A híd (film, 1959)

A híd, eredeti német címe Die Brücke, 1959-ben bemutatott fekete-fehér német háborúellenes film, Bernhard Wicki rendezésében, Gregor Dorfmeister író egy évvel korábban (Manfred Gergor álnéven) megjelent azonos című önéletrajzi regénye alapján. A regény szerzője művében saját traumatikus háborús élményeit dolgozta fel. A történet egy maroknyi német tizenéves iskolás fiúról szól, akik a világháború legutolsó napjaiban, szinte véletlenül kerülnek a frontra. Tudtukon kívül, egy már felrobbantásra ítélt objektum védelmében harcolnak, fanatizmusuk ereje meghátrálásra készteti az ellenséget, de közben valamennyien értelmetlenül elpusztulnak.

A híd (Die Brücke)
1959-es német film
Helmuth Ellgaard filmplakátja
Rendező	Bernhard Wicki
Producer	Hermann Schwerin
Alapmű	A híd
Műfaj	filmdráma háborús film
Forgatókönyvíró	Bernhard Wicki Michael Mansfeld
Főszerepben	Fritz Wepper Michael Hinz Folker Bohnet Cordula Trantow Frank Glaubrecht Volker Lechtenbrink Günther Hoffmann Edith Schultze-Westrum Wolfgang Stumpf Günter Pfitzmann Vicco von Bülow Heinz Spitzner Siegfried Schürenberg Ruth Hausmeister Eva Vaitl Georg Lehn Johannes Buzalski Trude Breitschopf Heini Göbel Hans Elwenspoek Til Kiwe Edeltraut Elsner Alexander Hunzinger Alfons Teuber Michael Mechel Buck Henry Ira Lewis
Zene	Hans-Martin Majewski
Operatőr	Gerd von Bonin
Vágó	Carl Otto Bartning
Gyártás
Ország	Nyugat-Németország
Nyelv	német
Forgatási helyszín	Cham, Oberpfalz, Bajorország
Játékidő	103 perc
Forgalmazás
Bemutató	1959. okt. 22. 1960. jan. 15. 1962. okt. 15. 1965. dec. 16.
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A film ősbemutatóját 1959. október 22-én tartották Mannheimben, az Alster filmszínházban. A háború utáni társadalomra komoly hatást gyakorolt. 1960-ban a filmet Német Filmdíjjal tüntették ki, öt kategóriában. A legjobb külföldi alkotás kategóriájában megkapta a Golden Globe-díjat, és ugyanebben a kategóriában nevezték Oscar-díjra.

Cselekmény

A történet 1945 április végén, a háború utolsó napjaiban zajlik. Egy német kisvárosban hét fiú, hét jóbarát, valamennyien 16 év körüliek, türelmetlenül várják a Wehrmachtba szóló behívójukat. Mindegyikükre hatott a nemzetiszocialista propaganda, a fegyveres harcot dicsőségnek, a felnőtté válás zálogának tekintik.

Walter apja az NSDAP helyi funkcionáriusa. A fiú szégyenkezik apja miatt, aki megcsalja Walter anyját, és szeretőjével együtt szökni készül a fronttól biztos távolságra. Jürgen régi katonatiszti család sarja, önként jelentkezett katonának és tiszti karrierről álmodozik. Karl a hadirokkant apjával él, akit gyűlöl, mert viszonyt folytat a tanonc kislánnyal, akibe Karl szerelmes. Klaus és Hans városi gyerekek, a „gyermekmentő akció” keretében élnek itt, szüleik a városokat sújtó légitámadások elől küldték őket a biztonságos vidékre. Albert és Sigi mindketten anyjukkal élnek, mindkettőjük apja a fronton harcol. Sigit, a legkisebbet sokat csúfolják és molesztálják, de a srác szótlanul tűr.

A behívók valóban megérkeznek, a rémült szülők tanácstalanok. A fiúk, akikbe mélyen beleivódtak a náci propaganda éveken át sulykolt hazafikas szólamai, izgatottan készülnek a hazáért vívandó dicsőséges harcra. Karl és Walter számára a bevonulás még szabadulást is jelent az apáikkal fennálló áldatlan konfliktusokból. A fiúk iskolai tanára, Stern úr, aki az egész háborút elítéli, a parancsnokhoz, Fröhlich századoshoz fordul, aki civilben maga is tanár volt, és kéri a fiúk megkímélését. Azzal érvel, hogy az eddig hirdetett ideálok céltalanok. A százados, akinek katonafia elesett a fronton, visszautasítja, hogy az áldozata hiábavaló lenne.

