19. századi magyar történelem
A 19. század a magyar történelemben nagy fordulatokat hozott. A század elején megkezdődött a modernizációt magával hozó reformkor, majd két éven keresztül zajlott a magyar forradalom és szabadságharc. A század végén az osztrák és magyar politikai vezetők megkötötték az úgynevezett kiegyezést, aminek eredményeként létrejött Európa egyik nagyhatalma, az Osztrák–Magyar Monarchia.
Reformkor
szerkesztésA korszak előzményei és kezdete
szerkesztésA napóleoni háborúk idején a Habsburg Birodalom vészesen eladósodott. A kritikus helyzetben az uralkodó lényegesen több adót kívánt beszedni Magyarországról. Ez a nemesség ellenállásához vezetett. I. Ferenc a tiltakozások hatására idő előtt berekesztette az országgyűlést, és ezt követően rendeletekkel kormányzott. A magyar rendek tiltakozásul nem hajtották végre az uralkodói rendeleteket. A nemességnek ez a magatartása hatással volt a társadalom egészére: romlott a közbiztonság, megerősödött a betyárvilág, nőtt a katonaszökevények száma. Mivel az ellentétek kiélezése hosszú távon nem szolgálta az udvar érdekéit sem, 1825-re az uralkodó újra egybehívta az országgyűlést. A gazdaságban jelentkező válságjelek hatására a nemesség soraiból mind többen felismerték, hogy a kiváltságaik egy részéről le kell mondaniuk. Teret kell engedni a polgári értékeknek a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, hiszen ettől a haza és a nemzet megerősödése várható a birodalmon belül. Világossá vált számukra, hogy a változtatásokat törvényes keretek között, reformok útján kell végrehajtani, úgy, hogy elkerüljék a robbanásszerű forradalmat. Amikor ez a gondolkodásmód elterjedt, és a felismerés egyre több nemesi agyban gyújtott világot, akkortól beszélhetünk reformkorról. Ennek az időszaknak a kezdetét az 1820-as évek végétől számíthatjuk, és az 1848-as forradalom zárja le.
A polgári átalakulás alapkérdései
szerkesztésA megoldásra váró problémák között kiemelkedett a jobbágykérdés. Felismerték, hogy a jobbágyok helyzetén változtatni kell: jogokhoz kell juttatni őket. A jobbágyfelszabadítás gondolata egyre szélesebb teret nyert.
- A nemesi kiváltságok felszámolása (pl.: az az adómentesség megszüntetése) is egy igazságosabb társadalom kialakításához vezethetett.
- Az ősiség törvényének eltörlése is időszerűvé vált. A bankok ugyanis nem fogadták el hitelfedezetként a nemesi birtokot, hisz ha az adós nem fizetett, birtokát nem vehették el tőle.
- Fontosnak tekintették a gazdaság fejlesztését is. Növelni akarták Magyarország birodalmon belüli súlyát. A céhrendszer eltörlése az ipar szabad fejlődését mozdította volna elő.
- A cenzúra eltörlése, a sajtószabadság megteremtése is a korszak meghatározó kérdése volt.
Az 1830-as évektől kezdve egyre többen vetették fel a Szent István-i állam területi egységének gondolatát, vagyis követelték az uniót, az egyesülést Erdéllyel.
Széchenyi reformprogramja
szerkesztés1830-ban jelent meg első komoly visszhangot kiváltó munkája, a Hitel. Ebben az ország elmaradottságának okaira kereste a választ. Arra a következtetésre jutott, hogy a fejlődés akadálya a kiváltságaikhoz ragaszkodó nemesi magatartás. El kell tehát törölni az ősiség törvényét. Javítani akart a jobbágyok helyzetén is. Érdekelté kívánta őket tenni a munkában, hogy hatékonyabban dolgozzanak, ezért a robot megszüntetését javasolta. Programjának fontos pontja volt a közteherviselés gondolata, vagyis hogy a nemesség is adózzon. Szerinte a polgári átalakuláshoz szükséges törvényeket az országgyűlésnek kell meghoznia. A folyamat vezető erejének az arisztokráciát tekintette. Mivel Magyarország jövőjét hosszú távon is csak a Habsburg Birodalmon belül tudta elképzelni, meg akarta nyerni a bécsi udvar támogatását.
Széchenyi gyakorlati alkotásai
szerkesztésElső országgyűlési fellépésén, 1825-ben felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. Ennek feladata a magyar nyelv és kultúra ápolása lett.
- Különösen sokat tett a közlekedés fejlesztéséért. Kezdeményezte az első állandó híd, a Lánchíd felépítését Pest és Buda között.
