Utolsó tangó Párizsban
Az Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) egy 1972-ben bemutatott filmdráma, Bertolucci filmje. Egy amerikai özvegy férfi és egy fiatal párizsi lány szexuális kapcsolatát mutatja be Marlon Brando és Maria Schneider főszereplésével.
Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) | |
1972-es francia–olasz film | |
Alternatív cím: Az utolsó tangó Párizsban[1] | |
Rendező | Bernardo Bertolucci |
Producer | Alberto Grimaldi |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Bernardo Bertolucci (ötlet és forgatókönyv) Franco Arcalli (forgatókönyv) Agnès Varda |
Főszerepben | Marlon Brando Maria Schneider Jean-Pierre Léaud |
Zene | Gato Barbieri |
Operatőr | Vittorio Storaro |
Vágó | Franco Arcalli Roberto Perpignani |
Jelmeztervező | Gitt Magrini |
Díszlettervező | Ferdinando Scarfiotti |
Gyártás | |
Gyártó | Produzioni Europee Associati (PEA) Les Productions Artistes Associés |
Ország | Olaszország Franciaország |
Nyelv | francia angol |
Forgatási helyszín | rue Marietta-Alboni |
Játékidő | 136 perc |
Költségvetés | $1 250 000[2] |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | The Criterion Collection United Artists |
Bemutató | 1972. december 15. 1973. február 7. |
Korhatár | NC-17 |
Bevétel | $36 144 000[2] |
Kronológia | |
Előző | Under Fire (album) |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Utolsó tangó Párizsban témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az alapötlet Bertolucci saját szexuális fantáziájából született: egy az utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni.[3] A forgatókönyvet Franco Arcallivel együtt írta. A szerepre eredetileg korábbi filmjének – A megalkuvónak (1970) – két főszereplőjét Jean-Louis Trintignant-t és Dominique Sandát szerette volna felkérni, de mindketten nemet mondtak. Így esett a választás Brandóra és a fiatal Schneiderre. Brando már befejezte A Keresztapa (1972) forgatását, mely később az Utolsó tangóval együtt a nagy visszatérést jelentette számára. Mindkét alakításáért Oscar-díjra jelölték. A forgatási munkálatok 1972 elején kezdődtek és nem egészen három hónapig tartottak.[4] A jeleneteket Párizsban vették fel.
Történet
szerkesztésAlább a cselekmény részletei következnek! |
Paul felesége elvesztése után Párizs utcáin próbál megnyugvást találni. A középkorú férfi egy régi bérházban, kiadó lakás után kutatva, összefut a fiatal egyetemista Jeanne-nal. A találkozás szenvedélyes szeretkezésbe torkollik. Paul és Jeanne számára a lakás válik a találkozás helyszínévé, ahol sajátos kapcsolat bontakozik ki közöttük, melyben a testiség jelentős szerepet tölt be. Kiszakadva saját életükből és a mindennapokból az üres lakás falai között. A férfit a menekvés, a lányt a felfedezés vágya hajtja. Azonban Paul elzárkózik attól, hogy Jeanne igazán megismerhesse. Zsarnoki módon uralja viszonyukat, szinte megalázza a fiatal lányt. Paul a névtelenség biztonságában, identitás nélkül próbál a kapcsolatban létezni. De a viszony nem bizonyul működőképesnek: mikor Paul már kezdene megnyílni Jeanne előtt, a lány megrémül Paultól és a kapcsolattól. Jeanne lelövi a férfit.
