudományos oldalról történik, és a tudományos módszer elemeit kérik számon. Ennek megfelelően az empirikus igazolást hiányolják és az elméleti problémákat kritizálják.

A kritikáknak ez a fajtája feltételezi, hogy az asztrológia magát tudománynak definiálja (a „modern tudomány” értelemben, nem pedig az „adott témában összegyűjtött tudás halmaza” értelemben). Mivel az asztrológiát művelők nagyon változatosan véleményezik ezt a kérdést, valamint az ezoterikus tanok alapja – saját bevallása szerint, amúgy a legtöbb vallási rendszerhez hasonlóan – a „nem tudományos” (szellemi, emberközpontú) megközelítés, így nehezen eldönthető ezen kritikák alkalmazhatósága. A kritikák egy része olyan pontokat cáfol meg (például „valódi jóslás-e az asztrológia”, „a csillagok nem befolyásolják az egyéneket”) melyeket nem az asztrológia, hanem a valójában az asztrológiával kapcsolatosan tájékozatlan közhiedelem állít.

Elméleti problémák

Az asztrológia mint elmélet kritikusai szerint gyenge talajon áll. Első gond, hogy az asztrológiának tulajdonképpen nincs egy pontosan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont a releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Az időpont percnyi pontossággal kell, a csillagjegyekkel operáló teljesen durva „horoszkópok”, melyek többnyire magazinokban jelennek meg, komolytalanok és a tanult asztrológusok el sem fogadják őket.

A következő gond, hogy az asztrológia általában nem mondja meg, mit is tud jósolni.

Amennyiben a csillagok állása és az emberi sorsok valamilyen tulajdonsága között bármilyen összefüggés lenne, akkor jelenlegi tudományos elvárásaink szerint valamelyik irányba kellene lennie egy hatásnak, vagy egy közös harmadik „oknak”. Mindegyik variációban a hatásmechanizmus rejtélyes, illetve lehetetlen a jelenlegi fizikai és matematikai ismereteink szerint.

Empirikus problémák

Az empirikus igazolás különféle statisztikák formájában volna megtehető, de ilyen alig készül. Pozitív igazolásról nem tudni, néhány szórványos negatív kísérletről lehetett csak hallani. Ld. irodalom.

Jelentős asztrológusok

Hellenisztikusok

Bérósszosz babilóni asztrológus, aki Kósz szigetén alapított iskolát Kr. e. 275 körül
Manilius
Thraszüllosz
Balbillosz, Thraszüllosz fia
Szidóni Dórotheosz, nagy hatással volt az arabul író szerzőkre.
Athéni Antiokhosz
Ptolemaiosz Klaudiosz, hatása elsősorban a reneszánsz asztrológusokra volt nagy.
Vettius Valens
Porphüriosz
Firmicus Maternus
Alexandriai Paulosz
Thébai Héphaisztión
Olümpiodórosz
Rhétoriosz
Edesszai Theophilosz

Perzsa-arab és középkori asztrológusok

Reneszánsz asztrológusok

Újkor

Karl Brander-Pracht
Friedrich Schwickert (Sindbad)
Erich Carl Kühr
Paul Regenstreif
Győrffy László
Baktay Ervin
László András
Kecskés Péter
Evangeline Adams
John Frawley
Dubravszky László
Stephen Arroyo

Jelenkor

Janák Lajos
Kalo Jenő
Peter Orban
Takács Tibor
Trentai Gábor
Bertalan Éva
Furár Edit

Irodalom

Szathmáry László: Az asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udvarában Franklin, Budapest, 1940.
Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit Akadémiai Kiadó, Bp., 1978. ISBN 963-05-1528-8
Firmicus Maternus: Asztrológia – A pogány vallások tévelygéseiről Helikon Bp., 1984. ISBN 963-207-827-6
Csízió vagyis A csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986. ISBN 963-232-409-9
Radix, folyóirat (1990-től)
Dubravszky László – Eörssy János: A tradicionális asztrológia tankönyve (Bp., 1992, 2000) ISBN 963-9343-18-8
Hamvas Béla: Tabula smaragdina (Szombathely, Életünk Könyvek, 1994) [9]
Frawley, John: A valódi asztrológia Chemix 2000, Budapest, 2002. ISBN 978-963-430-055-7
Frawley, John: A valódi asztrológia alkalmazása Chemix 2000, Budapest, 2003. ISBN 978-963-212-448-3
Morin, Jean-Baptiste: Astrologia Gallica XXII Azimut 2000, Budapest, 2004. ISBN 963-217-129-2
Bonatus, Guido: Anima astrologiae Mediter, Budapest, 2004. ISBN 963-214-774-X
Waardahl, Kristina: Klasszikus kérdő asztrológia a gyakorlatban Szerzői kiadás, Budapest, 2005. ISBN 963-440-893-1
Kecskés Péter: Csillagbölcselet Kapu Könyvek, 2008. ISBN 978-963-87854-1-1
Buji Ferenc: Harmonia universalis. Az asztrológia belső rendje Kairosz, Budapest, 2012. ISBN 978-963-662-527-6
Kónya Albert: Asztrológiai házak (1999)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Sulinet
↑ (2021. március 9.) „Nap-éj egyenlőség” (magyar nyelven). Wikipédia.

Források

↑ Sulinet: Asztrológia - a legvalódibb áltudomány. Sulinet (2005. augusztus 9.) arch
Frank Dénes Dániel: Nem az égben van. A csillaghit története a kezdetektől (MEK)
Daryn Lehoux: Tomorrow's News Today: Astrology, Fate, and the Way Out – az asztrológia filozófiai (elsősorban -történeti) szempontból
Szkeptikusok az asztrológiáról
Cielo e Terra olasz, angol és francia nyelven
C.U.R.A The International Astrology Research Center francia, angol és spanyol nyelven
Latin és angol nyelvű letölthető szövegek, angol nyelvű cikkek, szómagyarázat…
Research Sources for Astrology (angol)
Hellénisztikus asztrológia (angol)
Reneszánsz asztrológia (angol)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Asztrológia témájú médiaállományokat.

[Sulinet_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Sulinet

[2] (2021. március 9.) „Nap-éj egyenlőség” (magyar nyelven). Wikipédia.

[1]

[2]