Öves díszcsík

Öves díszcsík
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Ostariophysi;
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Család:	Botiidae;
Alcsalád:	Botiinae;
Nem:	Chromobotia; Kottelat, 2004
Faj:	C. macracanthus;
Tudományos név
	Chromobotia macracanthus; (Bleeker, 1852)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Öves díszcsík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Öves díszcsík témájú médiaállományokat és Öves díszcsík témájú kategóriát.

Az öves díszcsík (Chromobotia macracanthus vagy Botia macracantha) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a Botiidae családjába tartozó Chromobotia halnem egyetlen faja.

A halat először Cobitis macracanthus néven Pieter Bleeker írta le 1852-ben. 1989-ben, a tudományos nevét Botia macracanthus-ra változtatták.^[1] 2004-ben, Dr. Maurice Kottelat megosztotta a Botia nemzetséget, amely jelenleg 47 különböző fajt, hét különálló nemzetséget foglal magába. Az öves díszcsík egy saját nemzetséget, a Chromobotia-t képviseli.^[2]

Előfordulása

Délkelet-Ázsiában és szigetein (Szumátra, Borneó, Indonézia) honos.

Megjelenése

Testhossza elérheti a 30 centimétert. Ívelt, narancssárga testét három fekete sáv keresztezi. A harmadik sáv kiterjed a farok alatti úszóra is. A mell-, a has-és a farokúszó vöröses narancssárga, a hátúszó és a farok alatti úszó fekete, szegélyük világos színű. A kicsi pikkelyek miatt a hal teste simának és fénytelennek látszik. Szeme előtt kimerevíthető tüske van, ami beleakadhat az akváriumi hálóba. Hasoldala lapos.

Életmódja

A természetben ragadozó életmódot folytat, de akváriumi körülmények között elfogadja a granulátumokat is. Egyáltalán nem nyugodt, csendes hal, éjjel és alkonyatkor rendkívül aktív, sokat mozog. Mint más csíkfélék, képes kattogó hangokat kiadni. Nem kedveli a túl világos medencét.

Szaporodása

Tenyésztése nehéz, ikrarakó. Szaporítása még részben megoldatlan, ezért a mai napig sok díszcsíkot fognak be a természetből.

Tartása

Békés rajhal. Kiváló csigairtó, legtöbbször ezen tulajdonsága miatt tartják. Nagy akváriumot igényel, mivel a kifejlett példányok elérhetik a 30 cm-t. Az akváriumban azonban kisebbek, ritkán érik el a 20 cm-t. Talajlakó, sok növényzetet és búvóhelyet kell biztosítani a számára.

Sajnos ez a rajban igen mutatós hal érzékeny a darakórra, de kedvező tartás mellett magas kort, akár 14 évet is elérhet.

Ideális tartási körülmények:

- vízhőmérséklet: 24-28 ´C

- pH: 6-7

-gH: 3-8

Jegyzetek

↑ Clown Loach. WetPetz.com, 2004. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
↑ Kottelat, Maurice (2004). „Botia kubotai, a new species of loach (Teleostei: Cobitidae) from the Ataran River basin (Myanmar), with comments on botiine nomenclature and diagnosis of a new genus” (PDF - abstract only). Zootaxa 401, 1–18. o. ISSN 1175-5334. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)

Források

Vierke, Jörg. A legkedveltebb díszhalak. Elektra Kiadóház Bt (2001). ISBN 978-963-920-5
Fishbase.org. (Hozzáférés: 2010. május 2.)

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[wetpetz-1] Clown Loach. WetPetz.com, 2004. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)

[kottelat04-2] Kottelat, Maurice (2004). „Botia kubotai, a new species of loach (Teleostei: Cobitidae) from the Ataran River basin (Myanmar), with comments on botiine nomenclature and diagnosis of a new genus” (PDF - abstract only). Zootaxa 401, 1–18. o. ISSN 1175-5334. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)

[1]

[2]