Frangepán Gergely
Gróf czetinai Frangepán Gergely (horvátul: Grgur Frankopan; 1459 – 1520. szeptember) magyar katolikus főpap, diplomata. Kalocsai érsek (1503. július 20. – 1520).
| Frangepán Gergely | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | gróf Frangepán Gergely |
| Született | 1459 |
| Nemzetiség |  horvát |
| Elhunyt | 1520. szeptember |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | katolikus |
| Tisztség |
|
| Hivatal | veszprémi püspök |
| Hivatali idő | 1502. április 18.– 1503. június 21. |
| Elődje | Szatmári György |
| Utódja | Isvalies Péter |
| Hivatal | kalocsai érsek |
| Hivatali idő | 1503. július 20.– 1520. szeptember |
| Elődje | Kálmáncsehi Domonkos |
| Utódja | Tomori Pál |
| Hivatal | királynéi kancellár |
| Hivatali idő | 1502–1503 |
| Elődje | ? |
| Utódja | Isvalies Péter |
Életútja
szerkesztésCsaládja
szerkesztésA Frangepán grófi család sarja, aki a zágrábi egyházmegyéből származott. Apja Frangepán Zsigmond, testvére Frangepán János.[1]
Pályája korai szakasza
szerkesztésBécsben (1480) és Krakkóban (1485) járt egyetemre.[2] 1493-ban kalocsai olvasókanonokként tűnik fel, két évvel később pedig már a fehérvári prépostság ura[1] (1495. október 22.–1501. május 29.).
Főpapi pályája
szerkesztés1500. április 24. előtt kinevezett veszprémi püspök és királynéi kancellár. VI. Sándor pápa megerősítésével 1502. április 18. és 1503. június 21. között veszprémi megyés püspök, s megtarthatta a budafelhévízi prépostság javadalmát azzal a kötelezettséggel, hogy ebből zsoldosokat fizessen.[3] Hivataláról 1503. június 21-én mondott le. Még ugyanezen évben a kalocsai érsekséget kapta meg (1503. július 20.). II. Ulászló 1502-ben nőül vette Foix Annát, de Frangepán Gergely még nem vette fel a püspöki címet, így a királynét nem koronázhatta meg. A királlyal oklevelet állíttatott ki, hogy ezen egyedi eset nem csorbítja a veszprémi püspökök ősi jogait.[1]
Érseki tisztségében december 11-én erősítette meg II. Gyula. 1504. február 24-én fizette meg az annátákat, a palliumot csak másfél év múlva kapta meg.[3] Támogatta a „rákosi végzés-t” (1505), de vezetője volt a Miksa-császárhoz küldött követségeknek (1506). Az 1510-es években a lengyel politikai orientáció és Szapolyai János híve. Kalocsai udvara humanista központként működött, Ludovicus Tubero neki ajánlotta történeti munkáját. Hatalmas vagyonából hagyott Kapisztrán János szentté avatásának előmozdítására.[2] 1514. április 16-án hirdette ki az egyházmegyében a keresztes hadjáratot. Bács várában sikeresen védekezett a Pogán Benedek vezette felkelő paraszthadak ellen (1514). 1515 elejétől 1516 decemberéig kancellár. 1516 és 1519 között az országos tanács tagja.[3] 1519-ben tagja a Bornemissza-ellenes szövetségnek.[2]
Vagyonát a végvárak fenntartására hagyta. Egyházi tisztségeiből fakadóan Veszprém (mint veszprémi püspök) és Bács vármegyék (mint kalocsai érsek) örökös főispánja is volt.
Segédpüspökei
szerkesztésHalála után
szerkesztésSzéke 1521 és 1522 között üres, utóda Veszprémben és a királynéi kancellárságban 1503. június 21-étől Isvalies Péter, Kalocsán 1523. február 4-étől Tomori Pál.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c mek.iif.hu Archiválva 2021. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. február 22.
- ↑ a b c Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története, Veszprém, Egyházmegyei Könyvnyomda, 1901
- ↑ a b c d Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998.
|
előző püspök |
veszprémi püspök 1502. április 18. – 1503. június 21. |
következő püspök |
|
előző érsek |
1503. július 20. – 1520. szeptember |
következő érsek |