Szalagos bagoly
A szalagos bagoly (Strix varia) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
Szalagos bagoly | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Strix varia Barton, 1799 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Szalagos bagoly témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos bagoly témájú médiaállományokat és Szalagos bagoly témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésKanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, a Sziklás-hegységtől keletre Mexikó középső részéig honos. Lombhullató erdők és fenyvesek lakója, kedveli a vizes térségeket, de a nyílt terepen is megtalálható.
Alfajai
szerkesztés- Strix varia varia
- Strix varia georgica
- Strix varia helveola
- Strix varia sartorii
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 40–63 centiméter, szárnyfesztávolsága 96–125 centiméter, testtömege pedig 500–1050 gramm. Hátoldala pettyezett, szárnyai csíkosak.
Életmódja
szerkesztésNappal rejtőzködik, éjszaka vadászik. A közönséges rétipocok (Microtus pennsylvanicus) a fő zsákmánya, majd a cickányok és egerek következnek, de patkányokat, mókusokat, fiatal nyulakat, denevéreket, vakondokat, oposszumokat és menyétet is zsákmányol. Madarak közül harkályokat, fajdokat, fogasfürjeket, bozótszajkókat, vándorrigót és galambot zsákmányol. Eszik a kisebb halakat, teknősöket, békákat, kígyókat, gyíkokat, rákokat, skorpiókat, bogarakat, tücsköket és szöcskéket is.
Szaporodása
szerkesztésBéleletlen faodvakban fészkel. Fészekalja 2-3 kerek fehér tojásból áll.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 1.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
- Owlpages.com