Bezerédj György
Bezerédi Bezerédj György, született: Bezerédj György István (Vámoscsalád, 1779. augusztus 22. – Kissennye, 1863. szeptember 23.) jogász, alnádor, királyi tanácsos, a kőszegi kerületi tábla elnöke.[1]
| Bezerédj György | |
 | |
| Született | 1779. augusztus 22. Vámoscsalád |
| Elhunyt | 1863. szeptember 23. (84 évesen) Zsennye |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bezerédj György témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztés
Jeles közéleti ember, jogász, tehetséges, színes, sokoldalú személyiség volt a nemesi származású Bezerédj család vámoscsaládi ágából származó Bezerédj György. Édesapja bezerédi Bezerédj Péter (1754-1812), insurgens kapitány, földbirtokos, édesanyja a barkóczi Rosty családból való barkóczi Rosty Magdolna (1762-1799) volt. Apai nagyszülei bezerédi Bezerédj Sándor (1711–1776), táblabíró, földbirtokos, és jákfalvi Novák Judit voltak. Anyai nagyszülei barkóczi Rosty Miklós (1715-1768), huszárkapitány, földbirtokos, és rábabogyoszlói Vajda Anna voltak.
Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, jogi tanulmányait 1796-98 között Pozsonyban végezte. Francia, latin és olasz nyelvtudással rendelkezett. A zene szeretete meghatározó volt egész életében. Tudománya és hazafisága következtében nagy tekintélynek örvendett. Vas vármegye tiszteletbeli jegyzője volt. Az 1807. és 1808. évi országgyűlésen Vas vármegye középpárti követe volt. 1809-ben Veszprém vármegye főjegyzője lett. 1825. augusztus 8-tól Veszprém vármegye I. országgyűlési követté választotta, de lemondott elsőségéről Rohonczy János javára. 1827. augusztus 16-tól a Királyi Tábla ülnöke, 1827. szeptember 28-án József főherceg alnádornak nevezte ki, 1829-től a Dunántúli (kőszegi) kerületi tábla elnöke volt 1848. december 2-ig, amikor e tisztségéről lemondott.[2] A császári és királyi udvari tanácsosi cím birtokosa volt. Latin nyelvű életrajzát maga írta meg.
Érdekesség
szerkesztésA zsennyei kastélyon 1829 és 1830 között Bezerédj György részben átépítést hajtott végre. "Az eredetileg reneszánsz udvarházat több ízben is átépítették. Utoljára 1829-ben az Angliából hazatelepült botanikus Bezerédj György építette át Tudor stílusban. Ő alakította ki az épület körüli tájképi kertet is a helyben lévő kőrises-tölgyes idős egyedeinek meghagyásával. Bezerédj György az 1830-as években ritka növényeket, fákat hozatott, a 22 holdas parkot arborétummá fejlesztette. Bezerédj György 1863-ban hunyt el.
Ekkor Elek nevű fia vette át a birtokot. Bezerédj Elek Bécsben tanult, diplomáciai pályára készült. Az 1848-49-es szabadságharc hatására azonban lemondott eredeti szándékáról és a továbbiakban építészetet tanult. Az utolsó lényeges bővítést Bezerédj Elek végeztette 1863 és 1867 között, amit igazol a bejárat feletti kronosztichon. Ez a következő szöveget tartalmazza: "DVpLICaVIt CrVCeM, Alexius de Bezered"
A kastélyt a korszellemnek megfelelően romantikus felfogásban korszerűsítették. Ezt az állapotot őrizte meg napjainkig. A család bensőséges kapcsolatot ápolt a kor művészeivel. Többször járt Zsennyén Kisfaludy Károly, Szegedy Róza. Szívesen vendégeskedett a vadregényes környezetben lévő kastélyban gróf Batthyány Lajos és Deák Ferenc is. "A 20. század elején (1910-11-ben) Bezerédj Elek leánya, Emma, Békássy Istvánné építtette át az első emelet egy részét. Ekkor bontották le a hall fiókos dongaboltozatát és síkmennyezetet építettek. A Békássy család a két világháború között nem változtatott a kastélyépületen." Bezerédj Elek utódai a Békássy család tagjai őrizték híres könyvtárát és arborétumát.
Házassága és gyermekei
szerkesztés
1803. június 29.-én Gógánfán feleségül vette mezőszegedi Szegedy Antónia (*Kám, 1782. április 6.–†Gógánfa, 1842. október 22.) kisasszonyt, mezőszegedi Szegedy Ignác (1736-1796) zalai alispán és barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753-1787) lányát, aki egyben Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1774-1832) asszonynak a húga volt. A menyasszonynak az apai nagyszülei mezőszegedi Szegedy Ferenc, Veszprém vármegye alispánja, királyi táblai ülnök, földbirtokos és medgyesi Somogyi Rozália voltak; az anyai nagyszülei barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790), királyi tanácsos, vasi alispán, földbirtokos és bajáki Bajáky Katalin (1726-1782) voltak. Bezerédj György és mezőszegedi Szegedy Antónia házasságából született:
- Bezerédj Amália Krisztina (Szentivánfa, 1804. április 15. – Máriavölgy, 1837. szeptember 21.), a kisdedóvás buzgó terjesztője. Férje: bezerédi Bezerédj István (Szerdahely, 1796. október 28. – Hidja-puszta (Szedres mellett), 1856. március 6.) reformkori politikus, kiváló szónok, Tolna vármegye követe, földbirtokos.
- Bezerédj Konstancia (Szentivánfa, 1806. február 27.–Zsennye, 1836). Férje: okolicsnói Okolicsányi Károly (1798.–Zavar, 1872. december 16.).
- Bezerédj Etelka (Szentivánfa, 1807 július 12.–Hidja-puszta (Szedres mellett), 1888. június 15.). Férje: bezerédi Bezerédj István (Szerdahely, 1796. október 28. – Hidja-puszta (Szedres mellett), 1856. március 6.) reformkori politikus, kiváló szónok, Tolna vármegye követe, földbirtokos.
- Bezerédj Ludovika (Veszprém, 1810. május 3.–Rábahídvég, 1872. június 19.). Férje: felsőeőri Bertha Antal (Rábahídvég, 1808. február 13. – Rábahídvég, 1874. július 30.) Vas vármegye főjegyzője, országgyűlési követe, táblabíró, földbirtokos.
- Bezerédj László (Veszprém, 1813. július 25. – Kámon, 1871. szeptember 27.) jogász, országgyűlési képviselő, felsőházi tag. Neje verebi Végh Angéla.
- Bezerédj Elek (Veszprém, 1823. június 4.-Szombathely, 1894. augusztus 23.). Neje Kiss Emma (Uraiújfalu, 1832. szeptember 22.–Budapest, 1879. január 16.)
Műve
szerkesztés- Oratio ad principem Ludovicum a Battyán comitatus Castriferrei haereditarium supr. comitem… dum sub gratiosissimis eorundem auspiciis in lyceo Sabariensi positiones ex universa philosophia publice propugnaret 23. aug. 1796. Sabariae.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804-1837) öröksége
- Zsennye honlapja Archiválva 2008. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.