Zvonimirovo
Zvonimirovo (1900-ig Ladislav, 1921-ig Malo Gaćište, 1991-ig Novo Obilićevo volt a hivatalos neve) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.
| Zvonimirovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Suhopolje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33410 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 79 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 37″, k. h. 17° 33′ 25″45.827000°N 17.557000°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 37″, k. h. 17° 33′ 25″45.827000°N 17.557000°E | |
 | |
Fekvése
szerkesztésVerőce központjától légvonalban 13, közúton 15 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Lipovac és Gaćište között fekszik.
Története
szerkesztésA régészeti leletek tanúsága szerint ez a terület már a vaskorban lakott volt. Határában a Veliko polje mezőn a La Tène-kultúra hamvasztásos és a 11. századi Bijelo Brdo-kultúra csontvázas sírjai kerültek elő. A vaskori sírok mellékleteként leggyakrabban fém és üvegtárgyak, ételek, italok, a férfiak esetében fegyverek találhatók. A középkori sírokra a gazdag ezüstékszerek voltak a jellemzők. A régészeti feltárások 1993-ban kezdődtek, majd 1998-ban folytatódtak és lényegében máig tartanak.
A mai település 19. század második felében keletkezett a Veliko polje nevű mező északkeleti részén, a Dráva egyik ősi holtága mellett. Akkori birtokosa a Jankovich család a magyarországi Somogy, Tolna és Baranya megyékből telepített ide magyar családokat. Verőce vármegye Verőcei járásának része volt. 1869-ben 451, 1910-ben 252 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A magyar lakosság II. világháborús üldöztetések elől elmenekült. Helyükre a háború után főként szerb családok települtek be. 1991-ben 172 főnyi lakosságának 90%-a szerb, 4%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 112 lakosa volt.
Lakossága
szerkesztés| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 451 | 267 | 289 | 291 | 252 | 201 | 292 | 372 | 394 | 337 | 255 | 199 | 172 | 119 | 112 |
(1921-ig Gaćište településrészeként.)
Nevezetességei
szerkesztésA Veliko polje régészeti lelőhely[4] Nyugat-Szlavónia egyik legjelentősebb vaskori és középkori lelőhelye. A föld tulajdonosa a gaćištei Milan Vujanović már 1992 előtt is számos cseréptöredék mellett több arany, ezüst és bronzgyűrűt talált itt. Az első, kisebb ásatások 1993-ban kezdődtek és már ekkor gazdag mellékletű sírokra bukkantak, melyek a Bijelo Brdo-kultúrához tartoztak. A kultúra népének hovatartozása máig vitatott a szakemberek között. A horvátok általában a korai szláv, a magyarok a népvándorláskori magyar kultúrához sorolják őket. A mellékletek között sok ékszer, fülbevalók, nyakláncok, függők, különböző technikával készített gyűrűk voltak. A középkori leleteket hamarosan a hasonlóan gazdag vaskori kelta sírok leletei egészítették ki a latén kultúra széles választékú ékszereivel és használati tárgyaival. A leletek közül kiemelkedtek a harcosok sírjai, melyekben a fegyverek mellett az öltözékhez tartozó övveretek, fibulák is előkerültek. Az egyik sír valószínűleg egy druidáé lehetett, mert a mellékletek között orvoslási, illetve rituális eszközöket is találtak. A kelta leleteket az i. e. 4. és az i. e. 2. század közötti időszakra, a középkoriakat a 11. századra keltezték. Utóbbit keltezést I. László magyar király (1077-1095) itt talált 31 darab dénárja is megerősíti.
A Zvonimirovo közelében található Naknada régészeti lelőhelyet 1984-ben fedezték fel a Zvomirovo-Gaćište út északi pereme mentén. A homok itteni, ősidők óta tartó kitermelését a terület helyi neve, a „Pjeskana” is jelzi. Az út északi profiljában található magas homokrétegek a Brežnica folyó északi partjának félköríves szélét alkotják. A lerakódásokban emberi csontokat figyeltek meg, amelyeket az üvegpasztából készített gyöngyök alapján az ókorra kelteztek. Régészeti feltárások 2001-ben történtek, ezek alapján a sírok egy része a késő középkorhoz tartozhat, amelyről a jövőbeni elemzések és kutatások többet fognak mondani.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4196.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5181.
Források
szerkesztés- Suhopolje község hivatalos honlapja (horvátul)
- A suhopoljei római katolikus plébánia honlapja (horvátul)
- A pakrác-szlavóniai pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)
- Suhopolje turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Suhopolje (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija: Zvonimirovo (horvátul)
- Iarh.hr:Zvonimirovo – Veliko polje Archiválva 2018. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk
szerkesztés- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
