Ásványi sav
Az ásványi savak szervetlen vegyületből származtatható savak egyértelműen nem definiált csoportja. Eredetileg mindazon savakra használták, melyek sói ásványként előfordultak, bár egyes források csak a kénsavat, sósavat és salétromsavat sorolják ide.[1][2][3] Az ásványi savak vízben oldva hidrogénionra és savmaradékionra (konjugált bázis) disszociálnak.
Tulajdonságaik
szerkesztésA leggyakoribb ásványi savak a kénsav, sósav és salétromsav. A tágabb értelemben vett csoportban a savi erősségük széles skálán változik: a nagyon erőstől (például kénsav) a nagyon gyengéig (bórsav) terjed. Vízben általában jól, szerves oldószerekben nem oldódnak.
A vegyipar számos ágában alkalmazzák őket, szerves és szervetlen vegyületek szintézisének nyersanyagai. Nagy mennyiségben gyártják őket kereskedelmi felhasználásra, különösen a kénsavat, salétromsavat és sósavat.
Maró hatásuk révén közvetlenül is hasznosítják őket, például a sósav híg oldatával távolítják el a kazánokban lerakódó vízkövet (kazánkövet) – megfelelő óvintézkedések mellett, hogy maga a kazán ne károsodjon a sav hatására.
Példák
szerkesztés- sósav HCl
- kénsav H2SO4
- salétromsav HNO3
- foszforsav H3PO4
- perklórsav HClO4
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 221. o. (1981). ISBN 963 10 3270 1
- ↑ IX. Sav-bázis folyamatok. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
- ↑ Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 485. o. ISBN 963-05-6800-4
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Mineral acids című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
