A büntethetőség elévülése

A büntethetőség elévülése a büntetőjogban azt jelenti, hogy bizonyos időtartam eltelte után a büntethetőség megszűnik.

A hatályos szabályozás

A büntethetőség elévülésének hatályos szabályait a 2012. évi C. törvény (Büntető Törvénykönyv) 26. §-a tartalmazza, az alábbiak szerint:

A főszabály szerint a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 5 év elteltével. Ez alól vannak kivételek:

• a korrupciós bűncselekmények büntethetősége 12 év elteltével évül el. (A törvény a 2017. szeptember 28-a után elkövetett korrupciós bűncselekményekre alkalmazható, mivel a hatályba lépése a kihirdetését követő harmadik nap.)
• a Btk. 26. § (3) bekezdéseiben meghatározottak, továbbá
• az egyes bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése.

Vannak továbbá olyan bűncselekmények, amelyek elévülését a Btk. kizárja, ezek

• a) a Btk. XIII. és XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmények (Az emberiesség elleni bűncselekmények illetve Háborús bűncselekmények),
• b) az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények, végül
• c) a Btk. XIX. Fejezetben meghatározott, 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeknek (A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények), ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét nem töltötte be.

Az elévülés kezdő napja

• a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul,
• b) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér,
• c) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még az e törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne kötelességének,
• d) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.

Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. Ennek az a jelentősége, hogy a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét (újra) elkezdődik.

Ha az erős felindulásban elkövetett emberölés, a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szándékos súlyos testi sértés, az emberrablás, az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése, illetve - a 26. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivétellel - a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét még nem töltötte be, az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a 18. életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna.

Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett, továbbá ha a szabadlábon lévő terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik és a büntetőeljárás a távollétében nem folytatható le. Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amely alatt a mentelmi jogon alapuló mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel. Ez a rendelkezés nem alkalmazható olyan magánindítványra büntetendő bűncselekmény esetén, amely miatt a vádat a magánvádló képviseli.

Próbára bocsátás esetén a próbaidő tartama és a jóvátételi munka tartama az elévülés határidejébe nem számít be.

Források

• 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
• 2017. évi CVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása a korrupciós bűncselekmények elévülési idejének emelése érdekében

További információk

• 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 33. § (1) bek.