Nagy szikibagoly
A nagy szikibagoly vagy nagy szikibagolylepke (Gortyna borelii) egy Európában több helyen előforduló, ám Magyarországon kiemelt jelentőségű lepkefaj, populációjának súlypontja itt található, a faj egyedül itt nincsen végveszélyben.
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Gortyna borelii Pierret, 1837 | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy szikibagoly témájú kategóriát. |
Táplálkozása
szerkesztésA nagy szikibagoly erősen kötődik lárvális tápnövényeihez, a nagy termetű, szálas levelű, vastag gyökerű kocsord (Peucedanum) fajokhoz – Magyarországon ez a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale). Általában ahol a tápnövény nő, ott a lepke is megtalálható. Más vidékeken tápnövényei a Peucedanum gallicum és a Peucedanum longifolium is. Mesterséges körülmények között akár közönséges sárgarépán (Daucus carotta) is felnevelhető.
Élőhelye
szerkesztésÉlőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban a sziki magaskórós növénytársulásokban[2] fordul elő, amely főleg sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg. A harmadik tipikus élőhely az Északi-középhegység déli lejtőin, gyakran egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek, többnyire lejtősztyepprétek.
Míg az erdősztyepp jellegű sziki tölgyesek szélein-tisztásain növő sziki magaskórósok környezetvédelmi szempontból stabil élőhelynek tekinthetők, addig a második csoportba tartozó gyepek fajösszetétele jelentősen változhat, a sziki kocsordot kiszoríthatja a réti őszirózsa (Aster punctatus), amit a megfelelő idejű kaszálás akadályozhat meg.
Fenológia
szerkesztés.jpg)
Imágó
szerkesztésA nagy szikibagoly imágói átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek, rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat. A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak. Monitorozásukra a szokásos lámpázásos módszer nem jól alkalmazható, a lepke kíméletét is szolgáló „hernyórágás-keresés” módszere megfelelőbb. A lepkefaj diszperziós vagy terjedési képessége nagy, Magyarországon sokszor megfigyelték belvárosi lámpaoszlopokon, csárdák, kocsmák megvilágított falán, még HÉV-megállóban is, valószínűleg akár 15-20 kilométert is képesek megtenni. Ebből adódóan a lepkefaj kolonizációs, rekolonizációs képessége hazánkban igen erős, ezért képesek a nem túl távoli elkülönült populációk is összeköttetésben maradni, egyfajta metapopulációs szerkezetet fenntartva.
Pete
szerkesztésA nőstény lepke általában valamilyen széles levelű pázsitfűféle (Poaceae) levélhüvelyébe petézik „oly módon, hogy potrohának utolsó ízén lévő, erős kitinképződményével a levélhajlatokat kissé felfeszítve, hosszú tojócsövével a keletkezett hasítékba rakja, halvány, hússzínű kötőanyagba ágyazva”. Ennek természetvédelmi következménye, hogy a kocsordos élőhelyeken nem elegendő a sziki kocsord megőrzése, hanem kaszálatlan, magas füvű gyeprészeket kell kialakítani, hogy a nagy szikibagoly szeptember-októberben le tudja rakni petéit. A lerakott peték telelnek át.
Hernyó
szerkesztésA hernyók április közepe és május második hete között kelnek ki. Első fejlődési stádiumuk (L1; a kikeléstől az első vedlésig) 4-5 napig tart, maga a vedlés kb. 48 órát vesz igénybe. Az L1 hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén.
Az L2-L3 stádiumok május eleje és július közepe közé tehetők a kikelés időpontjától függően, a vedlések között 7-8 nap telik el. Az L2 stádiumú lárva a tápnövény szárának a földfelszín feletti részébe rágja be magát, ahol az L3 stádium végéig endofág életet él (a tápnövény szárának felszín feletti részében felfelé-lefelé rágva táplálkozik). Jelenlétéről ekkor a tápnövény szárán, a levelek hónaljában és a szár tövénél megfigyelhető sárgásfehér ürüléknyomok, -halmocskák árulkodnak. Ekkor a hernyók még sokan vannak: gyakori, hogy egy tápnövényen több is él. Ha ilyenkor kaszálják a rétet, az akár az egész populációt elpusztíthatja, mert a hernyók ekkor még a földfelszín felett tartózkodnak.
Az L4 stádium a harmadik vedléstől kb. 10 napon át, az L5 stádium a negyedik vedléstől mintegy 10-15 napig tart, az L6 stádium pedig az utolsó, ötödik vedlés és a bábozódás közötti időszak. Ez utóbbi másfél-két hónapig is eltarthat, mert ekkor a viszonylag nagy, igen keveset mozgó hernyó lassan fejlődik.
