Buldoghangyaformák

rovaralcsalád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 26.


A buldoghangyaformák (Myrmeciinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera)rendjében a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik kisebb alcsaládja két recens és hat kihalt nemmel.

Buldoghangyaformák
Éjjeli buldoghangya (Myrmecia pyriformis)
Éjjeli buldoghangya (Myrmecia pyriformis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea)
Család: Hangyák (Formicidae)
Alcsalád: Buldoghangyaformák (Myrmeciinae)
Emery, 1877
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Buldoghangyaformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Buldoghangyaformák témájú kategóriát.

Myrmecia nigriscapa dolgozók kommunikációja
Hegyi buldoghangya (Myrmecia pilosula) dokumentált előfordulása Ausztráliában és Tasmániában
Buldoghangya feje

Származásuk, elterjedésük

szerkesztés

Magyarországon egy fajuk sem honos.

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Nagy, erős hangyák, többnyire elérik a 2–2,5 cm-t. A buldoghangya (Myrmecia) nem tagjai az ausztráliai faunabirodalomban (Notogea) élnek.[1]

Mérgük fő komponense a hisztamin.[2]

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

Ebbe az alcsaládba tartozik az Ausztráliában élő vörös buldoghangya (Myrmecia sanguinea) rokonsága. A közelükbe kerülő embert dühösen megtámadják, hatalmas rágójukkal összecsipkedik, és hatalmas fullánkjukkal megszurkálják. A vizet, nemcsak isszák, de egyes megfigyelők szerint fürdenek és úsznak is benne.[1]

Gazdasági jelentőségük

szerkesztés

Rendszertani felosztásuk és a Magyarországon ismertebb fajok

szerkesztés

Az alcsaládot két nemzetségre bontják. A kihalt nemek nagy többsége nemzetségbe sorolatlan.

  1. a b Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
  2. Szegedi Tudományegyetem: Etológia