AEG

Az AEG Aktiengesellschaft egyike volt a világ legnagyobb elektrotechnikai vállalatainak. A céget 1883-ban alapították Berlinben mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität (Német-Edison-Vállalat az elektromosság alkalmazására) és néhány évvel később a Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft AG cégnéven bevezetett olyan termékeket az elektromos energiatechnikai termékeken kívül, mint az elektromos háztartási gépek, elektromos épületfűtő berendezéseket, villamosokat, villamos- és gőzmozdonyokat, valamint a NAG leányvállalatában gépjárműmotorokat és így tovább.

AEG Aktiengesellschaft
Típus	Részvénytársaság
Alapítva	1883 mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität
Megszűnt	Fúzió Daimler-Benz-cel
Jogutód	Electrolux
Székhely	1883–1945: Berlin 1951–1996: Frankfurt am Main
Vezetők	Ernst Stöckl (1996-ig)
Alapító	Emil Rathenau
Iparág	Elektrotechnika
Tulajdonos	Electrolux
Forma	Aktiengesellschaft
Termékek	háztartási készülék
Árbevétel	2,5 Mrd. DM (1995)
Alkalmazottak száma	11.000 (1995)
Anyavállalata	Electrolux Daimler Benz
Leányvállalatai	AEG factories at Humboldthain Sächsische Elektrizitäts-Lieferungs-Gesellschaft Elektrizitäts-Lieferungs-Gesellschaft Thüringer Electricitäts-Lieferungs-Gesellschaft Lloyd Dynamowerke Elektrowatt Hartung-Jachmann Hydrawerk Kohlenveredlung und Schwelwerke Leitz Wetzlar VEM Sachsenwerk VEB Stahl- und Walzwerk Hennigsdorf Neue Automobil Gesellschaft Vereinigte Isolatorenwerke Bank Elektrischer Werte Telefunken
www.aeg.com Az AEG Aktiengesellschaft weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz AEG Aktiengesellschaft témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az AEG 1982-ben kénytelen volt csődöt jelenteni és 1985-ben megvásárolta a Daimler-Benz AG. Végül 1996-ban fuzionált a Daimler-Benz leányvállalatával, és struktúráját tekintve a következő időkben Németország második legnagyobb elektromos csoportja (a Siemens után) és elkülönül minden megosztottság. Ma a AEG márka a svéd Electroluxé, és számos cégnek adják licenszbe az AEG márkanevet a „Electrolux Global Brand Licensing” licencek használatáról szóló szerződés alapján.

Az AEG vezérigazgatói

Igazgató	-tól	-ig
Emil Rathenau	1887	1915
Felix Deutsch	1915	1928
Hermann Bücher	1928	1946. január
Walther Bernhard	1946. január	1947. május
Friedrich Spennrath	1947. május	1955. december
Hans C. Boden	1956. január	1961. február
Hugo Bäurle (1912–1962)	1961. március	1962. január
Hans C. Boden	1962. február	1962. szeptember
Hans Heyne	1962. október	1964. december
Berthold Gamer (1914–1966)	1965. január	1965. december
Hans Bühler (1903–1997)	1966. január	1970. június
Hans Groebe	1970. június	1976. július
Walter Cipa (*1928)	1976. július	1980. január
Heinz Dürr	1980. február	1990. december
Ernst Georg Stöckl	1991. január	1996. szeptember

Termékek

Irodatechnika

• 
  Zeigerschreibmaschine AEG Mignon (um 1930)
• 
  Műhelyóra(1910 körül) néhány darab a gyártmánysorukból, tervező: Peter Behrens

Energiatechnika

• 
  Vízturbina a Vemorki vízerőműben (1911)
• 
  Magasfeszültségű kapcsoló (1970)

Háztartási gépek és világítástechnika

• 
  Ipari világítótest
  tervező: Peter Behrens
• 
  Vízmelegítő kanna (1909 körül)
  tervező: Peter Behrens
• 
  Kávéfőző (Perkolator)
• 
  AEG-Elektromos tűzhely Carnifix
• 
  Wigomat-Kávéfőző, vertrieben az AEG-től
• 
  AEG Öko-Lavamat, kinyitva
• 
  AEG Vízmelegítő Thermofix K

Rádió- és hangtechnika

• 
  „Telefunken“ -Tonbandgerät 3000hifi (1973)
• 
  Autotelefon AEG Telecar

Vasúti járművek

Mint a Studiengesellschaft für Elektrische Schnellbahnen alapító tagja az AEG és a Siemens & Halske már 1899 óta felelős volt a villamos vontatási és gyorsvasút vasúti kocsik fejlesztéséért. A csúcspont az volt a Königlich Preußischen Militär-Eisenbahn tesztpályáján Marienfelde és Zossen között 1903 október 28-án az AEG váltóáramú villamos motorkocsija 210 km/h vasúti jármű sebességrekordot állított fel , mely több mint 30 évig élt.

Miután 1911-ben a Preußischen ES 2 elkészítette az AEG a 20. században befejezte a fejlesztés és számos villamos mozdonyhoz gyártott elektromos részt Németországban. Ezen felül számos gőzmozdony készült az AEG gyáraiban. 1931-ben az AEG-től átveszi a mozdonygyártást a berlini Borsig és átkerül az egész mozdonygyártás a hennigsdorfi gyárba (a Borsig Lokomotiv-Werke GmbH leányvállalata). Ehhez jött még 1936-ban a Wildau-i gyár. A háború után, 1948-tól, az akkor már NDK-hoz tartozó hennigsdorfi gyár VEB Lokomotivbau Elektrotechnische Werke „Hans Beimler“ Hennigsdorf (LEW), a wildaui gyár pedig„LOWA-Lokomotivbau Wildau VEB“. Az 1954-ig még továbbra is folyó kis számú gőzmozdonygyártás mellett ott számos villamos mozdonyt gyártottak a keletnémet Reichsbahnnak és külföldnek.

