1,3-Dioxán
| 1,3-Dioxán | |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 505-22-6 | ||
| PubChem | 10450 | ||
| ChemSpider | 10018 | ||
| EINECS-szám | 208-005-1 | ||
| ChEBI | 46924 | ||
| RTECS szám | JG8224000 | ||
| |||
| InChIKey | VDFVNEFVBPFDSB-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 102532 | ||
| UNII | B2C8M17I09 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H8O2 | ||
| Moláris tömeg | 88,11 g/mol | ||
| Olvadáspont | −42 °C | ||
| Forráspont | 103 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az 1,3-dioxán vagy m-dioxán heterociklusos szerves vegyület, képlete C4H8O2, CAS-száma 505-22-6 , EC száma 208-005-1, RTECS kódja JG8224000.[1]
Az 1,3-dioxán és 1,3-dioxolán származékait karbonilvegyületekből állítják elő 1,3-propándiollal vagy 1,2-etándiollal, Brönsted- vagy Lewis-sav katalizátor jelenlétében.
Hivatkozások
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dioxane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.