Magtártemplom

Szentgotthárd első templomának részleteit lásd: A szentgotthárdi apátság temploma és kolostora!

A Magtártemplom egyik kevéssé ismert nevén a Szent Gotthárd-templom. Szentgotthárdon állt katolikus templom, amely 1676 és 1677 között épült fel. Az 1980-as években színházat alakítottak ki megmaradt részéből, amit a 18. században magtárként hasznosítottak, innen származott a neve is.

Magtártemplom
Vallás	Keresztény
Felekezet	Római katolikus
Egyházmegye	Szombathelyi egyházmegye
Egyházközség	Szentgotthárd
Építési adatok
Építése	1676
Bezárása	1787
Stílus	Barokk
Tervezője	Carlo de la Torre
Építtetője	Széchényi György
Felszentelés	1677
Felszentelő	Széchényi György
Település	Szentgotthárd
Elhelyezkedése
Magtártemplom Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 18″, k. h. 16° 16′ 30″46.9551146, 16.2749843
A Wikimédia Commons tartalmaz Magtártemplom témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A templom épülésének előzményei

A szentgotthárdi ciszterci apátságot 1183-ban alapították Franciaországból jövő szerzetesek. Monostoruk kőből készült, amelyet 1526 után Serédy Gáspár apát kezdett honvédelmi célokra átépíteni, számítva egy esetleges török támadásra.

1605-ben, a Bocskai-szabadságharc idején a várat a szentgotthárdiak átengedték a stájer Wolfgang von Tieffenbachnak. A hajdúcsapatok közeledésének hírére az osztrák parancsnok aláaknáztatta a templom védfalként is szolgáló északi falát, és miután kivonultak, felrobbantatta. A hajdúk meg sem közelítették Szentgotthárdot, de a háromhajós, 400 éves Árpád-kori templom elpusztult. A monostor és a mezőváros jó része is leégett.

A környék még nem heverte ki a csapásokat, amikor 1664-ben, a keresztény győzelemmel végződött szentgotthárdi csatában alatt vidéken a tatár lovasság is kegyetlen pusztítást végzett.

A templom felépülése és akkori szerkezete

Széchényi György kalocsai (később pedig már esztergomi) érsek kezdeményezésére a háborús pusztítások után új templomot kezdtek építeni 1676-ban, a régi templom romjain, felhasználva az épen maradt déli és nyugati falrészeket. Az érsek erre a célra tizenkétezer forintot ruházott.

Az új templom alapterülete az Árpád-korihoz képest kb. a fele akkora lett. 1677-ben szentelték fel Szent Gotthárd tiszteletére.

A templom homlokzati kialakítását nyomokban még őrzi, ami egy 1734-ből fennmaradt akvarellen szemlélhető meg. A templom homlokzatát két egymás fölötti párkány három szakaszra tagolta. Az alsó szakasz körkeretelés, amely ma is meg van és a szakasz középtengelyében helyezkedett el. A vízszintes záródású bejárati kapu szemöldökpárkánya felett egykor egy címeres kő állt, amelyet ma a déli folyosó falában lehet látni. A lekerekített szürke márvány domborművön latin nyelvű felirat olvasható, az alapító nevével: GEORGIUS SZÉCHÉNY ARCHIEPPUS CONSIS. Az egyes szavakból valószínűleg rövidítés miatt maradt ki néhány betű, ezért helyesen a szöveg Georgius Széchény Archiepiscopus Colocensis. lenne. A szöveg alatt főpapi jelvények, a felszentelés évszáma díszített barokk kartusban és a Széchényi-család.
A felette lévő második szakasz közepét félköríves, vakolattal keretelt nagy ablak töltötte ki, ami világosan kivehető a nyugati homlokzaton, bár be van falazva. Ennek a szakasznak az oldalán vakolatos kiképzéssel jelzett pilaszterek helyezkedtek el. Helyük még kivehető, s a második párkány fölött különös jól észlelhető, hogy lezáró tag koronázta őket.

A harmadik szakasz keskenyebb volt és a padlástér oromfalát takarta, oldalán szintén találhatóak volt pilaszter, ami felett gúlához hasonló díszítmény állt., középen vakolatkeretes, félköríves záródású ablak.
A háromszögű alakzatban óra állt, míg a nyeregtetőn huszártorony haranggal. A harangkötél leeresztésére szolgáló nyílás a színház mennyezeti boltozatán a karzat előtti első oszlopközben ma is meg van.