Főbb szereplők
szerkesztésSzerep | Színész[5] | Magyar hangja (1. szinkron)[6] |
---|---|---|
Paul | Marlon Brando | Tordy Géza |
Jeanne | Maria Schneider | Györgyi Anna |
Rosa anyja | Maria Michi | Kassai Ilona |
Prostituált | Giovanna Galletti | Némedi Mari |
Jeanne anyja | Gitt Magrini | Dallos Szilvia |
Tom | Jean-Pierre Léaud | Háda János |
Marcel | Massimo Girotti | Barbinek Péter |
Fogadtatás
szerkesztésA film bemutatásakor hatalmas botrányt keltett, Spanyolországban nem engedték levetíteni,[7] Olaszországban pornográfia vádjával a filmet betiltották, ráadásul még a kópiák megsemmisítését is elrendelték. A bolognai bíróság Bertoluccit 5 évre eltiltotta a közügyektől.[3] A film a botrányok miatt, vagy annak ellenére nagy sikernek örvendett. Schneider később a szereppel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „Nem akartam sztár lenni, még kevésbé botrányos színésznő. [...] Később döbbentem rá, hogy Brando és Bertolucci manipuláltak.”[8] Schneider annyira rossz emlékeket őrzött a forgatásról, hogy pl. a nemi erőszak-jelenet forgatásakor is sokkot szenvedett el, amit később sem tudott kiheverni.[9] A színésznőt később is hasonló kellemetlenségek érték. 1976-ban vele kezdték a máig hírhedt és számos rejtéllyel övezett Caligula c. Tinto Brass-film forgatását. Amikor viszont egy szexjelenetet vettek fel a készítők Schneider egyszer csak se szó, se beszéd távozott a forgatásról. Amikor a sajtóban kérdezték miért tette, kurtán annyit válaszolt, hogy színésznő és nem prostituált. A film egyéb jeleneteit elnézve, amelyeket utóbb vagy cenzúráztak, vagy hatalmas botrányt csaptak, csak gyanítani lehet, hogy mit akartak Schneidertől a filmesek. És mivel Schneidert már az Utolsó tangó Párizsban c. film is megviselte nyilván nem is lehet csodálkozni döntésén.
A filmet Magyarországon csak a nyolcvanas években mutatták be.
Érdekességek
szerkesztés- A film eredeti változata több mint négy órás volt.
- A film nyitójelenetét Párizs Passy negyedében található Bir-Hakeim hídon rögzítették. Ennek közelében van a lakás is, ahol a belső jeleneteket forgatták.
Díjak, jelölések
szerkesztés- Oscar-díj (1974)
- jelölés: legjobb rendező (Bernardo Bertolucci)
- jelölés: legjobb színész (Marlon Brando)
- Golden Globe-díj (1974)
- jelölés: legjobb rendező (Bernardo Bertolucci)
- jelölés: legjobb film
- BAFTA-díj (1974)
- jelölés: legjobb férfi főszereplő (Marlon Brando)
- New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1974)
- díj: legjobb színész – Marlon Brando
- Filmkritikusok Nemzeti Szövetségének Díja (USA) (1974)
- díj: legjobb színész – Marlon Brando
- Filmes Újságírók Olasz Nemzeti Szindikátusa (1973)
- díj: Ezüst szalag (legjobb rendező) – Bernardo Bertolucci
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az utolsó tangó Párizsban az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ a b Ultimo tango a Parigi - IMDb - Box office/business
- ↑ a b Ultimo tango a Parigi – Trivia (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)
- ↑ A pontos időszakot illetően a források nem egységesek.
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Az utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi, 1972) 1. szinkron, 1996/97. Videovox Stúdió (Kft.), megrendelő Intercom (Rt.) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Barna Imre. „Az utolsó t...” (magyar nyelven). Filmvilág 1983 (11), 34-35. o.
- ↑ Maria Schneider (angol nyelven). Internet Movie Database
- ↑ Az utolsó tangó Párizsban hírhedt erőszakolós jelenetéről Maria Schneider semmit sem sejtett (konyvesmagazin.hu)
További információk
szerkesztés- Utolsó tangó Párizsban a PORT.hu-n (magyarul)
- Utolsó tangó Párizsban az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Utolsó tangó Párizsban az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Utolsó tangó Párizsban a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Utolsó tangó Párizsban a Box Office Mojón (angolul)