1976-os Eurovíziós Dalfesztivál
Az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a hollandiai Hága adott otthont. A helyszín a hágai Congresgebouw volt.
| 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Congresgebouw, Hága,  Hollandia | |||||
| Döntő | 1976. április 3. | ||||
| Műsorvezető | Corry Brokken | ||||
| Rendező csatorna | NOS | ||||
| Győztes dal | .svg){kind=small} Brotherhood of Man (Save Your Kisses for Me) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 18 | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok |  Ausztria Görögország | ||||
| Visszalépő országok |  Málta Svédország Törökország | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | The Dutch Swing College Band | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
A résztvevők
szerkesztésEgy év kihagyás után visszatért Görögország, míg Ausztria három kihagyott verseny után csatlakozott ismét.
Visszalépett Málta, Svédország és Törökország. Málta egészen az 1991-es Eurovíziós Dalfesztiválig nem tért vissza. Az előző év házigazdája Svédország pedig azért lépett vissza, mert pénzügyileg nagyon megviselte őket a rendezés. Ezután vezették be azt a szabályt, hogy mindegyik részt vevő országnak kellett fizetnie egy bizonyos összeget, hogy ne legyen akkora teher a verseny lebonyolítása a rendező ország számára.[1]
Másodszor vett részt a versenyen a svájci trió Peter, Sue & Marc, a holland Sandra Reemer és a finn Fredi, míg a norvég Anne-Karine Strøm már harmadszor versenyzett. 1973-ban hetedik lett, majd 1974-ben utolsó volt, akárcsak ebben az évben. Ő az egyetlen énekes, aki kétszer is az utolsó helyen végzett.
Liechtenstein 1969 után ismét szeretett volna csatlakozni a versenyhez, viszont ez ekkor sem valósulhatott meg. Az okok ugyanazok voltak, mint hét évvel korábban: az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval. De a nyelvhasználatot korlátozó szabály nem volt érvényben, így ha debütálhattak volna, egy angol nyelvű dal lett volna az indulójuk: Biggi Bachman "Little Cowboy" című dala.
Nyugat-Németországot eredetileg Tony Marshall képviselte volna "Der Star" című dalával, de később kiderült, hogy ezt a dalt a nemzeti döntő előtt előadták már, ami szabálytalan, ezért Marshallt kizárták, helyette a 2. helyezett Les Humphries Singers utazhatott Hágába, ahol végül tizenötödikek lettek.
A verseny
szerkesztésElőször fordult elő, hogy egy korábbi versenyző volt az est házigazdája. Corry Brokken háromszor képviselte Hollandiát, 1956-ban, 1957-ben és 1958-ban. 1957-ben megnyerte a versenyt, 1958-ban pedig utolsó volt. Az 1956-os verseny eredményei sohasem kerültek nyilvánosságra, így nem lehet tudni, hányadik helyezett lett abban az évben.
A görög dal okozott némi konfliktust, mivel Észak-Ciprus török megszállásáról szólt a dal.[2] Ez volt az oka, hogy az előző évben Görögország távol maradt a versenytől, melyen Törökország először vett részt.
A holland szervezők ismét néhány újítással próbálkoztak. Első alkalommal történt meg, hogy az úgy nevezett green roomban – a terem, ahol az énekesek tartózkodnak a szavazás alatt – a verseny alatt több résztvevő is interjút adott. Ezt a későbbi években is megismételték. Ezenkívül mindegyik dal elhangzása után egy-egy virágcsokorral köszöntötték az énekeseket: ez azonban többször nem fordult elő.
A szavazás
szerkesztésA szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendben hirdették ki a pontokat. Ennek hibája az volt, hogy így nehezen volt követhető, mely pontok vannak még hátra. A francia szóvivő senkinek nem adott 4 pontot, és ezt akkor senki nem vette észre, csak a verseny után lett kijavítva. A 4 pontot Jugoszlávia kapta, akik ezzel elkerültek az utolsó helyről.[3]
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt: az Egyesült Királyság volt az első szavazó, míg Jugoszlávia az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első zsűri pontjai után Svájc állt az élen, ezt követően Franciaország volt az első. Pontosan a szavazás felénél, a görög zsűri pontjainak kihirdetése után vette át a vezetést az Egyesült Királyság, amely ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal hét zsűritől – svájci, izraeli, belga, norvég, görög, spanyol, portugál – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, három pontot, az ír zsűri adta, ami a két ország közelsége miatt okozott némi derültséget a helyszínen.