Már az első kiképzési nap éjszakáján riadóztatják a helyőrséget, az amerikaiak közeledése miatt. A századot az arcvonalba küldik. vonul, a képzetlen újoncokat is harcba vetik. Fröhlich százados Heilmann altisztre bízza a gyerekeket, azzal a diszkrét utasítással, hogy vigye őket szülővárosuk peremére, egy félreeső, érdektelen kis hídhoz. Parancsát azzal indokolja, hogy a tapasztalatlan újoncok ne rontsák a század harci morálját. Csendben meghagyja Heilmannak, hogy a híd felrobbantását már eldöntötték, utána vonja vissza a gyerekeket, és ne engedje őket harcba keveredni, hősködni.

A fiúk először csalódottan veszik tudomásul, hogy nem rögtön az ellenséggel néznek szembe, de lelkesen nekilátnak állásokat építeni. Beássák magukat, harckocsi-akadályokat telepítenek és fegyverrel őrzik a hídfőt. Hajnalban Heilmann elmegy kávét szerezni a srácoknak, közben hívni akarja a városban várakozó hídrobbantó csoportot. Tábori csendőrökbe ütközik, akik semmit sem tudnak a csak szóban elrendelt hídvédelmi állásról. Dezertőrnek vélik Heilmannt, akinél sem menetparancs, sem fegyver nincs. Őrizetbe akarják venni, Heilmann szökni próbál, a csendőrök agyonlövik. A hidat őrző gyerekcsoportról így már senki sem tud. Ők maguk az eltűnt Heilmannról úgy hiszik, nyilván dezertált, tehát most egyedül kell helytállniuk. A hídon át leharcolt és sebesült Wehrmacht-katonák vonulnak vissza. A fiúk megdöbbenve látják, hogy Vaskeresztet viselő tiszt is együtt menekül velük. Gyávának hiszik a visszavonulókat, az iskolában tanult szólamokkal bátorítják egymást. Önhitten elhessentik a menekülő katonák figyelmeztetéseit.

Egy ellenséges gép mélyrepülésben megsorozza őket. Fedezéket keresnek, csak a legkisebb, az addig mindenki által gúnyolt Sigi marad állva dacosan, hogy bátorságát bizonyítsa. Halálos lövést kap. A legkisebbik bajtárs pusztulása fellobbantja a többiek harci dühét. Amerikai páncélosok jelennek meg, gyalogsági kísérettel. Tűz alá veszik a srácok által felállított spanyollovasokat. Az első harckocsit Walter Panzerfausttal kilövi. Kitör a harc. Az amerikaiak megszállják a hídfővel szemben álló emeletes házat, amelynek pincéjében német civilek húzódnak meg. A páncélosok szétlövik a város folyóparti házait.

Walter a golyózáporon keresztül előrerohan a ház felé. Jürgen, aki egy fa tetején foglal figyelőállást, tűzzel fedezi barátja nyomulását, de a házból egy amerikai mesterlövész leszedi. Walter behatol a házba és közvetlen közelről kilövi a földszinti ablak előtt álló páncélost. A robbanás megöli Waltert is.

Az egyik amerikai katona megdöbbenten látja, hogy kamasz gyerekekkel áll szemben. Megkísérli megszakítani a harcot. Kilép a fedezékből, és angolul kiabál a védőknek, hogy szüntessék be a tüzelést, és menjenek haza, hiszen még „óvodások”. A fiúk nem értik a beszédét, csak a „Kindergarten” szót hallják ki belőle. Karlban felhorgad a sértett kamaszbüszkeség, géppisztolyával hasba lövi az amerikait, aki szörnyű kínok között, a szemük előtt vergődve hal meg. A látványtól sokkolt Klaus hiába kiabál Karlnak, lője agyon a szenvedőt, Karl már halálos fejlövéssel fekszik Klaus mellett. Klaus idegei felmondják a szolgálatot, azt hiszi, ő okozta Karl halálát. Kirohan a tűzvonalba, a halált keresve. Lelövik, a halott amerikai mellé zuhan. A harc alábbhagy, az amerikaiak füstbombák fedezete alatt kimenekülnek az elfoglalt házból és visszavonulnak.

A két életben maradt srác, Hans és Albert ujjong, hogy győzelmes harcban megvédték a hidat. Megjelennek a Wehrmacht utászai, akiknek parancsuk van a híd felrobbantására, csak a harc miatt addig nem tudtak odamenni. A megzavarodott és felháborodott srácok fegyvert fognak a katonákra. Az egyik utász dühöngve lehordja a fiúkat az ostoba és céltalan öldöklés miatt. Albert szó nélkül agyonlövi A menekülő katonák visszalőnek, Hansot halálos lövés éri.