- Beindította a gőzhajózást a Balatonon, és szervezője volt a dunai gőzhajózásnak is. Ennek érdekében terveket készített a Tisza és Duna alsó szakaszának szabályozására. Részt vett az Óbudai hajógyár alapításában.
- Azért, hogy „hazánk gabona helyett végkép liszttel űzze kereskedését”, Pesten gőzmalmot létesített. Országszerte népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést, amelyre manufaktúrákat lehetett alapozni.
- Neki köszönhető Pesten a lóversenyzés elindítása, melynek előfeltétele a lóversenyzés felemelése volt.
- Angol mintára kaszinókat szervezett, melyek a társasági élet központjává váltak. Itt az emberek újságokat, könyveket olvashattak, és eszmét cserélhettek politikai, közéleti kérdésekről.
- Pestet és Budát kívánta az ország fővárosává fejleszteni. Ő használta először a Budapest megnevezést.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc
szerkesztésAz 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ugyanakkor a nemzetiségekkel való konfliktusok már előrevetítették a történelmi Magyarország felbomlásának lehetőségét. A magyar forradalom szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni.
A neoabszolutizmus kora
szerkesztésA szabadságharc leverése után a bécsi kormányzat 1851 és 1859 között megkísérelte Magyarországot betagolni a központilag irányított összbirodalomba (Gesamtmonarchie).
Az első lépés a közigazgatási rendszer átformálása volt. Leválasztották Magyarországról Erdélyt, Horvátországot, a Határőrvidéket, a Szerb Vajdaságot és a Temesi bánságot. Külön igazgatás alá szervezve utóbbiakból létrehozták a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságot.
Ezt követően a megmaradt területeket öt kerületre osztották (központjaik: Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad), eltörölve ezzel a régi vármegyerendszert. Eltörölték a megyék és a városok önkormányzatát is. A közigazgatás nyelve pedig egységesen a német lett, a germanizációs és beolvasztási törekvéseknek köszönhetően.
A hivatalnoki rendszert kettős hivatalnokrétegnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a magyar tisztviselők mellett osztrák hivatalnokok dolgoztak, azért, hogy egymást megfelelően kiegészítsék. Emellett még azért is szükség volt a külföldiekre, mivel a régi hivatalnokok egy része nem volt hajlandó együttműködni a hatalommal, mert így a hivatalok a központi akarat végrehajtói lettek. A főleg Ausztria területéről érkezett hivatalnokokat gúnyosan Bach-huszároknak csúfolták kötelezően előírt magyaros viseletük miatt. Ez a rendszer azonban igen költséges volt (hiszen kétszer annyi hivatalnokot kellett ellátnia). A funkcionáriusok feladatai közé tartozott az adószedés, a közoktatás, az infrastruktúra és a bírói rendszer működtetése.
A dualizmus kora
szerkesztésKiegyezés (németül Ausgleich) alatt az 1867. évi osztrák-magyar politikai megegyezést értjük, amelynek következtében létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia.
A kiegyezés előzményeinek tekinthetőek a következő események: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az azt követő megtorlás (Haynau rémuralma) majd a Bach-korszak. Lényeges momentum, hogy Ferenc József által kibocsátott októberi diplomát és februári pátenst feliratban és nem határozatban utasítottuk el, valamint hogy 1866-ban az Osztrák Császárság háborút vesztett Poroszországgal szemben (porosz–osztrák–olasz háború).
Az Osztrák–Magyar Monarchia két fő részből állt: a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok (vagyis az ún. osztrák örökös tartományok), illetve a magyar Szent Korona országai (Magyarország és Horvátország), melyeket a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügy fűzött össze. Az Osztrák–Magyar Monarchia Ferenc József szerint csak és kizárólag három ember egyezkedése és tárgyalásai közepette jött létre: "Deák, Andrássy és jómagam"[1] Az erről szóló törvényt Ferenc József magyar király (egyúttal osztrák császár) 1867. július 28-án szentesítette.
A dualista állam nem biztosított teljes függetlenséget Magyarország számára, de reális kompromisszumnak bizonyult. A kiegyezés megkötése után Magyarország gazdasága nagymértékben fejlődött, és félévszázados béke köszöntött hazánkra, melynek az első világháború vetett véget.
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- ↑ Adam Kozuchowski: The Afterlife of Austria-Hungary: The Image of the Habsburg Monarchy in Interwar Europe. Pitt Series in Russian and East European Studies -PAGE: 83, Publisher: University of Pittsburgh Press (2013), ISBN 9780822979173