76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22)

A 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф-22)) szovjet tüzérségi eszköz, melyet 1936-ban rendszeresítettek a Vörös Hadseregben. Az ágyút bevetették a szovjet-japán háborúban a Távol-Keleten, a téli háborúban és a második világháborúban is. A világháború alatt a Wehrmacht sok F–22-est zsákmányolt, majd modernizálásuk után eredeti tulajdonosaik ellen használta őket.

76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22)
76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú a szentpétervári tüzérségi múzeumban kiállítva
Gyártási adatok
Típus	tábori ágyú
Ország	Szovjetunió
Tervező	a V.G. Grabin vezette 92-es számú üzem tervezőirodája
Alkalmazás
Alkalmazó ország	Szovjetunió Finnország Harmadik Birodalom Románia
Háborús alkalmazás	Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	76,2 mm
Lőszer	76,2×385 mm R
Tömeg	harc közben: 1,62 t vontatás közben: 2,82 t
Fegyver hossza	7120 mm
Csőhossz	3890 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság	15 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	710 m/s
Max. lőtávolság	14 000 m
Oldalirányzás	60°
Magassági irányzás	mínusz 5° plusz 75°

Leírás

Az F–22 fél-univerzális löveg volt; hadosztály-lövegként és - bizonyos mértékig - légvédelmi lövegként is lehetett használni. Lövegtalpai szétterpeszthetőek, acélkerekeit gumiabronccsal látták el. Závárzata félautomata, függőlegesen mozgó, csúszó lövegzár; a hátrasikló mechanizmus egy hidraulikus fékből és egy hidropneumatikus helyretolóból állt. Az irányzékok és a lövegcső emelőkarjai a cső két oldalán találhatóak. A töltényűr a szabványos 1900-as mintájú lövedékekhez készült, így a löveghez használhatták a korábban kifejlesztett 76,2 mm-es hadosztály-lövegek lövedékeit is.

Fejlesztés és sorozatgyártás

F–22 a Helsinki Finn Katonia Múzeum külső területén kiállítva.

F–22 a finn Hämeenlinna tüzérségi múzeumban.

Az 1930-as évek elején a Vörös Hadsereg parancsnoksága fontolóra vette egy univerzális löveg kifejlesztését - egy olyan lövegét, amely használható tábori ágyúnak és légvédelmi lövegnek egyaránt. Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij, aki a hadianyagügyi osztály vezetője volt 1931 és 1934 között, parancsba adta univerzális (360°-os oldalirányzással) és fél-univerzális lövegek fejlesztését.

Más tüzérségi eszközöket tervező irodák mellett a lövegeket a Krasznyij Putilovec üzem tervezőirodájában (L–1 és L–2 univerzális lövegek), a 8-as számú üzem tervezőirodájában (25K, 31K és 32K fél-univerzális lövegek) és a GKB–38 irodában (A–52 univerzális és A–51 fél-univerzális lövegek) tervezték. A GKB–38-ast 1933-ban bezárták, Vaszilij Gavrilovics Grabin, az A–51-es löveget tervező csapat főtervezője, az új Novoje Szormovo (92-es számú) üzem tervezőirodájának vezetője lett. 1934-ben az A–51-est, melyet az F–20 jelöléssel láttak el, befejezték, de Grabin nem volt megelégedve az eredménnyel, így egy új lövegen, az F–22-n kezdett dolgozni.

1935 áprilisában három prototípus készült el az F–22-ből, ebből kettő szétterpeszthető lövegtalppal. Az összes prototípust ellátták csőszájfékkel, töltényűrjüket pedig meghosszabbították az új kísérleti lövedékekhez (súly 7,1 kg, csőtorkolati sebesség 710 m/s, maximális lőtávolság 14 060 méter). A gyári próbákat május 8-án kezdték; június 9-én a Moszkvához közeli Szofrinszki lőtérre szállították a prototípusokat. Június 14-én más tüzérségi eszközök mellett bemutatták a prototípusokat az ország vezetősége, köztük Sztálin előtt. Az F–22 jó benyomást keltett, majd csapatpróbára küldték, amely december 16-án fejeződött be. 1935 júliusában a gyárat 10 darab löveg legyártásával bízták meg. 1936 márciusában négy löveget átadtak a Vörös Hadseregnek tesztelésre, amely április 22-ig folytatódott. Néhány hiányosság ellenére 1936 május 11-én a löveget 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф–22)) jelöléssel hadrendbe állították. A végleges típusról hiányzott a csőszájfék (amely - a hadsereg szerint - túl sok port ver fel, felfedve ezzel a löveg pozícióját) és átkalibrálták az 1900-as mintájú lövedékek használatára.

Az F–22 ágyút két üzemben gyártották, a 92-es számúban és a Kirov üzemben. A gyártás lassan folyt a régebbi lövegekhez képest sokkal kifinomultabb konstrukció miatt, illetve a tervezési hibák kijavítása miatt. 1936-ban mindössze 10 darabot gyártottak, 1937-ben 417-et, 1938-ban 1002-t, 1939-ben 1503-at. Ezután a gyártást egy új löveg, a 76 mm-es 1939 mintájú hadosztályágyú (USZV) hadrendbe állítása miatt leállították.

