Štajngrad

Štajngrad egy középkori várrom Horvátországban, a Krapina-Zagorje megyei Jesenje községhez tartozó Donje Jesenje határában.

Štajngrad
Ország	Horvátország
Mai település	Donje Jesenje
Épült	13. század
Elhagyták	15. század (lerombolták)
Állapota	rom
Típusa	hegyvidéki
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Štajngrad Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 12′ 41″, k. h. 15° 52′ 52″46.211388888889, 15.881111111111

Fekvése

Štajngrad várának maradványai Krapina-Zagorje megye északi részén, a Maceljska gora déli lejtőin találhatók légvonalban mintegy 6 km-re Korponától északra, közvetlenül a Donje Jesenjéhez tartozó Hercegi falucska felett. A látható maradványok alapján Štajngrad vára, Grebenvár, Császárvár és Korpona óvára mellett a Horvát Zagorje egyik legnagyobb erődítménye volt.

Története

A vár alapításáról nincsenek információk, de minden bizonnyal a Jesenje nevű nemesi birtok területén volt, amelyet először Iván varasdi ispán 1340-ből származó oklevelében említenek, amellyel Jesenje, Pleso és Javorje birtokait visszaadta Ivan Benkovnak, amelyeket Iván a „viharos időkben" elvesztett. 1340 és 1399 között Ivan fia, Jesenjei (de Iazenye) Miklós örökölte apja birtokát, 1399-ben pedig megkérte a zágrábi káptalant, hogy erősítse meg a varasdi ispán fent említett oklevelét. Nem ismert, hogy mi történt később ezzel a családdal és birtokaikkal, de 1506-ban a jesenjei birtok Corvin János birtokainak része volt, később pedig a jobbágyság 1848-as megszüntetéséig a korpona-koszteli uradalomhoz tartozott.

Annak ellenére, hogy nem rendelkezünk közvetlen írásos forrásokkal Štajngradról, a vár elhelyezkedése és alaprajzának tipológiája szerint a 13. és 14. századi, hosszúkás hegygerincekre, vagy dombos nyúlványokra épített hegyi nemzetségi várak minden jellemzőjével rendelkezik. Ezért nagyjából erre a korra keltezhetjük. Ez az az idő, amikor a mai Jesenje község tágabb területét, ahol Štajngrad maradványai találhatók, előbb a zagorjei grófok, majd II. Ottokár cseh király támogatói a Kőszegiek kormányozták, végül pedig jesenjei nemesek birtoka volt. A vár pusztulásának körülményei éppúgy tisztázatlanok, mint az építésé. Tény, hogy a várat a Cilleiek kihalása (1456) után már nem említik, ezért feltételezik, hogy Lepoglavához hasonlóan ez is a Cilleiek által lebontott várak közé tartozott. A pusztulás kérdése a mai napig nyitva maradt.

A vár leírása

Štajngrad, vagy németesen Steingrad romjainak szerény maradványai a névadó magaslat déli végén, Macelj-hegység három oldalán meredek Frajonele nevű nyúlványán helyezkednek el. A gerinc déli része meredeken emelkedik Hercegi falucska, valamint a Mala és Velika Ravninščica patakok összefolyása fölé. Mivel a várhely mintegy 130 méter magasan emelkedik a völgy fölé, maradványaihoz a hegygerinc mentén északkeletről, egy régi útról a legkönnyebb hozzáférni, amely a Cerovečki falucskától vezet ide.

Az alaprajz viszonylag tisztán kivehető maradványai alapján egyértelmű, hogy itt egy hosszú és keskeny erőd állt. Körülbelül 110 m x 22 m méretű, szabálytalan hosszúkás háromszög alakú, ahol a hegyesszög csúcsa dél felé néz. Ez a pont elkülönül a hosszú és keskeny gerinctől, amelyen a főrész nyugszik. A gerincen a terep nem sík, hanem két különböző magasságú dombból áll, amelyet egy hosszú és keskeny nyereg köt össze. Ez a váron belül jelentős magasságkülönbséget okozott. A vár összes fala durván faragott kőből épült, amely bizonyos mértékig szabályos vízszintes sorokban voltak egymásra rakva és mészhabarccsal voltak összekötve. A megmaradt falak szélessége szintén épületenként változik, átlagosan körülbelül 1,30 m.