A teljesen megtört Albert hangosan sírva elindul hazafelé. A film végső képsora madártávlatba emelkedve átfogja a tragédia színhelyét. A hídfő körül roncsok és holttestek hevernek, a folyóparti házak romokban, a két kilőtt páncélos még lángol. A záró felirat tudatja a nézőkkel, hogy mindez „1945. április 27-én történt. Annyira jelentéktelen esemény volt, hogy egyetlen hadinapló sem említi.”

Szereposztás

Szerep	Színész	Magyar hangja (1. szinkron, 1965)
Jürgen Borchert	Frank Glaubrecht	N/A
Karl Horber	Karl Michael Balzer	Kern András
Klaus Hager	Volker Lechtenbrink	N/A
Sigi Bernhard	Günther Hoffmann	N/A
Hans Scholten	Folker Bohnet	N/A
Albert Mutz	Fritz Wepper	N/A
Franziska, diáklány	Cordula Trantow	N/A
Walter Forst	Michael Hinz	N/A
Forst úr, Walter apja	Hans Elwenspoek	N/A
Stern tanár úr	Wolfgang Stumpf	Benkő Gyula
Borchertné, Jürgen anyja	Eva Vaitl	N/A
Bernhardné, Sigi anyja	Edith Schultze-Westrum	N/A
Horber úr, Karl apja	Klaus Hellmold	N/A
Barbara, tanonclány	Edeltraut Elsner	N/A
Sigrun tornatanárnő	Inge Benz	Dallos Szilvia
Bütov alezredes	Siegfried Schürenberg	N/A
Fröhlich százados	Heinz Spitzner	N/A
Heilmann altiszt	Günter Pfitzmann	N/A

Elismerések, díjak

„A híd” a háború utáni német filmgyártás egyik legtöbb díjat kapott filmje. Kiváló dramaturgiával és megrázóan erejű képekkel közli az író és rendező legfőbb mondanivalóját, hogy a nemzetiszocializmusban felnőtt német ifjúságot milyen hamis idealizmusra nevelték, és hogyan vezették az elvakult hőskultusz (Heldenwahn) tévútjára, ahol a „meghalni a hazáért” jelszó hamis és romboló értelmet kapott.

A filmet ötször tüntették ki a Német Filmdíjakkal. Megkapta a Goldene Schale vándordíjat és a legjobb egész estés mozifilmnek járó Fono-Film-díjat. A szereplők és stábtagok közül többen megkapták a Szövetségi Arany Filmszalag-díjak (Bundesfilmbänder in Gold) valamelyikét:

• Edith Schultze-Westrum (Bernhardné) a legjobb női mellékszerepért,
• Cordula Trantow (Franziska) a legjobb kezdő színésznőnek járó díjat,
• Bernhard Wicki a rendezésért,
• Hans-Martin Majewski a legjobb filmzenéért.

1959-ben a film megkapta a Golden Globe-díjat a legjobb külföldi film kategóriájában. 1960-ban Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. (A díjat azonban Marcel Camus rendező A fekete Orfeusz című filmje vitte el.) Az elismerések hozzásegítették Wickit, hogy 1961-ben meghívják A leghosszabb nap című monumentális háborús filmeposz társrendezőjének.

1989-ben, a Német Szövetségi Köztársaság fennállásának 40. évfordulója alkalmából Bernhard Wicki rendezőt kitüntették a Szövetségi Filmdíj speciális díjával.

Társadalmi hatása

A film vitatott hatást gyakorolt a 60-70-es évek német ifjúságának gondolkodására. Maga a rendező, Bernhard Wicki írta: „Fiatal férfiak ezreitől kaptam levelet, amelyben leírták, hogy a film hatására megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot.”

„A híd” részletei bekerültek A tavasz tizenhét pillanata című 1973-as szovjet kultuszfilm-sorozatba, ahol dokumentumfilmként mutatták őket.

2003-ban a „Szövetségi központ a politikai nevelésért” (Bundeszentrale für politische Bildung) nevű állami intézmény felvette azon filmek közé, amelyeket iskolai bemutatásra szántak.

További információ

• A híd a PORT.hu-n (magyarul)
• A híd az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• A híd az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A híd a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A híd a Box Office Mojón (angolul)
• Le pont (Die Brücke) (francia nyelven). AlloCiné.fr
• Die Brücke (1959) (német nyelven). Filmdienst.de