Écska

	Écska (Ечка / Ečka)
	A római katolikus templom
	; Écska címere
	; Écska címere
	Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Közép-bánsági
Község	Nagybecskerek
Rang	falu
Irányítószám	23203
Körzethívószám	+381 23
Rendszám	ZR
	Népesség
Teljes népesség	4513 fő (2002)
Népsűrűség	177 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	71 m
Terület	25,5 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 20° 26′ 20″45.317778°N 20.438889°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 20° 26′ 20″45.317778°N 20.438889°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Écska témájú médiaállományokat.

Écska (szerbül Ечка / Ečka, románul Ecica, németül Etschka) település Szerbiában a Vajdaságban a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben. Korábban két településből állt, ezek: Écska (1899-ig Német-Écska, Deutsch-Etschka) és Ecsehida (Alt-Etschka).

Nem tévesztendő össze a következővel: Écska (keresztnév).

Fekvése

Nagybecskerektől 10 km-re délre, a Béga bal partján, Lukácsfalva, Zsigmondfalva és Óécska közt fekvő település.

Története

A település az 1718. évi pozsareváci béke után keletkezett, első említése III. Károly király 1718. szeptember 12-én kelt rendeletében történt^[forrás?], amely a települést a nagybecskereki járásba sorolta. Écskát, és a hozzá tartozó 30 000 holdas birtokot 1781-ben az örmény származású Lázár Lukács jószágkereskedő vásárolta meg 217 000 forintért egy bécsi árverésen. Ezt követően kezdődik a mocsaras, jórészt lakatlan vidék felvirágzása: mindössze néhány évtized alatt az écskai uradalom neves mintagazdaság lett, és 160 esztendőn keresztül marad a Lázár család tulajdonában. A falu első telepesei magyarajkú katolikusok voltak, majd 1793-ban bolgárkertészettel foglalkozó katolikusok érkeztek.^[forrás?] Ebben az évben alapították a plébániát is, és a következő évben elkészült a falu vertfalú temploma.^[1]

1848. július 15-én itt verte vissza Kiss Ernő ezredes, későbbi aradi vértanú, a Nagybecskerek elfoglalására induló Stratimirović 8000 főnyi szerb seregét. 1910-ben 1680, többségben német lakosa volt, jelentős román és magyar kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
3934	4188	4323	4621	5293	5172	4513^[2]	4513 fő (2002)

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	2483	55,01
Románok	1325	29,35
Magyarok	196	4,34
Jugoszlávok	123	2,72
Cigányok	72	1,59
Montenegróiak	21	0,46
Horvátok	14	0,31
Bolgárok	12	0,26
Szlovákok	9	0,19
Németek	9	0,19
Macedónok	5	0,11
Szlovének	4	0,08
Muzulmánok	4	0,08
Ukránok	3	0,06
Albánok	1	0,02
Egyéb/Ismeretlen^[3]

Neves személyek

Itt született 1824-ben Szilágyi Virgil ügyvéd, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő.
Écskán temették el az 1848. augusztus 18-án, a szenttamási rác tábor elleni támadásban halálos sebet kapott Fiáth Pompejus huszár főhadnagyot, a Lenkey János-féle huszárszázad tisztjét.

Látnivalók

A Harnoncourt-kastély

A kastélyt 1817-ben építette Lázár János. A kastélyt környező területet Lázár Lukács örmény származású kereskedő vásárolta meg az állami kincstártól. A kastély impozáns épülete idővel Bánát egyik jelentős művelődési központjává vált. Számos neves előadóművész mellett a kastély megnyitásakor 1820-ban a kilencéves Liszt Ferenc is hangversenyt adott. A kastély éveken át a hazai és külföldi vadászok találkozójának helyszíne volt. Gyakori vendég volt itt Ferenc Ferdinánd trónörökös és I. Sándor szerb kormányzó is.

A Keresztelő Szent János római katolikus templom

A néhai écskai templom helyén, amely több falusi épülettel együtt leégett 1836-ban, Lázár földbirtokos 1864-ben újat épített, a mai templomot. Építészeti szempontból tekintve, a templom nagy kiterjedésű egyhajós épület, félköralakú oltár háttérrel és igen magas harangtoronnyal. A templom térbeli helyzete és méreteinek összhangja, kivételes esztétikai élményt nyújt. A templom Kansky építészmérnök tervei alapján készült, az építkezés kivitelezője pedig a becskereki Stevan Đorđević volt. Lázár Zsigmondot, templomépítési vállalkozásáért IX. Piusz pápa a Szent György érdemrenddel tüntette ki.

A görögkeleti (szerb) templom

A templom 1711-ben épült Szent Miklós tiszteletére, és a legöregebb megőrzött művelődéstörténelmi emlékművek egyike ezen a területen. Közvetlenül a szerbek nagy vándorlása utáni időben épült. Megrázó egyszerűsége, sima díszítőelemek nélküli falaival, fával borított dobozelemes mennyezetével óhatatlanul Miloš Crnjanski, a szerb irodalom nagyságának Vándorlások című regénybeli hangulatára utalnak. Jelenleg a templomban egy 1786-ban készült barokk stílusú ikonosztáz áll.

A görögkeleti (román) templom

A templom neoklasszicista stílusban a falu központjában épült fel 1844-1850. között. Az egyhajós templomépületek sorába tartozik, félköralakú oltártérrel a keleti, és magas harangtoronnyal a déli részén.