Nyugati zöld-rablószitakötő

Nyugati zöld-rablószitakötő
	Hím nyugati zöld-rablószitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Család:	Rabló szitakötők (Lestidae);
Nem:	Chalcolestes;
Tudományos név
	Chalcolestes viridis; Vander Linden, 1825
Szinonimák
	Lestes viridis
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nyugati zöld-rablószitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati zöld-rablószitakötő témájú médiaállományokat és Nyugati zöld-rablószitakötő témájú kategóriát.

A nyugati zöld-rablószitakötő (Chalcolestes viridis) a rabló szitakötők családjába tartozó, Dél- és Közép-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése

A nyugati zöld-rablószitakötő hímjének testhossza 42–47 mm, a nőstény valamivel kisebb, 39–44 mm. Tora és potroha fémes zöld, az egyes rokonoknál meglévő hamvaskék foltok hiányoznak. Az idősebb példányok bronzoszöldre színeződnek. A tor oldala világoszöld, a sötétzöld felső résszel közös határon sarkantyúszerű mintázat figyelhető meg. Szárnyjegye feketével keretezett halványbarna. Pihenő állapotban szárnyait félig összezárva, 45°-os szögben tartja. A szárnyakhoz képest potroha hosszú. A hím potrohfüggelékei fehéresek, végük fekete.

A zöld rablótól szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a keleti zöld-rablószitakötő (Chalcolestes parvidens), amelyet sokáig alfajának tekintettek. Fő különbség a tor oldalán lévő sarkantyúmintázaton, valamint a hímek potrohfüggelékének színezettségében figyelhető meg, amely a keleti zöld-rablószitakötő esetében fehérebb.

Elterjedése

Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában honos. Skandináviában és a Brit-szigeteken inkább csak délről vándorol be nyaranta. Kelet felé ritkul, Oroszországban már nem található meg. Az utóbbi években némileg terjeszkedett észak felé. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken, kisebb mértékben az Alföld erdős területein él.

Életmódja

Hazai rokonaitól eltérően lárvája beárnyékolt, fákkal szegélyezett erdei tavacskákban, vizesgödrökben, álló vizű csatornákban él. Lárvája viszonylag sokáig fejlődik, nyár közepén alakul át imágóvá. Július-október között repül. Az imágók többnyire a fák lombkoronaszintjében vadásznak, nagyobb távolságokra nem kóborol el. Párzás után a nőstény a vízparti füzek vagy égerfák puha kérgű hajtásaiba helyezi le 200 petéjét. A peték áttelelnek, majd tavasszal kikelnek és a lárvák belehullanak a vízbe. Ha a földre esnek, képesek megkeresni a közeli vízfelületeket.

Magyarországon nem védett.