A fagyáspontcsökkenés törvénye
A fagyáspontcsökkenés, (vagy olvadáspont-csökkenés, dermedéspont-csökkenés) törvénye azt fejezi ki, hogy a tiszta anyag (elem, vagy vegyület) fagyás-, vagy olvadáspontja mindig magasabb, mint az oldatnak, amelynek ez az anyag az oldószere. A fagyáspontcsökkenés egyike az ún. kolligatív sajátságoknak, amelyek közös jellemzője, hogy a sajátság számszerű érték független az anyagi minőségtől, azt kizárólag az oldott anyag koncentrációja határozza meg.
Gyakorlati szempontból fontosak azok a folyékony elegyek, amelyekben az egyik komponens viszonylag nagy mennyiségben van jelen a másikhoz képest. Ezeket oldatoknak nevezzük és illékony oldószerből és nem illékony oldott anyag(ok)ból állnak. Oldószerként leggyakrabban a víz szerepel, de bármilyen tiszta anyag például szerves oldószer, fém- és sóolvadék stb. szerepelhet oldószerként. Szokásos jelölés szerint A jelenti az oldószert, B pedig az oldott anyagot. A továbbiakban kétkomponensű rendszerekről lesz szó, de a jelenség a több oldott komponenst tartalmazó rendszerek esetén is fellép.
A híg oldat
szerkesztésFőleg elméleti szempontból a híg oldatok sajátságai írhatók le viszonylag egyszerű matematikai összefüggésekkel, azok, amelyek esetén az oldott részecskék – a közöttük lévő viszonylag nagy távolság miatt – egymásra gyakorlatilag nincsenek kölcsönhatással. Az oldódás során az oldódó részecskék – molekulák, ionok – oldószer-molekulákat kötnek meg maguk körül, – szolvatálódnak (a vizes rendszerekben ezt a folyamatot hidratációnak nevezik). Ha eléggé híg az oldat, akkor az oldott részecskék körül szabadon kialakul a szolvátréteg és bőven marad szabad oldószer-molekula, amely nem tartozik a szolvátburokhoz. Ezért a híg oldatokban az oldószer viselkedése mindig ideális, vagyis a híg oldatok hígítása – oldószer hozzáadása – nem jár sem energiaváltozással, sem térfogatváltozással. Ennek következtében a sajátságaik – intenzív fizikai mennyiségeik – a tiszta állapotbeli értékből a móltörttel egyenesen arányos összefüggésekkel számíthatók.
A fagyáspontcsökkenés
szerkesztésA fagyáspont az a hőmérséklet, amelyen az anyag cseppfolyós halmazállapotból szilárd állapotba jut. Tiszta anyagok esetén ez a hőmérséklet konstans, az anyagra jellemző érték: a fagyás izoterm folyamat. Oldatok esetében viszont a fagyás, megdermedés hőmérséklet-intervallumban játszódik le. A folyadék hűtése közben a megdermedés a kristályosodás kezdeti hőmérsékletén – a likvidusz hőmérsékleten – kezdődik, és a fázisátalakulás végső hőmérsékletén, a szolidusz hőmérsékleten fejeződik be.
A fagyáspontcsökkenés jelenség szoros kapcsolatban van az oldatok gőznyomáscsökkenésével. Az egyensúlyi olvadásponton a szilárd fázis feletti gőznyomás azonos a folyékony fázis feletti gőznyomással, tehát mindhárom fázis stabilisan jelen van. Mivel az oldat gőznyomása kisebb, mint az ugyanolyan hőmérsékletű tiszta oldószer gőznyomása, kisebb hőmérsékletre kell hűteni az oldatot ahhoz, hogy a gőznyomása a szilárd fázis gőznyomásával legyen egyenlő. E két hőmérséklet közötti különbség a fagyáspontcsökkenés.
A fagyáspontcsökkenés oka másként is értelmezhető. A dermedés során – az olvadásponton – a kevésbé rendezett szerkezetű folyadékból rendezett szerkezetű kristályos anyag képződik. Oldat esetében a szilárd állapotbeli rendezettségi állapot csak valamivel kisebb hőmérsékleten tud kialakulni az oldott részecskék „zavaró” hatása miatt.
