Horacio Casarín

Horacio Casarín, teljes nevén Horacio Casarín Garcilaso (Mexikóváros, 1918. május 25. – 2005. április 10., Mexikóváros) mexikói labdarúgó, csatár.

Horacio Casarín
Személyes adatok
Teljes név	Horacio Casarín Garcilaso
Születési dátum	1918. május 25.
Születési hely	Mexikóváros, Mexikó
Halálozási dátum	2005. április 10. (86 évesen)
Halálozási hely	Mexikóváros, Mexikó
Halál oka	Alzheimer-kór
Állampolgárság	mexikói
Becenév	Chamaco
Poszt	csatár
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1936–1942 Necaxa 1942–1948 Atlante 1948–1950 Barcelona 1950 España 1950–1951 Necaxa 1951 Veracruz 1951–1953 Zacatepec 1953–1955 Atlante 1955–1956 América 1957–1957 Monterrey
Válogatottság
1937–1956 Mexikó 16 (15)
Edzőség
Időszak Klub 1951–1953 Zacatepec 1953 Mexikó 1978–1979 Zacatepec 1979 Tecos 1981–1984 Atlante
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Mexikó színeiben Férfi labdarúgás Közép-amerikai és Karibi játékok arany Panama, 1938

A mexikói bajnokság történetének ötödik legeredményesebb góllövője 238 találattal. Csak a mexikói játékosokat vizsgálva harmadik ebben az összevetésben.

Pályafutása

A kezdetek

Casarín Mexikóváros Colonia Roma nevű negyedében született, középosztálybeli szülők gyermekeként 1918. május 25-én. A család 1924-ben az Egyesült Államokba költözött, előbb Kansasben, majd Brownsville-ben éltek. Casarínék 1929-ben tértek haza Mexikóba, majd a fiatal Horacio két évvel később bekerült a Necaxa utánpótláscsapatába. A felnőttcsapatban 1936. február 9-én debütált, az España ellen, ahol rögtön gólt is szerzett. Tagja volt a legendás „Once Hermanos”-generációnak, amellyel a Necaxa négy bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett.

A válogatottban 1937. szeptember 12-én játszotta első meccsét, Récord Gutiérrez irányítása az ősi rivális amerikaiak ellen. Itt is jól sikerült a bemutatkozása, ugyanis rögtön első alkalommal kétszer is betalált az USA-nak, a 13. és a 74. percben. Hét nappal később Mexikói ismét az amerikai válogatottal játszott, Casarín pedig ismét kétszer talált be. A mexikóiak az első meccsen 7–2-re, a másodikon 7–3-ra nyertek.

Legnagyobb sikere a válogatottal az 1938-as közép-amerikai játékokon elért győzelem. Itt négy meccsen hat gólt lőtt: egyet Kolumbiának, kettőt Salvadornak, egyet Panamának, majd újabb kettőt Costa Ricá-nak.

A Parque Asturias felgyújtása

A CF Asturias 1936-ban új pályára költözött, amihez új lelátót is építettek. Ez fából készült, és huszonkétezer ember fért el rajta kényelmesen, azonban a nagyobb érdeklődésre számot tartó bajnokikon akár harmincezren is összezsúfolódtak. Az 1938-39-es szezonban az Asturias és a Necaxa küzdött a bajnoki címért. A meccs napján zsúfolásig megtelt stadion és pattanásig feszült hangulat fogadta a két csapatot.

A találkozó első gólját Casarín szerezte, azonban az egész meccs folyamán durvábbnál durvább szabálytalanságot követtek el ellene többen is. Az első, Carlos Laviada által elkövetett faultot még megúszta, azonban a másodiknál Negro León olyan súlyos sérülést okozott neki, hogy nem tudta folytatni a játékot.

A meccs végül 2-2-es döntetlennel zárult, amellyel a Necaxa kiszállt a bajnoki címért folytatott harcból. A játékvezető Fernando Marcost pedig meggyanúsították, hogy elcsalta a meccset, egészen pontosan azt írták a számlájára, hogy jogtalan tizenegyest adott az Asturiasnak. Casarín esetében a diagnózis bokatörés volt, ami miatt hosszú időre, közel másfél évre harcképtelenné vált.

A feldühödött Necaxa-drukkerek pillanatok alatt lángba borították a stadiont, és hiába értek ki gyorsan a tűzoltók, már nem tudták megmenteni a létesítményt. Látván, hogy a lelátó menthetetlen, csak azt tudták megakadályozni, hogy a tűz átterjedjen a környező épületekre is.