Szervezés és alkalmazás

Vörös Hadsereg

Az 1939-es szervezési feljegyzések szerint minden lövész-hadosztály alá két tüzérségi ezredet osztottak - egy könnyű ezredet (egy 76 mm-es ágyúkból álló zászlóalj három üteggel, ütegenként négy löveggel; két vegyes zászlóalj, amely esetén egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt ütegből és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt ütegből állt) és egy tarack ezredet, összesen 20 darab 76 mm-es löveggel hadosztályonként. 1940 júniusában a 76 mm-es lövegekkel felszerelt zászlóaljakat leváltották, így mindössze 8 löveg maradt. 1942 márciusában egy harmadik vegyes zászlóaljat (egy 76 mm-es lövegekkel felszerelt és egy 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteggel) hozzáadtak az előzőekhez, így a 76 mm-es lövegek száma 12 darabra nőtt.

A gépesített hadosztályok két vegyes zászlóaljjal rendelkeztek (egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt üteg és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteg), összesen 8 darab 76 mm-es löveggel. A lovashadosztályok 1941 augusztusáig szintén rendelkeztek 8 darab 76 mm-es löveggel, ezt követően a tüzérségi hadosztályt megszüntették.

Az F–22 lövegeket páncéltörő tüzérségi dandárok (24 darab) is használták, 1942-től a harckocsivadász dandárok 16 löveggel, a könnyű tüzérségi dandárok 60-72 löveggel rendelkeztek.

Az F–22 lövegeket az 1938-as haszan-tavi csata folyamán már bevetették. A fegyvereket a téli háborúban is alkalmazták. 1941 június 1-jén a Vörös Hadsereg 2844 darab F–22 löveggel rendelkezett. Sokat elveszítettek de néhány hadrendben maradt a világháború végéig. Például két tüzérségi ezred (40 darab löveggel) részt vett a kurszki csatában. Főleg tábori lövegként, néha páncéltörő lövegként használták, de soha nem vetették be repülőgépek ellen.

Egyéb üzemeltetők

7,62 cm PaK 36(r) a Base Borden Military Museum-ban.

1941-42-ben a Wehrmacht százával zsákmányolt F–22 ágyúkat. Eredetileg tábori lövegként rendszeresítették 7,62 cm Feldkanone 296(r) jelöléssel. Az 1941-es év végén úgy döntöttek, hogy páncéltörő ágyút építenek a fegyverből, amely a 7,62 cm Panzerabwehrkanone 36(r) jelöléssel került a csapatokhoz. A módosítások között szerepelt az újrahuzagolás nagyobb lőszerre, a módosított hátrasikló rendszer, a kezelőkarok a lövegcső bal oldalára helyezése. A magassági irányzás lehetőségét korlátozták, a lövegek nagy részét ellátták csőszájfékkel. Új típusú lőszert gyártottak a löveghez. A PaK 36(r) 1942 tavaszán került a csatatérre. 560 darabot építettek át, néhányat közülük a Marder II és Marder III páncélvadászok felfegyverzésére használtak. Kilenc F–22 löveget eredeti kialakításukban Sd.Kfz. 6 féllánctalpas vontatókra helyeztek, jelölésük Sd.Kfz. 6 mit 7,62 cm Feldkanone 36(r) lett.

Romániában néhány zsákmányolt F–22 löveget T–60 könnyű harckocsik alvázára építettek, ezzel létrehozva a TACAM T–60 önjáró löveget. A típusból 30 darab készült.

A finn hadsereg 29 löveget zsákmányolt, majd további 47 darabot vásárolt Németországtól a második világháború alatt. A lövegeket 76 K 36 jelöléssel rendszeresítették. 1960-ig aktív szolgálatban voltak, az 1990-es évekik pedig raktárkészleten tárolták őket.

Összegzés

Az ötlet, miszerint létrehoznak egy 76 mm-es hadosztályágyút légvédelmi képességekkel, zsákutcának számított a következő okok miatt:

• Egy légvédelmi lövegnek erős ballisztikára és 360°-os oldalirányzásra van szüksége, amely a löveget szükségtelenül méretessé és drágává teszi hadosztály-lövegként.
• A frontvonalbeli légvédelmi lövegek fő feladata a zuhanóbombázók és az alacsonyan repülő gépek elleni védelem, amely célra a kis űrméretű gépágyúk sokkal inkább alkalmasak, mint egy 76 mm-es löveg.