• 
  AEG-villamos
• 
  E 60 10
• 
  AEG-mozdony Dél-Afrikában
• 
  AEG-kísérleti vontató 182 001
• 
  M-Bahn Nürnbergi múzeumban

Filmvetítők

Az AEG hosszú időn át gyártott filmvetítőgépeket

• Stillstandsmaschine 1919 Projektor 35 mm
• Theatermaschine 1920 Projektor 35 mm
• Triumphator I–III 1924–1935 Projektor 35 mm ACR 0710
• Successor (Lehrmeister) 1925–1935 Projektor 35 mm
• Kofferkino 1927 encased Projektor 35 mm
• Lehrmeister 1929 Projektor 35 mm ACR 0709 (Leitz)
• Mechau Modell 4 1929–1934 Projektor 35 mm
• Euro K 1938–1942 Projektor 35 mm
• Euro M 1936 Projektor 35 mm
• Euro G 1938 Projektor 35 mm, Interlock-Version (G-MB)
• Euro M2 1939–1944 Projektor 35 mm

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az AEG című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Peter Strunk: Die AEG. Aufstieg und Niedergang einer Industrielegende. Nicolai, Berlin 1999, ISBN 3-87584-863-2.
• Erdmann Thiele (Hrsg.): Telefunken nach 100 Jahren - Das Erbe einer deutschen Weltmarke. Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin 2003, ISBN 3-87584-961-2.
• 50 Jahre AEG. als Manuskript gedruckt. Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft Abt. Presse, Berlin 1956, OCLC 68693563.
• Manfred Pohl: Emil Rathenau und die AEG. AEG Aktiengesellschaft, Berlin/ Frankfurt am Main 1988, ISBN 3-7758-1190-7.
• Aus der Geschichte der AEG: Vor 25 Jahren: Bau der ersten AEG-Flugzeuge. In: AEG-Mitteilungen. Jahrgang 1937, Heft 10 (Oktober), S. 359–362.
• Miron Mislin: Industriearchitektur in Berlin 1840–1910. Wasmuth Verlag, Tübingen 2002, ISBN 3-8030-0617-1, S. 388–403.
• Peter Obst: Die Industrie am Humboldthain (Maschinenfabrik), AEG 1896–1984. Innovations-Zentrum Berlin Management (IZBM).
• S. Müller, K. Wittig, S. Hoffmann: Empirische Befunde zum Konsumentenboykott. Der Fall AEG/Electrolux. Dresdner Beiträge zur Betriebswirtschaftslehre Nr. 116/06, 2006. (mehr dazu)
• Hans-Heinrich von Fersen: Autos in Deutschland 1920–1939.
• Gert Hautsch: Das Imperium AEG-Telefunken, ein multinationaler Konzern. Frankfurt am Main 1979.
• Felix Pinner: Emil Rathenau und das elektrische Zeitalter. Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig 1918, 362043442 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában.
• Harri Czepuck: Ein Symbol zerbricht, zur Geschichte und Politik der AEG. Dietz Verlag, Berlin 1983, 830767525 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában.
• Tilmann Buddensieg: Peter Behrens und die AEG, Neue Dokumente zur Baugeschichte der Fabriken am Humboldthain. In: Schloss Charlottenburg Berlin-Preußen. Deutscher Kunstverlag, München 1971.
• Jahresringe Verband für Vorruhestand und aktives Alter, Land Brandenburg e. V. (Hrsg.): Zeitzeugnisse 1945–1990. Teil I (1999) und II (2000).
• Thomas Irmer: Eine Werks-Stiftung für Frauen - Zur Geschichte der „Mathilde-Rathenau-Stiftung“ für weibliche Beschäftigte der »Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft« (AEG) 1892-1933. In: Andreas Ludwig, Kurt Schilde (Hrsg.): Jüdische Wohlfahrtsstiftungen. Fachhochschulverlag, Frankfurt am Main 2010, S. 213–237.
• Thomas Irmer: Zwangsarbeit für die deutsche Elektroindustrie im besetzten Polen – Die »Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft« (AEG) und das Kabelwerk Krakau 1941-1944. In: Andreas Heusler, Mark Spoerer, Helmuth Trischler (Hrsg.): Rüstung, Kriegswirtschaft und Zwangsarbeit im »Dritten Reich«. (= Perspektiven. Schriftenreihe der BMW Group – Konzernarchiv, Bd. 3), R. Oldenbourg, München 2010, ISBN 978-3-486-58858-3, S. 87–105.
• Thomas Irmer: „allmand cochon“ – Widerständiges Verhalten von ausländischen Zwangsarbeiterinnen und Zwangsarbeitern am Beispiel von AEG/Telefunken in Berlin. In: Hans Coppi, Stefan Heinz (Hrsg.): Der vergessene Widerstand der Arbeiter. Gewerkschafter, Kommunisten, Sozialdemokraten, Trotzkisten, Anarchisten und Zwangsarbeiter. Karl-Dietz-Verlag, Berlin 2012, ISBN 978-3-320-02264-8, S. 248–262.

További információk

Nézd meg az aeg címszót a Wikiszótárban!

• Umfangreiche Webseite eines ehemaligen Mitarbeiters zur Unternehmensgeschichte auf gerdflaig.de
• Geschichte und historische Abbildungen auf schoene-aktien.de
• Aufstieg und Fall der AEG: Nur die drei Buchstaben haben überlebt auf Heise online
• Geschichte der AEG, zwölfminütige Videodokumentation auf YouTube
• Plan von 1912 der AEG-Fabriken Brunnenstraße