A Magtártemplom Széchényi korában még karcsúbb hatást keltett és a tagoltsága is nagyobb volt. Ezt jól érzékelteti az akvarell is.
A templom alaprajzilag hajóra és szentélyre tagozódott, a stílus alapján olasz építőmester készíthette a tervet, akik akkoriban Magyarországon a várépítéseknél és egyházi építkezéseknél is igen nagy számban dolgoztak. Galavics Géza megfigyelése szerint a Magtártemplom homlokzata másutt is ismert típusokkal egyezik meg. Legnagyobb hasonlóságot a szombathelyi domonkosok templomának ajtaja feletti jellegzetes félköríves ablakkal mutatja, valamint a rohonci plébániatemplom, akinek mestere Carlo de la Torre volt. E kettő 1670-ben, illetve 1657-ben épült. Nem kizárható, hogy de la Torre dolgozott Szentgotthárdon is.

A szentélyt és a hajót pilaszterek választják el egymástól. Hiányzik viszont a diadalív. A hajót 3-3 pilaszter osztja négy szakaszra. Az elsőben a karzat helyezkedik el, hármas félkörívű árkádokon nyugodva. A szentélyt egy pilaszterpár két részre osztja. A hajó 19,1 m hosszú, 9,6 m széles és 12,8 m magas, míg a szentély 8,5 m hosszú, 7,6 méter széles és 11,6 m magas. Az épület fiókos dongaboltozatos, a pillérközök félköríveket zárnak, a félköríves hevederek a pilasztereket kötik össze.
A 17. században a Magtártemplomnak három oltára volt. A főoltár Szent Gotthárd hildesheimi bencés püspök tiszteletére lett emelve, a két mellékoltár közül a jobb oldali a megfeszített Jézus, a bal oldali a Fájdalmas Anya tiszteletére áll.

A Magtártemplom további sorsa

A Szent Gotthárd templom a rábakethelyi plébánia fiókegyháza (filiája) volt 1740-ig. Ide tartoztak a vendvidéki települések is (Felső- és Alsószölnök kivételével).

1740-től a Szent Gotthárd templom önálló plébániatemplomként működött. Ekkor már elkezdődtek az építkezések a heiligenkreuzi apátságból érkezett ciszterci szerzetesek jóvoltából, Robert Leeb apát vezetésével. 1740 és 1764 között felépült az új barokk templom és kolostor, amelyet a szentgotthárdi csata 100. évfordulóján Alberik Fritz apát megáldott, ettől fogva a ciszterci szerzetesek ott miséztek.

1782-ben II. József feloszlatta a társadalmilag hasznos munkát nem végző szerzetesrendeket, de a ciszterci apátságok többsége megmaradt. Ezután a szerzetesek nagyobb részt vállaltak a plébániák vezetésében, a Szent Gotthárd plébániatemplom elveszítette funkcióját. Először le akarták bontani, hiszen a tervek szerint a templom északi oldalán a délihez hasonló kolostorszárny épült volna. De mivel nem volt pénz az építkezés folytatására, megmenekült a lebontástól, Marian Reutter perjel (1787-1790), későbbi apát csináltatott belőle magtárat. Ennek során az ablakokat befalazták, és fagerendákkal három szintet alakítottak ki az épületben. A harangtornyot lebontották, a díszes tagolásokat leverték. Az oltárokat is elbontották. A Fájdalmas Szűz-oltár Pietà-szobrát átvitték az új templom északi mellékfolyosóján kialakított kápolnába. A szobrot 1861-ben egy újra cserélték. A másik mellékoltár fából készült feszületét a sekrestye fölötti oratóriumban helyezték el.

Az 1980-as években színházzá alakították a Magtártemplomot, de műemlékvédelmi szempontok miatt nem lehetett teljes alakításokat végezni rajta, ezért például a színház némileg szűk, nincs zenekari árka és csak vendégelőadások vannak benne.

Források

• Zlinszkyné Sternegg Mária: A Szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei, Szentgotthárd, helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok, Szombathely 1981. ISBN 963-03-1192-5
• Valter Ilona: Szentgotthárd története a mohácsi vészig. In: Kuntár Lajos – Szabó László (szerk.): Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981 (Továbbiakban: Kuntár – Szabó 1981) 34-77. o.
• Barta Gábor: A társadalmi és gazdasági fejlődés főbb vonásai 1526 – 1734 között. In: Kuntár – Szabó 1981. 89. o.
• Valter Ilona: A szentgotthárdi ciszterci monostor és a művelődési központ. In: Műemlékvédelem 1985-89. 84-91. o.
• Piszter Imre: Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története. A Vasi Szemle könyvei. 140. Szombathely, 1938. 13. o.