Álarcos páfrányposzáta

Álarcos páfrányposzáta
	Alatta Bowdleria rufescens
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt; Kihalás ideje: 1900; ; IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Tücsökmadárfélék (Locustellidae);
Nem:	Poodytes;
Faj:	P. rufescens;
Tudományos név
	Poodytes rufescens; (Buller, 1869)
Szinonimák
	Megalurus rufescens
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Álarcos páfrányposzáta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos páfrányposzáta témájú kategóriát.

Az álarcos páfrányposzáta (Poodytes rufescens) egy a Chatham-szigetekhez tartozó Pitt-szigeten és Mangere-szigeten élt endemikus madárfaj volt. Legközelebbi élő rokona a Bowdleria caudata és a Bowdleria punctata. Néhány tudós ezt a fajt a marata alfajának tekinti, és Bowdleria punctata rufescens vagy Megalurus punctatus rufescens néven emlegeti. A legtöbben azonban különálló fajként kezelik. Míg a legtöbb tudós saját Bowdleria genuszba sorolja, addig taxonómiák (mint például a ITIS) az ausztrál Megalurus, illetve Poodytes nem szinonimájaként kezeli.

Leírása

Fölül az álarcos páfrányposzáta

Legnagyobb hossza 18 cm volt. Szárnyai 5,9–6,7 cm hosszúak lehettek. A legtöbb óvilági poszátával ellentétben a hasa nem foltos. A taraja gesztenyebarna, amin egy messziről észrevehető fehér folt ékeskedik, a háta pedig vöröses barnás. Azon kívül semmit nem tudunk az ökológiájáról, minthogy rovarokkal táplálkozott.^[1]

Kihalása

Az első példányát 1868-ban Charle Traill új-zélandi természetjáró fedezte fel a Mangare-szigeten. Ezt az egyedet egy kővel agyondobta, a maradványokat pedig elküldte Sir Walter Buller részére, aki ezt 1869-ben új fajként azonosította. 1871-ben megállapították, hogy míg az állattal a Mangare-szigeten gyakran, addig a Pitt-szigeten ritkábban lehet találkozni. Valószínűleg a bokortüzek, valamint a kecskék és a nyulak túlszaporodása és a patkányok, elvadult macskák féktelen ragadozása miatt pusztult ki. Az utolsó példányát Lionel Walter Rothschild lőtte le 1895-ben, és a fajt 1900-ban nyilvánították kihalt állatfajjá.^[2]

Múzeumi darabokkal az Aucklandi Háborús Emlékmúzeumban, a Harvard Természettudományi Múzeumában, Berlinben, Chicagóban, Christchurch, a londoni Természettudományi Múzeumban, a Természettudomány Amerikai Múzeumában, Párizsban, Pittsburghben és Stockholmban lehet találkozni.

Jegyzetek

↑ Greenway, James (1967): Extinct and Vanishing Birds of the World
↑ Day, David (1981): The Doomsday Book of Animals

Források

További olvasmányok

Greenway, James (1967): Extinct and Vanishing Birds of the World
Day, David (1981): The Doomsday Book of Animals
Fuller, Errol (2000): Extinct Birds
Flannery, Tim & Schouten, Peter (2001): A Gap in Nature

Külső hivatkozások

Osteology and Steology and Systematics of the Fernbirds (Bowdleria: Sylviidae Notornis 37
Chatham Island Fernbird. Bowdleria rufescens. by Paul Martinson. Artwork produced for the book Extinct Birds of New Zealand, by Alan Tennyson, Te Papa Press, Wellington, 2006
Bowdleria punctata (Fernbird) / B. rufescens (Chatham Islands fernbird) Artwork by Johannes Keulemans, 1873

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Greenway, James (1967): Extinct and Vanishing Birds of the World

[2] Day, David (1981): The Doomsday Book of Animals

[1]

[2]