1-Fenil-etil-amin

kémiai vegyület
(1-fenil-etil-amin szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. december 27.
1-fenil-etil-amin[1]

Az 1-fenil-etil-amin szerkezete
Más nevek (±)-1-fenil-etil-amin
(±)-α-metil-benzil-amin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 618-36-0
ChemSpider 7130
KEGG C02455
ChEBI 670
SMILES
NC(c1ccccc1)C
InChI
1/C8H11N/c1-7(9)8-5-3-2-4-6-8/h2-7H,9H2,1H3
InChIKey RQEUFEKYXDPUSK-UHFFFAOYSA-N
ChEMBL 278059
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H11N
Moláris tömeg 121,18 g/mol
Sűrűség 0,94 g/ml
Olvadáspont −65 °C[forrás?]
Forráspont 187 °C
Veszélyek
Főbb veszélyek korrozív
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az 1-fenil-etil-amin az aminok közé tartozó szerves vegyület, képlete C6H5CH(NH2)CH3. Színtelen folyadék, gyakran használt rezolválószer. A benzil-aminhoz hasonlóan erősen bázikus, stabil ammóniumsókat és imineket képez.

Előállítható az acetofenon reduktív aminálásával, az ilyen típusú reakció szokásos körülményei között. Egyik fő előállítási útja a Mignonac-reakció, mely redukálószerként hidrogéngázt használó egyedényes (one-pot) reakció:[2]

Reductive amination acetophenone ammonia

Egy másik eljárás a Leuckart-reakció, mely ammónium-formiátot használ.[3][4]

Hivatkozások

szerkesztés
  1. 1-Phenylethylamine - PubChem Public Chemical Database
  2. John C. Robinson, Jr. and H. R. Snyder (1955). „α-Phenylethylamine”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 3: 717
  3. Practical Organic Chemistry, 4th Ed.. London: Longman, 223–224. o. (1960). ISBN 9780582444072 
  4. A. W. Ingersoll (1937). „α-Phenylethylamine”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 17: 76

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1-Phenylethylamine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.