Rákóczi Mária Erzsébet
Felsővadászi Rákóczi Mária Erzsébet (Párizs, 1736. december 11. – Párizs, 1780. július 30.) Franciaországban élő római katolikus magyar apáca, II. Rákóczi Ferenc unokája, Rákóczi József és a francia Marie de la Contacière törvénytelen leánya, a Rákóczi-család utolsó sarja.
| Rákóczi Mária Erzsébet | |
| Született | 1736. december 11. |
| Elhunyt | 1780. július 30. (43 évesen) Párizs |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Rákóczi József |
| Foglalkozása | szerzetesnővér |
| Halál oka | gümőkór |
| Sírhelye | Párizs |
Gyermekkora, nevelése
szerkesztésRákóczi Mária Erzsébet 1736-ban Párizsban született Rákóczi József és a francia Marie de la Contacière törvénytelen gyermekeként. Kétéves korától félárva volt, ekkor halt meg harmincnyolc évesen édesapja. Édesanyja 1739 végén újra férjhez ment, és a kislányt a francia trónörökös, Lajos dauphin és annak első felesége, Mária Terézia spanyol infánsnő vette magához, de már 1744-ben hétéves korában, a trónörökös és felesége jobbnak látták meghitt barátnőjük, Carignan hercegné gondjaira bízni.[1] Ő a gyermeket a Savoyai Hercegség fővárosába, Annecybe vitte, és nevelésére a vizitációs rendi nővéreket kérte fel. A kis hercegnő, aki semmit sem hallott az őseiről, kilenc éven át boldogan élt a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska által alapított zárdában. Carignan hercegné csak később tudatta vele, hogy nagyapja Erdély fejedelme volt, s hogy két király – a francia és a szárd–piemonti – is törődik a nevelésével, és ígéretet kapott, hogy gondoskodni fognak a rangjához illő kiházasításáról. Azonban Mária Erzsébet már korábban eldöntötte, hogy nem fog férjhez menni, és 1754-ben felvételét kérte a rendbe. Így küldték a vizitációs rend nővéreinek párizsi zárdájába, ahol 1755. június 11-én örök fogadalmat tett, ekkor kapta a Jozefa Sarolta nővér nevet.[2]
Élete a vizitációs zárdában
szerkesztésA vizitációs rend tagjai főként szemlélődéssel és áhítattal töltik idejüket. Főnöknője már egy hónap múlva a zárda iskolájának másod tanítónőjévé nevezte ki a művelt, és kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező fiatal rendtársat, tíz év múlva pedig őt tette meg az iskola igazgatónőjévé. Növendékei rajongásig szerették, derűs egyénisége és sugárzó istenszeretete hatására sokan választották a szerzetesi hivatást.[3]
Halála
szerkesztésJozefa Sarolta hősies türelemmel viselte az évek során meg-megújuló betegségeit. Valószínűleg tuberkulózisban halt meg, szentség hírében 1780. július 30-án. A rendi szokások szerint a zárda kriptájában, koporsó nélkül, jeltelen sírban temették el. 1909-ben a párizsi történeti bizottság a kripta csontmaradványait egy közös sírba temettette el.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Bernard Le Calloc'h: Charlotte-Joséphine A Rákóczi fejedelmi család legutolsó sarja. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
- ↑ A Rákóczi-család utolsó sarja. Rákóczi Jozefa Sarolta. (1737—1780.). Napkelet. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
- ↑ Szepesi Attila: Hozomány. Magyar Nemzet, 2006. július 28. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
Források
szerkesztés- Bernard Le Calloc'h: Charlotte-Joséphine: A Rákóczi fejedelmi család legutolsó sarja. Vigília, LXIII. évf. 6. sz. (1998. június)
- Kuklay Antal: Rákóczi Jozefa Sarolta, a családfa utolsó aranyágacskája. Új Ember, LX. évf. 20. sz. (2004. május 15.) arch Hozzáférés: 2018. november 8.
- Hungarian noble families / Rákóczi. ?weblap? (Hozzáférés: 2021. február 5.)
További információk
szerkesztés- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
[1]
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3 [2]