Az F–22 tervezéséből adódóan egy gyenge teljesítményű légvédelmi löveg és egy közepes méretű tábori löveg lett. Nem volt körbeforgatható, csőtorkolati sebessége alulmúlta még a régi 76 mm-es 1915/1928 mintájú légvédelmi löveget is, melynek sebessége 730 m/s volt. A závárzat automata mechanizmusa 60°-os magassági szögtartomány felett nem működött, így csökkent a tűzgyorsasága. Kezdeti vizsgálódás után a Vörös Hadsereg felhagyott az F–22 légvédelmi lövegként való alkalmazásával - a löveget soha nem látták el légvédelmi lövedékekkel és a feladatkörhöz szükséges irányzékokkal. Feljegyzések sincsenek arról, hogy a löveget légvédelmi célra alkalmazták volna. Hadosztály-lövegként, az F–22 szintúgy rendelkezett hátrányokkal. Igen nagy és nehéz volt, ami csökkentette mozgathatóságát. Páncéltörő fegyverként való alkalmazását nehezítette, hogy az irányzékokat és kezelőkarokat a lövegcső különböző oldalain helyezték el. Gyártása nehéz volt, maga a fegyver pedig megbízhatatlan. A 76 mm-es 1902/30 mintájú hadosztályágyúhoz képest lőtávolsága és páncélátütő-képessége jobb volt, de nem jelentősen.

Megjegyzendő, hogy a német leszármazottja, a 7,62 cm PaK 36(r) igen jól bevált páncéltörő eszköznek bizonyult.

Lőszer

Rendelkezésre álló lőszertípusok
Típus	Modell	Súly, kg	Töltetsúly, g	Csőtorkolati sebesség, m/s	Lőtávolság, m
Páncéltörő lövedékek
APHE-T	BR–350A	6,3	155	690	7000
APHE-T	BR–350B	6,5	119	690	7000
AP-T	BR–350BSP	6,5	-	690	7000
Köztes kaliber (1943 áprilisától)	BR–354P	3,02	-		500
Kumultatív (1943 májusától)	BP–350A	5,28	623
Nagy rombolóerejű és repesz-romboló lövedékek
Robbanórepesz, acél	OF–350	6,2	710	706	13 630
Repesz, acélos vas	O–350A	6,21	540	706	13 630
Robbanórepesz	OF–350V	6,2
Robbanórepesz, kis mennyiségben	OF–363	7,1		710	14 000
Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz	F–354	6,41	785	706	13 200
Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz	F–354M	6,1	815
Nagy rombolóerejű, acél, régi francia	F–354F	6,41	785
Srapnel lövedékek
Srapnel 22 sec/D csővel	Sh–354	6,5	85 (260 golyóval)	652	6000
Srapnel T–6 csővel	Sh–354T	6,66	85 (250 golyóval)	645	9000
Srapnel	Sh–354G	6,58	85
Srapnel	Sh–361	6,61	-	692	8600
Kartács lövedékek
Kartács lövedék	Sh–350		549 golyó		200
Füst lövedékek
Füst	D–350	6,45	80 TNT + 505 sárga foszfor
Füst, acélos vas	D–350S	6,45	66 TNT + 380 sárga foszfor
Gyújtólövedékek
Gyújtólövedék, acél	Z–350	6,24	240	705	9600
Gyújtólövedék	Z–354 (3890 terv)	6,5 (6,66)	240
Gyújtólövedék	Z–354	4,65	240
Egyéb lövedékek
Vegyi-repesz	OH–350	6,25		706	13 630

 

Páncélátütő táblázat
BR–350A páncéltörő lövedék
Távolság, m	60°-os becsapódási szög, mm	90°-os becsapódási szög, mm
100	67	82
500	61	75
1000	55	67
1500	49	60
Ezek az adatok szovjet páncélátütő mérések eredményei. Nem közvetlenül összehasonlíthatóak a nyugati adatokkal.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) témájú médiaállományokat.

• Shirokorad A. B. - The genius of the Soviet Artillery: The triumph and the tragedy of V. Grabin, M. AST, 2002 (А.Б.Широкорад. Гений советской артиллерии: триумф и трагедия В.Грабина. - М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-013066-X)
• Shirokorad A. B. - The God of War of the Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
• Ivanov A. - Artillery of the USSR in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. Артиллерия СССР во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ISBN 5-7654-2731-6)
• Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999., ISBN 985-433-469-4)
• Artillery - M. Voenizdat MoD USSR, 1953 (Артиллерия \ под общ. ред. маршала артиллерии Чистякова М. Н.- М.:Воениздат МО СССР, 1953.)
• Yefimov M.G. - A Course of Artillery Shells - M.-L. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Ефимов М. Г. Курс артиллерийских снарядов. - М.-Л.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
• Kozlovskiy D.E. - Artillery Equipment - M. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Козловский Д. Е. Материальная часть артиллерии. - М.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
• Collection of the Artillery Museum Materials, No. IV - P.-L. AIM, 1959 (Сборник исследований и материалов Артиллерийского исторического музея. Выпуск IV. \ под ред. полк. Ермошина И. П.-Л.: АИМ, 1959)
• Nikolaev A. B. - Battalion Artillery - M. Oborongiz PCoD USSR, 1937 (Николаев А. Б. Батальонная артиллерия. - М..: Оборонгиз НКО СССР, 1937)
• 76-mm gun model 1942 Service Manual (Руководство службы 76-мм пушки обр. 1942 г.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 76 mm divisional gun M1936 (F-22) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.