Elszerződés az Atlantéhez

1942-re Casarín csapat nélkül maradt. A hírt meghallva két csapat is rögtön le szerette volna szerződtetni, végül a Club América és az Atlante közül utóbbit választotta. Első meccsét új csapata színeiben éppen az ellen az América ellen játszotta, amely nem sokkal azelőtt még szintén le szerette volna szerződtetni. A meccs 5-3-as Atlante-győzelemmel zárult, Casarín a győzelemből két góllal vette ki a részét.

Az 1943-44-es szezon utolsó bajnokiján, a Veracruz ellen betalált, majd ugyanezt megismételte a következő szezon első nyolc fordulójában is. Ezzel két rekordot is felállított: övé lett a legjobb szezonkezdés, valamint a legtöbb egymás utáni meccsen (9) szerzett gól. Utóbbit többen beállították az évtizedek során, megdöntenie azonban csak a kameruni François Omam-Biyiknek sikerült. Ebben az évben huszonnégy bajnokin huszonkilenc alkalommal talált be, vagyis 1,2-es meccsenkénti gólátlagot produkált. Azonban még ezzel is csak harmadik lett a góllövőlistán, ugyanis Roberto Aballay negyven, Isidro Lángara pedig harmincnyolc gólt lőtt.

A következő évben, vagyis az 1945-46-os szezonban csapatszinten és egyénileg is születtek rekordok. Az Atlante csatársora, Martí Ventolrà, José Rafael Meza és Angelillo Nicolau 121 gólt szerzett a bajnokságban, aminél többre eddig egy csapat sem volt képes. Ebből Casarín huszonhatot vállalt magára, amiből kiemelkedik a Puebla ellen szerzett három gólja, a nyolc perc alatt lőtt mesterhármas ugyancsak rekord. Másik kiváló meccsét a Tampico ellen játszotta, ahol személyes csúcsot jelentő öt alkalommal vette be az ellenfél kapuját a 10-3-as győzelemmel végződő összecsapáson. A számos rekord ellenére az Atlante végül csak második helyen zárt a Veracruz mögött.

Az 1946-47-es szezon során végül sikerült végrehajtania azt, amit a Necaxával kétszer is: bajnoki címet szerzett. Százhét gólja a klub történetének második legeredményesebb góllövőjévé teszi. Nála többször csak a brazil Evanivaldo Castro volt eredményes, aki az egész bajnokság legsikeresebb csatára is egyben.

Az utolsó évek

1948-ban Casarín elhagyta az Atlantét, és rövid időre Spanyolországba szerződött. Tagja volt a Real Oviedo és a Barcelona keretének is, hivatalos összecsapáson viszont csak a katalán klubbal lépett pályára. A nem túl jól sikerült légiósévek után 1949-ben hazatért Mexikóba.

Hazai szinten rendkívül sikeres karrierje ellenére mindössze egyetlen világbajnokságon, az 1950-es brazíliai tornán képviselhette Mexikót. A vb nem sikerült túl jól Mexikó számára, ugyanis rögtön az első körben kiestek. Casarín egy gólt szerzett, a Svájc elleni, 2-1-es vereséggel végződő találkozón. A világbajnokság után visszatért egykori klubjához, a Necaxához, és 1951-ben karrierje első és egyben utolsó gólkirályi címét szerezte tizenhét góllal.

Ebben az időben több csapatnál is mint játékos-edző dolgozott, például magánál a válogatottnál is, de irányította ilyen formában a Zacatepecet is. 1957-ben, a Monterrey játékosaként vonult vissza, utolsó, 238. gólját a CD Irapuato ellen lőtte.

Edzőként

Húsz évvel visszavonulása után rövid ideig edzősködni kezdett. Eleinte a mexikói U20-as válogatott segédedzője volt Alfonso Portugal mellett, majd 1978-ban már vezetőedzői megbízatást is kapott, ekkor a Zacatepec edzője lett, amelynél már korábban tevékenykedett játékos-edzőként. 1979-ben a Tecost irányította tíz bajnokin keresztül, majd 1981-től három éven keresztül a CF Atlante kispadján ült.

2005. április 10-én, Alzheimer-kórban halt meg.

Sikerei

• 1-szeres Közép-amerikai és Karibi játékok győztes:
  • Mexikó: 1938

További információk

• Horacio Casarín – a FIFA adatbázisában
• Casarín adatlapja (spanyolul)
• Footballdatabase.eu
• Mediotiempo.com