Planum Boreum
A Planum Boreum (magyarul: az északi síkság) a Mars északi-sarki síksága. A síkságot a Vastitas Borealis alföld veszi körbe, ami nagyjából 1500 kilométer átmérővel rendelkezik, dominálva a teljes északi félgömböt.
| Planum Boreum | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
 Planum Boreum
Pozíció a Mars térképén
| |
 é. sz. 87° 19′ 12″, k. h. 54° 57′ 36″87.320000°N 54.960000°EKoordináták: é. sz. 87° 19′ 12″, k. h. 54° 57′ 36″87.320000°N 54.960000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Planum Boreum témájú médiaállományokat. |
Jellemzői
szerkesztésA Planum Boreum jégsapkáján található a Chasma Boreale kanyon, ami egyes helyeken 100 kilométer széles és falai akár 2 kilométer magasak is lehetnek.[1][2] Hasonlatként az Egyesült Államokban található Grand Canyon egyes részein 1,6 kilométer mély és 446 kilométer hosszú, de legnagyobb szélessége csak 24 km.
A Planum Boreum érintkezik a Vastitas Borealis alfölddel, a kanyontól nyugatra, a Rupes Tenuis törésnél, ami akár 1 kilométer magasságot is elér. A síkságot homokdűne-mezők veszik körbe: az Olympia Undae, az Abalos Undae, a Siton Undae és a Hyperboreae Undae. Az Olympia Undae messze a legnagyobb, az északi szélesség 100–240 fokai között terül el.[3][4]
Jégsapka
szerkesztés.jpg)
A Planum Boreum otthont ad egy jégsapkának is, ami nagyjából 1,2 millió km3 vízjeget (télen pedig további 1 méter vastag szén-dioxid-jeget)[5] tartalmaz és körülbelül tizenegy Magyarországgal megegyező területet ölel fel. Átmérője 600 km, legnagyobb mélysége pedig 3 km.[6]
A spirális árkok kialakulását katabatikus szél okozta. Az árkok nagyjából merőlegesek a szél irányával, ami eltolódik a Coriolis-effektus miatt, így kialakítva a spirális alakot.[7][8] Ezek az árkok lassan az északi-sarok felé mozognak, az elmúlt 2 millió évben 65 kilométerrel kerültek közelebb.[7]
Az északi jégsapka összetételét a tavasz közepén kutatták Mars körüli pályán keringő űrszondák. A jégsapka szélén található jég porral szennyezett és leginkább vízjég. Az északi-sarkhoz közeledve a vízjég aránya csökken, helyét szárazjég veszi át és tisztasága is növekszik.[9]
A Phoenix űrszonda 2008-ban a Vastitas Borealis alföldön ért földet és Geoffrey A. Landis, illetve Charles Cockell is javasolta a sarkot, mint emberes Mars-kutató expedíciók leszállóhelye.[10]
Lavinák
szerkesztés2008 februárjában a HiRISE négy lavináról is készített felvételt, egy 700 méter magas hegyoldalon. A lavinafelhő 180 széles és a hegyoldaltól 190 méter távolságba húzódott. A vörös rétegek vízjégben gazdag kövek, míg a fehér rétegek évszakos, megfagyott szán-dioxidjeget tartalmaznak. A lavina valószínűleg a legfelső vörös rétegtől indult meg.
-
2011. november 27. -
2019. május 29.
A gyűrűs felhő
szerkesztés
Egy nagy, gyűrűs köd megjelenik minden évben az északi-sark környékén, gyakorlatilag ugyanabban az időben, ugyanakkora méretben. Reggel jelenik meg és a marsi délutánra már el is tűnik.[11] Átmérője nagyjából 1600 kilométer és a középső „szem” 320 kilométer széles. A felhő valószínűleg vízjégből alakul ki, ezért fehér a színe, a sokkal gyakoribb porviharokkal ellentétben.[12]
Egy hurrikánhoz hasonló viharnak tűnik, de nem forog.[11] A felhő az északi nyár idején jelenik meg, valószínűleg a különleges északi-sarki klímának köszönhetően. Ciklonokhoz hasonló viharokat először a Viking-program idején fedeztek fel a bolygón, de az északi gyűrűs felhő háromszor nagyobb.[12] A Hubble és a Mars Global Surveyor is készített róla felvételt.[11][12]
A Hubble 1999-es felvétele idején azt hitték, hogy egy ciklon, ekkor átmérőjét 1750 kilométer szélesre becsülték.[13]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fly over the Chasma Boreale at Martian north pole (angol nyelven). European Space Agency. [2006. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ Tanaka, Kenneth L.; Skinner Jr., James A.; Hare, Trent M.: Geologic Map of the Northern Plains of Mars. USGS. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ Planum Boreum | Planetary Names. planetarynames.wr.usgs.gov. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ Olympia Undae | Planetary Names. planetarynames.wr.usgs.gov. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ Darling, David: polar caps of Mars. www.daviddarling.info. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ Laser provides first 3-D View of Mars' North Pole. NASA. [2006. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ a b Smith, Isaac B. (2010. május 1.). „Onset and migration of spiral troughs on Mars revealed by orbital radar” (angol nyelven). Nature 465 (7297), 450–453. o. DOI:10.1038/nature09049. ISSN 0028-0836.
- ↑ Hsu, Jeremy: Mystery Spirals on Mars Finally Explained (angol nyelven). Space.com, 2010. május 26. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ M. Giuranna, G. Hansen, A. Maturilli, L. Zasova, V. Formisano, D. Grassi, N. Ignatiev: Spatial variability and composition of the seasonal north polar cap on Mars. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
- ↑ Polar Landing Site for a First Mars Expedition. www.geoffreylandis.com. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
- ↑ a b c Happy 8th Birthday, MGS. NASA/JPL/MSSS. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
- ↑ a b c Colossal cyclone swirling near Martian north pole is observed by Cornell-led team on Hubble telescope. news.cornell.edu, 1999. május 19. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
- ↑ Colossal Cyclone Swirls near Martian North Pole. Hubble Site, 1999. május 19. [2012. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Planum Boreum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
