Írásbeliség
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az írásbeliség fogalma általában az írásos kultúra azon szakaszát jelöli, amelyben már létezik legalábbis felirat-kultúra, a feliratok hagyománya, illetve esetleg kódexek.
Jellegzetességei
szerkesztésKulturális tartalmak, információk kézírásos rögzítése szöveges alakban (irodalom, liturgia, oklevelek, történelmi témájú szövegek stb.), visszafejthető és továbbadható formában. Másrészt viszont a szóbeli hagyományokkal való foglalkozás során felmerült annak az igénye, hogy írásbeliség alatt az irodalmi kompetencia is értendő legyen.
Terminológiai ellenpárja, egyben médiatörténeti elődje a szóbeliség, ill. szájhagyomány, örököse pedig a könyvnyomtatás korszaka a Gutenberg-galaxis, majd a digitális írásbeliség. Az írásbeliség korszaka tehát a sumer rovásírástól az egyiptomi hieroglifákon át napjainkig tart, mert bár a fő szerepe mára a nyomtatott írásnak van, illetve ezt leváltva a digitális írásnak, a kézírást máig is nap mint nap használjuk.
Marshall McLuhan az írásbeliséget irodalmi kódexkultúrának és feliratkultúrának is nevezi, amely alatt kulturális tartalmak kézírásos rögzítését és így szó szerinti megőrzését érti. Az írás, az írni tudás képezi a hagyományok, a kultúra és a művelődés nagyobb formátumú megőrzésének alapját. Az írásbeliség azonban nem hirtelen szakítás a szóbeli hagyományokkal, mert a kéziratokat általában hangosan felolvasták. Az írás megjelenése egyben a vizualitás növekvő dominanciáját is jelentette, amely más érzékszervi benyomásokkal támogatta a szabályok és rendszerűségek felismerését. Ez pedig az ok-okozati összefüggések könnyebb rendszerezését és a matematikai gondolkodást segítette elő.
Ismert kutatói
szerkesztésAz írásbeliség kutatásával foglalkoztak illetve foglalkoznak többek között
További információk
szerkesztés- Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban; ford. Hidas Zoltán; Atlantisz, Budapest, 2004
- Walter J. Ong: Szóbeliség és írásbeliség. A szó technologizálása; ford. Kozák Dániel; AKTI–Gondolat, Budapest, 2010 (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai)
- Keszeg Vilmos: Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. Egyetemi jegyzet; KJNT–BBTE, Kolozsvár, 2008 (Néprajzi egyetemi jegyzetek)
- Pierre Riché: Oktatás és művelődés a barbár Nyugaton. 6-8. század; ford. Ádám Anikó, Sághy Marianne, bev. Sághy Marianne, bibliográfia Andra Jugănaru, Aklán Anna Katalin; Szt. István Társulat, Budapest, 2016
- Kocsis Zsuzsanna: Kora újkori levélírnokok. Kézazonosítási lehetőségek elmélete és módszerei; Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020 (Gondolat-jel)
