1. zongoraverseny (Mozart)
Wolfgang Amadeus Mozart 1., F-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben a 37. számot viseli.
No.1. zongoraverseny | |
versenymű | |
![]() | |
A gyermek Mozart, Greuze festménye 1763-1764 táján | |
Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
Opusszám | K. 37. |
Keletkezés | 1767 |
Ősbemutató | 1767 |
Megjelenés | 1767 |
Hangnem | F-dúr |
Hangszerelés | zongora, vagy csembaló, 2 oboa, kürt, vonósok |
Időtartam | 16 perc |
Tételek | 1. tétel – Allegro
2. tétel – Andante 3. tétel – Allegro |
Története
szerkesztés1767-ben keletkezett, amikor a 11 esztendős Mozart édesapjával Bécsbe készült, és ottani szereplése céljaira négy zongoraversenyt komponált. Ez a mű a négyes sorozat első darabja. Az első négy zongoraversenyről Mozart két jeles életrajzírója, Wyzewa és St. Foix megállapította, hogy azok Raupach, Honauer, Schobert és Eckardt zongoraszonátáinak átiratai. A darabok a Köchel-jegyzékben 37., 39., 40. és 41. szám alatt szerepelnek.
Szerkezete, jellemzői
szerkesztésA partitúra szerint a mű vonósokra , zongorára (vagy csembalóra), valamint két oboára és kürtre íródott.
Tételei:
- 1. Allegro
- 2. Andante − C-dúrban
- 3. Allegro
Az első tétel Hermann Friedrich Raupach billentyűs hangszerekre és hegedűre írt szonátája nyomán készült, amelyet Párizsban 1756-ban adtak ki. A második tétel eredete ismeretlen, Eric Blom, a Grove′s Dictionary ötödik kiadásának kiadója szerint ez Mozart önálló alkotása. Az utolsó tétel Leontzi Honauer szonátája nyomán készült.
A zongora szólama csembalószerű hatást idéz. A művet könnyed rokokó hangzás jellemzi.
Ismertség, előadási gyakoriság
szerkesztésAlig ismert, hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban nagyon ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a MR3-Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concertos Nos 1-4 (Mozart) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Max Becker – Stefan Schickhaus: Wolfgang Amadeus Mozart (Wissen Media Verlag GbmH, 2005 és Kossuth Kiadó, 2006) ISBN 963-09-4816-8
- RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
- Hutchings A. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
- Mozart, W. A. Piano Concertos No. 1−6 teljes partitúra, Dover Publications, New York. ISBN 0-486-44191-1