A vár maradványainak nagy része egy hosszú és keskeny fennsíkon helyezkedik el, amelyet a déli magaslat zár le. Habár a rajta lévő falak többnyire csak az alapoknál maradtak fenn (kivéve a keleti oldalt, ahol körülbelül egy méter magasan állnak) arra következtethetünk, hogy egy hosszú, keskeny téglalap formájú teret képeztek, amelynek mérete észak-déli irányban 18 x 8 m. Az erőd északi részén a falmaradványok egy 12 x 12 m méretű négyzet alakú teret határolnak. Ha a déli fennsíkon a hosszanti és a keresztirányú falakat vizuálisan meghosszabbítjuk, a látható maradványokból arra lehet következtetni, hogy derékszögben, vagy majdnem derékszögben álltak egymással hosszú, téglalap alaprajzú, kb. 6 m egyenletes fesztávú szerkezetet alkotva. Ez a méret majdnem megfelel annak a szabványnak, amely Horvátország szárazföldi területén a nemzetségi erődítmények belső épületeinek szélessége a 13. és 14. században, és amelyet az építés akkori technológiai lehetőségei biztosítottak.

Az épület délkeleti sarkánál fekvő támpillérmaradványok alapján feltételezhető, hogy az oromzatos tető alatt egy másik falazott padlószint is volt. Hogy e hosszú, emeletes épület maradványai az egykori várpalota romjai-e, sajnos nem lehet megállapítani, de nem lehet teljesen kizárni. Hasonlóképpen, a fennsík északi felében a körülhatárolt terület falainak rendeltetése sem határozható meg pontosan. Talán a palota négyszög alaprajzú udvara lehetett. Természetesen ez is hipotézis, így ezt is csak régészeti kutatások bizonyíthatják. A meglévő falmaradványokból szintén nem lehet meghatározni, hogy hol volt a délnyugati bejárat, amelynek szerény maradványai szórványosan láthatók a déli és a nyugati lejtőn. A gyengén megőrzött maradványok ellenére a terepalakzatok alapján arra lehet következtetni, hogy az erőd alsó részét hosszú és keskeny, dél felé néző háromszög alakú tér zárta le.

Az alsó részekkel ellentétben a felső, erődített külső vár sokkal jobban megmaradt. Falai trapéz alakban foglalták magukban a nyereg és az északi magaslat területét. A szabálytalan trapéz hosszabbik oldala észak felé nézett, és a feltételezett palota felé volt a rövidebb oldal, ahol szélessége csak néhány láb volt. Falazatából a keleti fal szerkezete maradt meg legjobb állapotban, amely a feltételezett palotától általában követi a vár hosszirányát egészen az északi fal maradványaiig. Az erőd északkeleti sarkában a sziklákhoz csatlakozik. Az északi fal sokkal kevésbé jól megőrzött. A keleti oldalon emelkedett ki a vár szerkezetéből, ahol a szikla széléig nyúlva megakadályozta a bejutást vár keleti falaihoz. A nyugati oldalt egy négyszögletes alaprajzú, 7 x 7 m méretű kis torony határolta, amelyből csak földszinti falai maradtak meg, amelyek másfél méter vastagok. Ez a torony egyrészt az erőd északnyugati sarkát, másrészt pedig az erőd főbejáratát biztosította, amely a többi részlet és a lépcső fennmaradt pereme alapján megítélve a keleti falban volt.

Források

• Nenad Milčić - Krešimir Regan: Dvije zanemarene zagorske utvrde (horvátul)

További információk

• Darko Antolković blogja (horvátul)