Őszény
Őszény, 1904-ig Jezvin (románul: Izvin) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
| Őszény (Izvin) | |
 | |
| Sajtgyár | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Temesrékas város |
| Irányítószám | 307343 |
| SIRUTA-kód | 158350 |
| Népesség | |
| Népesség | 1530 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 15[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 96 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 21° 27′ 41″45.800540°N 21.461360°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 21° 27′ 41″45.800540°N 21.461360°E | |
 | |
 | |
Fekvése
szerkesztésTemesvártól 14 kilométerre északkeletre, a Bega jobb partján, az E70-es út két oldalán fekszik.
Népesség
szerkesztésA népességszám változása
szerkesztésA lakosság létszáma az első pontos adat éve, 1841 óta nem sokat változott, jobbára 1400 és 1600 fő között mozgott.
Etnikai és vallási megoszlás
szerkesztés- 1841-ben 1447 ortodox, 146 görög és 14 római katolikus lakosa volt.
- 1900-ban 1606 lakosából 1456 volt román, 107 magyar, 26 német és 11 szerb anyanyelvű; 1337 ortodox, 135 görög, 103 római katolikus és 25 református vallású. (Mivel 1890-ben még csupán 33 magyar anyanyelvű lakosát írták össze, a magyarok többsége feltételezhetően az időközben újjászervezett Ottlik-birtokon dolgozott.)
- 2002-ben 1471 lakosából 1336 volt román, 63 cigány, 37 magyar és 23 szerb nemzetiségű; 1015 ortodox, 281 pünkösdi, 68 görögkatolikus, 65 baptista és 36 római katolikus vallású.
Története
szerkesztés1333-ban Evsen, 1334-ben Ewun, 1335-ben Ewzin, 1453-ban Wzen, 1554-ben (mai török átírásban) Yıvzin, 1723–25-ben Jesvin néven írták össze. A 14. században katolikus falu lehetett. 1523-ban szerbek lakták. 1720-ban pusztaként, 1723–25-ben ismét lakott településként jelölik. Ebből egyesek arra gondolnak, hogy a két dátum között ideköltöztek Rékas korábbi román falurészének lakói, amely ekkor nem szerepelt. 1761-ben ismét puszta, 1783-ban megint lakott hely, román népességgel. Vályi András szerint az 1790-as években az ortodoxokon kívül katolikusok is lakták.[2] A kincstár birtoka volt és a határ nagyobb része az is maradt egészen az első világháborúig, közigazgatásilag pedig Temes vármegyéhez tartozott. Lakói a 18. század végén és a 19. század elején selyemhernyó-tenyésztéssel és méhészettel foglalkoztak, a filoxéráig szőlőt termesztettek. 1831-ben hatvanöt lakosa áttért a görögkatolikus hitre, számukra 1836-ban önálló parókia létesült.[3] A falu román népességének csupán egy szerény kisebbsége tartozott a felekezethez. A faluban hozta létre Emilia Lungu-Puhallo 1874-ben az első román leányiskolát a Bánátban. A határ Bega felőli részét ártéri, nedves rétek alkották egészen a 19. század végén véghezvitt lecsapolási és szabályozási munkálatokig.[4] 1893-tól az állam gazdaságán, az ún. Kopasztanyán Ottlik Péter hozott létre mintagazdaságot.[5] Az ortodox felekezet temploma 1786-ban, a görögkatolikusoké 1831-ben épült.
Méntelep
szerkesztésA méntelep első alapításáról a források ellentmondásosak. Elképzelhető, hogy az első lovak a román hadsereg által 1920-ban Mezőhegyesről zsákmányolt állatok voltak, vagy a közös hadsereg az első világháborúban már fiókméntelepet tartott fenn a faluban. A két világháború között mindenesetre már működött itt egy méntelep, amelynek állományát azonban 1940-ben egyesítették a mezőhegyesi eredetű parácival. 1967-ben aztán a paráci méntelepet áthelyezték Jezvinbe, ahol azóta is működik. Kilencszáz hektáron, a korábbi kopasztanyai birtok területén fekszik. Főként nóniusz fajtát, azonkívül ardennit, angol és arab telivért tenyésztenek. A tervezett Temesvár–Lugos-autópálya nyomvonala átszeli a birtokot, amelynek ezért szóba került elköltöztetése.[6]
Gazdaság
szerkesztés2007-en olasz tulajdonú sajtgyár kezdte meg a termelést.[7]
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1794-ben Sava Petrović ikonfestő.
- Itt született 1907. július 5-én Zathureczky Gyula író, újságíró.
- Itt élt 1911-es haláláig Ottlik Géza apai nagyapja.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [1]
- ↑ Archivált másolat. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 261–62. o.
- ↑ Lendl Adolf: Apró megfigyelések. A Természet 1903, 91. sz.
- ↑ Ottlik Péter: Temes vármegye mezőgazdasága
- ↑ Bagosi Annamária: Az őszényi ménes[halott link], D. Dronca: Attempts for optimization the genetic improvement actions in horse populations of nonius variety from the Izvin stud, Timiș County, Bulletin of University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Cluj-Napoca. Animal Science and Biotechnologies, Vol 64, No 1-2 (2007) Archiválva 2020. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Renașterea Bănățeană 2011. július 19. Archiválva 2012. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben és Nyugati Jelen 2011. január 1.
- ↑ Ziua de Vest 2010. szeptember 7.[halott link]
Források
szerkesztés- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
További információk
szerkesztés- öv a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2][halott link]