Óriás halkapó
Az óriás halkapó (Megaceryle maxima) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_female_4.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Megaceryle maxima (Pallas, 1769) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás halkapó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás halkapó témájú médiaállományokat és Óriás halkapó témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1769-ben, az Alcedo nembe Alcedo maxima néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Megaceryle maxima gigantea (Swainson, 1837)
- Megaceryle maxima maxima (Pallas, 1769)[2]
Előfordulása
szerkesztésAfrikában a Szahara alatti területeken honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, mocsár erdők, száraz szavannák, édesvízi mocsarak, sós és édes lagúnák, tavak, folyók és patakok környéke, homokos és sziklás tengerpartok, valamint vidéki kertek, víztárolók, csatornák és vizesárkok. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 42-46 centiméter,a hím testtömege 275-426 gramm, a tojó 255-398 gramm.[3]
 |
 |
Életmódja
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
Források
szerkesztés- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 21.) (angolul)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
szerkesztés
