Normál nyomtávolság
A normál nyomtávolság (ismert még mint Stephenson nyomtávolság George Stephenson angol vasúti mérnök neve után, nemzetközi nyomtávolság, UIC nyomtávolság vagy európai nyomtávolság) egy vasúti nyomtávolság, melynél a két sínszél távolsága 1435 mm-re (4 láb, 8 és fél hüvelyk vagy 56,5 hüvelyk) található egymástól.[1][2][3][4][5]
Ez a világon a legnagyobb hosszúságban alkalmazott nyomtávolság, a világ vasútjainak több mint 50%-a 1435 mm-es nyomtávolságú. Továbbá ez a nyomtávolság a leggyakrabban alkalmazott nagysebességű vasúti nyomtávolság is, a világ nagysebességű vasútjával rendelkező 22 ország közül csak Oroszország, Finnország, Portugália, Üzbegisztán és részben Spanyolország alkalmaz ettől szélesebb nyomtávolságot.
Ezt a nyomtávolságot nemcsak a nemzeti vasúttársaságok, hanem számos metró-, és villamos vonal, továbbá több siklóvasút is alkalmazza. Bár ezek legtöbbször szigetüzemként működnek, mégis érdemes a legjobban elterjedt nyomtávolságot választani a későbbi járműbeszerzések megkönnyítése érdekében.
Története
szerkesztésA vasúti közlekedés Angliából indult világhódító útjára. Már az első angliai vasútvonalak is ezzel a nyomtávolsággal épültek, majd miután az angliai mozdonygyárak külföldre is értékesítettek mozdonyokat, a frissen megalakuló vasúttársaságok is ezt a nyomtávolságot alkalmazták. miután azonban több ország is saját mozdonygyártásba kezdett, létrejöttek az ettől keskenyebb és szélesebb nyomtávolságok is.
Magyarország
szerkesztésMagyarországon is az első vasútvonal Pest és Vác között normál nyomtávolsággal épült ki, majd az ezt követő vasútépítések is ezt a nyomtávolságot alkalmazták. A magyarországi villamos- és metróvonalak, továbbá a budavári sikló is normál nyomtávolsággal épült ki. Az országban az 1435 mm-es nyomtávolságon kívül a gazdasági kisvasutak keskeny nyomtávolsággal, továbbá Záhony környékén Ukrajna közelsége miatt széles vagy fonódott nyomtávolságú vasútvonalak épültek.
Japán
szerkesztésJapán vasúthálózata 1067 mm-es nyomtávolsággal épült ki, ám mikor a Sinkanszen megépítésébe fogtak, a japánok is a számukra szélesebb, normál nyomtávolságot választották. Az 1435 mm-es nyomtávolság lehetővé tette, hogy szélesebb, ezáltal nagyobb befogadóképességű szerelvényeket állítsanak üzembe, továbbá a sebességet is megemelhették először 200 km/h-ra, majd később egészen 300 km/h sebességre.
Spanyolország
szerkesztésSpanyolország a Franciaországgal való ellenséges viszonya miatt szélesebb, 1668 mm-es nyomtávolságot alkalmazott az országos vasúthálózat kiépítésénél. Ám miután felvették az Európai Unióba és megkezdték az országos nagysebességű vasúthálózat (AVE) kiépítését, a spanyolok is a normál európai nyomtávolságot alkalmazták. Ez a meglévő vasúthálózatukkal azonban nem volt kompatibilis, így a Talgo kifejlesztette a nyomtávváltásra is alkalmas vonatokat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Francesco FALCO: 2007-EE-27010-S. TEN-T Executive Agency, 2012. december 31. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Japan. Speedrail.ru, 1964. október 1. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Francesco FALCO: EU support to help convert the Port of Barcelona's rail network to UIC gauge. TEN-T Executive Agency, 2013. január 23. [2013. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Spain: opening of the first standard UIC gauge cross-border corridor between Spain and France. UIC Communications. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Displaceable rolling bogie for railway vehicles. IP.com. [2013. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
Források
szerkesztés- Allen, Geoffrey Freeman. Jane's World Railways, 1987–88. Jane's Information (1987). ISBN 978-0-71060848-2
- Baxter, Bertran. Stone Blocks and Iron Rails (Tramroads), Industrial Archaeology of the British Isles. Newton Abbot: David & Charles (1966). ISBN 978-0-715340-04-2. OCLC 643482298
- Jones, Robin. The Rocket Men. Mortons Media (2013). ISBN 978-1-90912827-9
- Jones, Stephen K. Brunel in South Wales. Stroud: The History Press, 64–65. o. (2009). ISBN 978-0-75244912-8
- The World that Trade Created: Society, Culture, and World Economy, 1400 to the Present. Armonk, NY: M.E. Sharpe (1999). ISBN 978-0-7656-0250-3
- Puffert, Douglas J. Tracks across Continents, Paths through History: The Economic Dynamics of Standardization in Railway Gauge. University of Chicago Press (2009). ISBN 978-0-226-68509-0
- Setti, João Bosco. Brazilian Railroads. Rio de Janeiro: Memória do Trem (2008). ISBN 978-85-8609409-5
- Vaughan, A.. Railwaymen, Politics and Money. London: John Murray (1997). ISBN 978-0-7195-5150-5
- Whishaw, Francis. The Railways of Great Britain and Ireland: Practically Described and Illustrated. London: David & Charles; reprints: Newton Abbot [1842, John Weale] (1969). ISBN 978-0-7153-4786-7
További információk
szerkesztés- „The Sydney Morning Herald”, The Sydney Morning Herald , 1892. május 23., 4. oldal (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.) , a discussion of gauge in Australia circa 1892
- „Standard Railway Gauge”, Townsville Bulletin , 1937. október 5., 12. oldal (Hozzáférés: 2014. március 19.) , a discussion of the Roman gauge origin theory.
- Irányelvek 1435 mm nyomtávolságú pályák és ezek állomásainak tervezésére. Budapest: Magyar Államvasutak (1954)
- Vasúti felépítmény. Műszaki útmutató 1435 mm nyomtávolságú pályákra. D 12. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1957)