Az L4 stádiumtól a lárvák a tápnövény föld alatti részeit eszik. Változó mélységekben fogyasztják a tápnövény táplálékot raktározó, vastag gyökereit. Az idősebb hernyó valószínűleg nem a gyökérben táplálkozik, csupán megrágja azt. A hernyó járatot ás a növény mellett, és azon löki a felszínre feleslegessé vált rágását és ürülékét. Ez a felszínen a szakértő számára félreismerhetetlen, tenyérnyi méretű, 1–2 cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű kupaccá gyűlik össze. Ebben az életszakaszban sok hernyó pusztul el – angol kutatók szerint azért, mert fejlődésüknek ebben a szakaszában a hernyók felfalják egymást.[3] Az esetek túlnyomó többségében egy kocsord tövön egyetlen szikibagoly hernyó fejlődik ki. A talaj alatti időszakban a populáció egyedszámát jelentősen csökkenthetik a nyár közepi, kiadós esőzések is, a lárvák ugyanis ilyenkor nem menekülnek el, hanem járataikba húzódva mintegy „a sorsra bízzák magukat”. König Frigyes kutatásai szerint a hernyók két napi folyamatos vízborítást átvészelnek, majd a harmadikon pusztulni kezdenek; négy napos vízborítás után alig néhány túlélő marad.[4]
Báb
szerkesztésA nagy szikibagolylepke tipikusan augusztusban, egyes helyeken szeptemberben bábozódik. A bábok változó mélyen, sokszor a felszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30–40 cm mélyen találhatók. Talán ez a variáció az oka a faj igen elnyújtott repülési idejének. Bábozódáskor a hernyó igyekszik a járatot úgy kialakítani, hogy az imágó nehézség nélkül a felszínre juthasson. Ezt a kijáratot azonban eltömítheti a nehéz munkagépekkel végzett természetvédelmi kaszálás.[5]
Elterjedése
szerkesztésA Gortyna borelii különleges, szaggatott elterjedésű bagolylepkefaj, amit egyetlen alkalommal észleltek Európán kívül. Európában széles körben elterjedt, ám a Kárpát-medencén kívül mindenhol csak izolált élőhelyeken jelenik meg. Példányai a síkságoktól mintegy 1000 méter magasságig fordulnak elő (Mehádiai-hegység, francia Alpok, Pireneusok déli lejtői). A Pannon-régión kívül észlelték Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Lengyelország, Szerbia, Montenegró, Horvátország, Bulgária, Románia, Ukrajna és Oroszország területén is. Elterjedési területe Európára korlátozódik, ahol élőhelyeit nagyrészt mezőgazdasági művelésbe vonták. A faj hosszútávú megőrzési lehetőségét egyedül a kárpát-medencei (ezen belül is főleg a Pannon életföldrajzi régióban található) populációk kiemelt védelme jelentheti.
Magyarországon
szerkesztésA nagy szikibagolylepke Magyarországon az Alföld több területén és a középhegységek déli peremterületein, nagyon lokálisan, a sziki kocsordhoz kötötten él. A Bereg-Szatmári síkon, a Taktaközben, a Déli-Bükkben, Bükkalján, Mátraalján, a Borsodi-Mezőségben, a Hevesi-síkon, a Jászságban, a Tápió-vidéken, a Hortobágyon (ez a klasszikus lelőhelye), a Hajdúságban, a Bihari-síkon, a Nagykunságban, a Kis- és Nagy-Sárréten, a Körös-Maros közén, a Tisza-völgy déli részén bizonyítottan előfordulnak populációi, 124 lelőhelyről ismert a faj.
Természetvédelmi helyzet
szerkesztésMagyarországon fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft.[1] A magyar Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában szerepel.
Források
szerkesztés- Baranyi Tamás, Korompai Tamás, Józsa Árpád Csaba, Kozma Péter: Natura 2000 fajok kutatásai I. tanulmánykötet Archiválva 2007. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja: Védett fajok: Nagy szikibagoly (magyar nyelven) (HTML). A KvVM Természetvédelmi Hivatala. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
- ↑ [Peucedano-Asteretum sedifolii Soó 1947 corr. Borhidi 1996]
- ↑ (HART, 1998-99: 131)
- ↑ KÖNIG, 1959: 488
- ↑ KOVÁCS S. T., 1995
