Zalka Ödön

(1897–1951) magyar orvos, patológus, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Zalka Ödön (Kassa, 1897. július 1.Budapest, Józsefváros, 1951. február 1.)[2][3] magyar orvos, patológus, egyetemi tanár, Zalka Zsigmond agrokémikus fia.

Zalka Ödön
SzületettZalka Ödön Mihály Antal
1897. július 1.
Kassa
Elhunyt1951. február 1. (53 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1920)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (33-1-50)[1]

Életútja

szerkesztés

Zalka Zsigmond és Kneipp Natália fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvosi karán végezte, ahol 1920-ban szerzett oklevelet. Orvosi pályája elején tanársegéd, majd magántanár volt a budapesti I. számú Kórbonctani intézetben. 1921-től a Szent István Kórház kórboncok főorvosaként dolgozott. 1945-től a Rókus Kórház igazgató főorvosa volt. 1948-tól 1950-ig a II. számú Kórbonctani Intézet (ma: II. sz. Patológiai Intézet) igazgatója, az egyetem nyilvános rendes tanára.

Felesége dr. Gál Aurélia Ida volt, akit 1935. május 9-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[4]

A Fiumei úti temető 33. parcellájában nyugszik.

Tudományos munkássága

szerkesztés

Patohisztológiával, érelmeszesedéssel, fertőző betegségekkel, rákkutatással foglalkozott. Rákmorbiditási statisztikái világviszonylatban is egyedülállóak.

  • Rákstatisztika (Budapest, 1950)