A fagyáspontcsökkenés kiszámításához – a gőznyomáscsökkenés analógiájára – a tiszta folyadékok gőznyomásának hőmérsékletfüggését leíró Clausius–Clapeyron-egyenletből indulunk ki, feltételezve, hogy a híg oldat olvadáshője gyakorlatilag megegyezik a tiszta oldószer olvadáshőjével:
Véges változásokra:
illetve átrendezve
kifejezést kapjuk.
Az egyenletekben az egyes fizikai mennyiségek jelentése és mértékegysége:
- pA* a tiszta oldószer gőznyomása, Pa
- ΔmHA az oldószer olvadáshője, J/mol
- R az egyetemes gázállandó, J/mol·K
- Tm az oldószer olvadáspontja, K
- Δp gőznyomáscsökkenés az olvadásponton, Pa
- ΔT fagyáspontcsökkenés, K
Ha ezt behelyettesítjük a relatív gőznyomáscsökkenésre vonatkozó
Raoult-törvénybe, és kifejezzük a fagyáspontcsökkenést, az alábbi kifejezést kapjuk:
A kifejezésekben
- nA az oldószer anyagmennyisége, mol
- nB az oldott anyag anyagmennyisége, mol
- MA az oldószer moláris tömege, g/mol
- MB az oldott anyag moláris tömege, g/mol
- a a kísérlethez használt oldószer tömege, g
- b a kísérlethez használt oldott anyag tömege, g
Ha bevezetjük a fajlagos oldáshő fogalmát ΔmhA = ΔmH/MA, valamint a Raoult koncentrációt (mB), vagyis a molalitást, akkor az oldat fagyáspontcsökkenése:
A kifejezésben a
csak konstansokat és az oldószer anyagi állandókat tartalmaz. Ezt az értéket molális fagyáspontcsökkenésnek (más néven krioszkópiai vagy krioszkópos állandónak) nevezzük.
Az összefüggésekben:
- ΔmT fagyáspontcsökkenés, K
- ΔmHA az oldószer olvadáshője, J/mol
- ΔmhA fajlagos olvadáshő, J/g
- mB az oldott anyag molalitása, mol/kg
- ΔmTm a molális fagyáspontcsökkenés, K·kg/mol
A molális fagyáspontcsökkenés a fentiek szerint az 1 mol/kg Raoult-koncentrációjú oldat fagyáspontcsökkenése, ami az oldószer anyagi állandója.
A fagyáspontcsökkenés törvény pedig az alábbi összefüggésre egyszerűsödik:
Néhány anyag molális fagyáspontcsökkenése
szerkesztésOldószer | Olvadáspont, °C | Molális fagyáspontcsökkenés (K·kg)/mol |
---|---|---|
Víz | 0 | 1,86 |
Naftalin | 80,2 | 6,80 |
Kloroform | −63,5 | 4,68 |
Benzol | 5,5 | 5,12 |
Kámfor | 179 | 39,7 |
Etil-alkohol | −114,6 | 1,99 |
Ciklohexán | 6,4 | 20,2 |
Szén-tetraklorid | −22,8 | 29,8 |
Ecetsav | 16,6 | 3,9 |
Foszfor | 44 | 39,9 |
Kálium-klorid | 772 | 25,3 |
Vas | 1536 | ~ 80 |
A fagyáspontcsökkenés gyakorlati jelentősége
szerkesztésRégebben nagyon fontos kísérleti módszer volt a fagyáspontcsökkenés mérése ismeretlen anyagok moláris tömegének a meghatározására. A mérést krioszkópban végzik, a hőmérsékletcsökkenést pedig nagy leolvasási pontosságú ún. Beckmann-hőmérő segítségével észlelik.
Az oldatok fagyáspontcsökkenésének nagy szerepe van a hűtőfolyadékok és egyéb hűtőközegek készítésénél. Úgyszintén a fagyáspontcsökkenés játszik szerepet a téli, havas-jeges útburkolatok csúszásmentessé tételénél, ahol sóoldatot hozunk létre, aminek alacsonyabb a fagyáspontja, mint a tiszta víznek (jégnek), így nem fagy le a felület.