A szavazás során a brit és a francia dal kiemelkedett a mezőnyből, és több rekordot is felállítottak. A kiosztott tizennyolc "12 pont"-ból tizenkettőn e két dal osztozott, illetve mindkettő dal mindegyik zsűritől kapott pontot.
Az Egyesült Királyságnak ez volt a harmadik győzelme.
Érdekesség, hogy a műsorvezetőnő, Corry Brokken egy hibát vétett a szavazás során: az olasz pontok kihirdetésénél Franciaország hat pontot kapott, és ezután franciául azt mondta, hogy "Franciaország, hat pont", majd angolul "Franciaország, öt pont", de ezt rögtön ki is javította.
Eredmények
szerkesztés
Ponttáblázat
szerkesztés| Zsűrik | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz |
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
| |
 Egyesült Királyság
|
164 | 12 | 8 | 12 | 8 | 12 | 3 | 10 | 12 | 12 | 10 | 12 | 4 | 10 | 12 | 10 | 7 | 10 | |
 Svájc
|
91 | 12 | 5 | 4 | 1 | 7 | 1 | 6 | 10 | 2 | 7 | 4 | 8 | 7 | 4 | 6 | 7 | ||
| Nyugat-Németország
|
12 | 2 | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | ||||||||||||
 Izrael
|
77 | 6 | 7 | 3 | 7 | 5 | 4 | 2 | 7 | 8 | 1 | 10 | 6 | 2 | 1 | 8 | |||
 Luxemburg
|
17 | 6 | 6 | 5 | |||||||||||||||
 Belgium
|
68 | 7 | 6 | 1 | 4 | 6 | 12 | 8 | 3 | 8 | 8 | 5 | |||||||
 Írország
|
54 | 10 | 1 | 3 | 3 | 8 | 5 | 12 | 2 | 6 | 3 | 1 | |||||||
 Hollandia
|
56 | 4 | 4 | 8 | 4 | 4 | 2 | 1 | 7 | 3 | 2 | 4 | 6 | 2 | 5 | ||||
 Norvégia
|
7 | 3 | 4 | ||||||||||||||||
 Görögország
|
20 | 2 | 4 | 5 | 1 | 8 | |||||||||||||
 Finnország
|
44 | 2 | 6 | 6 | 5 | 1 | 4 | 6 | 7 | 7 | |||||||||
 Spanyolország
|
11 | 3 | 1 | 3 | 3 | 1 | |||||||||||||
 Olaszország
|
69 | 1 | 8 | 2 | 12 | 3 | 10 | 6 | 1 | 10 | 10 | 6 | |||||||
 Ausztria
|
80 | 4 | 3 | 10 | 10 | 5 | 3 | 10 | 7 | 2 | 6 | 5 | 8 | 5 | 2 | ||||
 Portugália
|
24 | 6 | 4 | 1 | 1 | 12 | |||||||||||||
 Monaco
|
93 | 5 | 5 | 7 | 7 | 12 | 8 | 8 | 8 | 5 | 2 | 7 | 7 | 5 | 3 | 4 | |||
 Franciaország
|
147 | 8 | 10 | 12 | 5 | 10 | 10 | 7 | 12 | 8 | 5 | 3 | 10 | 6 | 12 | 5 | 12 | 12 | |
 Jugoszlávia
|
10 | 1 | 2 | 3 | 4 | ||||||||||||||
Visszatérő előadók
szerkesztés| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Peter, Sue & Marc | Svájc
|
1971 |
| Sandra Reemer | Hollandia
|
1972 |
| Anne-Karine Strøm | Norvégia
|
1973 (Bendik Singers tagjaként), 1974 |
| Fredi | Finnország
|
1967 |
Térkép
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ A görög dal angol változatának dalszövege a diggiloo.net-en. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ Ponttáblázat a diggiloo.net-en. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
További információk
szerkesztés
