Pterodactylus antiquus

Pterodactylus antiquus
	Evolúciós időszak: 150,8–148,5 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓ késő jura
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Sauropsida);
Csoport:	Archosauria;
Rend:	Pterosauria;
Alrend:	Pterodactyloidea;
Család:	Pterodactylidae; Meyer, 1830
Nem:	Pterodactylus;
Faj:	P. antiquus;
Tudományos név
	Pterodactylus antiquus; (Sömmering, 1812)
Szinonimák
	P. arningi; P. brevirostris; P. cerinensis; P. crocodilocephaloides; P. grandipelvis; P. kochi; P. longirostris; P. manseli; P. maximus; P. meyeri; P. micronyx; P. nettecephaloides; P. pleydelli; P. pulchellus; P. redenbacheri; P. scolopaciceps; P. spectabilis; P. suprajurensis; P. longicollum;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pterodactylus antiquus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pterodactylus antiquus témájú kategóriát.

A Pterodactylus antiquus a repülő őshüllők, a pteroszauruszok legismertebbjei közé tartozik, a solnhofeni litográf palából számos hiánytalan csontváza került elő. Elterjedési területe nagy volt. A solhofneni leletek nem csupán vázrészeket tartalmaznak, bőrlenyomatok is fennmaradtak.

Jellemzői

A rövid törzset ráncos, pikkelytelen bőr borította. A hátulsó végtagok meglehetősen erősek, a farok rövidke nyúlvány, a szárnyak szélesek. Mindez arra utal, hogy az állat meglehetősen ügyetlenül, a denevérek módjára csapongva repkedett. Abban is hasonlított a denevérekre, hogy faágakon, sziklák peremén kapaszkodva fejjel lefelé lógva pihent. A kutatók véleménye szerint ügyesen mozgott, függeszkedve kúszott a faágakon. Nem állapítható meg, hogy nappali avagy éjjeli állatok voltak-e. A repülő őshüllők legkisebbjei közé tartoztak: méretben a magyarországi denevérekhez hasonlítottak.

Legfontosabb adatai

Adat	Érték
Testméret	testhossz: 10–15 cm
Földtörténeti kor	felső jura, 150 millió esztendeje
Földrajzi elterjedés	Nyugat-Európa

Források

J. Beneš – Z. Burian: Az ősidő állatai. Gondolat, Budapest, 1989. ISBN 9632821378 (magyarul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap