Ászkarákok

Ászkarákok
	Eurydice pulchra
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Osztály:	Felsőbbrendű rákok (Malacostraca);
Alosztály:	Eumalacostraca;
Öregrend:	Peracarida;
Rend:	Ászkarákok (Isopoda); Latreille, 1817
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ászkarákok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ászkarákok témájú kategóriát.

Az ászkarákok (Isopoda) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába tartozó rend. Fő csoportjai tengeri (például Sphaeromatidea alrend), illetve édesvízi (Phreatoicidea, Asellota alrend) élőlények, a szárazföldi ászkarákok (Oniscidea alrend) azonban (mint ezt nevük is mutatja) szárazföldi életmódra tértek át.

Megjelenésük, felépítésük

Külső, meszes vázukhoz (exoskeleton) 14 végtag kapcsolódik. A potrohlemezek közül 5 szabadon marad, de a hatodik szinte mindig összenő a telsonnal (utolsó testszegmens). Testük jellemzően lapos, széles háttal és hassal — kivéve egyes összegömbölyödő, illetve majdnem összegömbölyödő szárazföldi fajokat.

Méretük 1–2 mm és a 30–40 cm közötti; legnagyobbak a mélytengeri ászkarákok (például Bathynomus giganteus). A legnagyobb testű szárazföldi ászkák közé tartoznak a maguk 4-5 centijével a tengerparti hullámzónában élő Ligia nem fajai.

Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolt. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez az ún. cephalothorax (fejtor).

A rend (Isopoda) tudományos nevét a lábak azonos felépítése után kapta (görögül isos podos). Ezek (a 2-8. pár) járó vagy kapaszkodó típusú lábak, az utolsók ritkább esetben úszásra is alkalmasak (például Asellota alrend, víziászkák). Az első öt potrohszelvényen egy-egy pár potrohláb található, melyek taxononként eltérő mértékben lemezekké is redukálódhatnak.

Legfontosabb érzékszerveik a csápok, amelyekből az ászkáknak két pár van. Az első pár csáp három ízű, hosszú csápostorral. A második csáp ötízű, általában szintén fejlett csápostorral. Kivételek ez alól a szárazföldi ászkák.

Rendszertani felosztásuk

A rendbe az alábbi alrendek tartoznak:

Források

1. Papp, L. (szerk.), Zootaxonómia – Egységes jegyzet, Budapest, 1996

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap