A kiáltás (film, 1957)
Az A kiáltás (Il grido) 1957-ben bemutatott fekete-fehér olasz film, Michelangelo Antonioni rendezésében. Stílusa, ábrázolásmódja alapján a neorealista filmekkel rokonítható, de szemlélet és problémafelvetés tekintetében már a rendező későbbi filmjeihez áll közel.
| A kiáltás (Il grido) | |
| 1957-es olasz film | |
 | |
| Irma és Aldo (Alida Valli és Steve Cochran) a filmben | |
| Rendező | Michelangelo Antonioni |
| Producer | Franco Cancellieri |
| Műfaj | filmdráma |
| Forgatókönyvíró | Michelangelo Antonioni Elio Bartolini Ennio De Concini |
| Főszerepben | Steve Cochran Alida Valli Betsy Blair Dorian Gray Lynn Shaw |
| Zene | Giovanni Fusco |
| Operatőr | Gianni di Venanzo |
| Vágó | Eraldo Da Roma |
| Jelmeztervező | Pia Marchesi |
| Díszlettervező | Franco Fontana |
| Gyártás | |
| Gyártó | Robert Alexander Productions SpA Cinematografica |
| Ország |  Olaszország USA |
| Nyelv | olasz |
| Játékidő | 116 perc |
| Képarány | 4:3 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Netflix |
| Bemutató |  1957 1957. június 22. |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A kiáltás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ismertetése
szerkesztésSzürke képekkel indul a film. Ház folyóparton, köd. Aldo egy kisvárosi gyárban motorszerelő. Hét éve együtt élnek Irmával, van egy kislányuk. A hivatalban Irmával tudatják, hogy régóta külföldön dolgozó férje meghalt. Amikor otthon az asszony közli a hírt Aldóval, váratlanul hozzáteszi, hogy már nem akar vele élni, mást szeret. A férfi megdöbben, nem érti: – Hét éve erre vártunk… Az asszony hajthatatlan, kapcsolatuknak vége. Aldo kilép munkahelyéről és tanácstalanul elindul. Cél nélkül járja a Pó folyó környékét, egyszerű emberek között fordul meg, de sehol nem tud megkapaszkodni. Végül visszakerül a kisvárosba, felmegy a toronyba, ahol dolgozott, ott megtántorodik és – lezuhan. Zuhanását Irma kiáltása kíséri.
A látszat ellenére a film nem egy melodramatikus szerelmi történet. A kiáltás lazán összefüggő epizódok sorából áll, melyekben nem egy drámai helyzet, hanem egy állapot rajza bontakozik ki, és nem is pusztán a főhősé. Az epizódokban magukra maradt, kapcsolatukat vesztett embereket látunk. Mindegyik sors – Aldóéval együtt – mintha lenyomata, tünete lenne egy átalakuló, emberi arcát elvesztő világnak.
Aldo első alkalmi szálláshelyén a háttérben ökölvívó meccs folyik, az egyik versenyző kiütéssel győz. Egy másik helyszínen motorcsónakok versenye zajlik, a nézők szavait elnyomja a motorok bőgése. A folyó mentén ledózerolják a régi házakat, másra kell a hely.
A benzinkutat bérlő, energikus Virginia örül, hogy megszabadulhatott a paraszti sorból, nem is bánja, hogy ledöntik a szülői házat. Idős apjától is megszabadulna, aki iszik: szeme láttára tűnik el a faluja. Virginia szinte belekapaszkodik Aldóba, hogy maradjon nála. Szerelőre egy benzinkútnál is szükség van, Aldóból akár üzlettárs is válhatna.
Egy kotróhajó tulajdonosa is állást kínál, aki korábban külföldön dolgozott. – És hogy szerezted a pénzt? – kérdi Aldo. – Hajlongással, barátom, hajlongással. Hét évet hajlongtam ezért a kotrógépért… (Hét év! Aldo ennyit élt együtt Irmával) …Külföldön sokkal több pénzt lehet keresni – meséli a munkásoknak a tulaj – és szerelőre ott is szükség van. A szerelő spanyolul "mecanico di motore"… Másnap Aldo a ködös folyóparton a külföldi jelentkezési lapot nézegeti, majd lassan széttépi: – "Mecanico di motore" – mormolja kifejezéstelenül. Szállnak a papírdarabkák a szélben, röptüket a talajvesztett Aldo zenei motívuma kíséri.
Andreina, az ócska kunyhóban egyedül élő utcalány vágyakozva gondol vissza arra az időre, amikor még a cséplésnél dolgozhatott. Ő is társat vél felfedezni a magányos Aldóban, aki azonban saját gondolataival van elfoglalva. – Tudom, megvan a magad boldogtalansága – kiáltja a férfinak –, de ha én is elkezdeném sorolni….
A város közelében, ahová Aldo végül visszatér, légitámaszpont épül, a kitelepítések miatt a munkások tüntetni indulnak. Aldo szinte észre sem veszi, a rendőrkordonon is mint egy alvajáró megy át. Nincs köze hozzá. Semmi nincs, amiben részt vennie érdemes.
Filmtörténet
szerkesztésEz a film átmenet Antonioni filmrendezői életművében. Az egyszerű emberek világa, a hétköznapi, reális környezet, a fényképezés és a színészi játék még a neorealizmus stílusjegyeit viseli magán, de a problémafelvetés már a későbbi Antonioni-filmek felé mutat. Bár főhőse munkás, a filmnek nem tárgya a szociális konfliktus, itt az emberek nem jók vagy rosszak, nem barátok vagy ellenségek. Mindenki magában van. A film egyik híres jelenete is ezt fejezi ki: Aldo és Andreina (a prostituált) egy kopár réten megállnak, kissé elfordulnak egymástól és csak állnak szótlanul, idegenül.
Lehet persze, hogy csak Aldo kiüresedő lelkének visszfényét mutatják a képek. De talán maga a világ ilyen? Antonioni minden filmjével kérdezett. Későbbi műveiben az újrafogalmazott kérdésekhez egy új filmstílust is teremtett.
Szereposztás
szerkesztés| Szerep | Színész[1] | Magyar hangja (1. szinkron, 1975)[2] |
|---|---|---|
| Aldo | Steve Cochran | Sztankay István |
| Irma | Alida Valli | Nem azonosított szinkronhangok: Földi Teri Győry Franciska Pethes Ferenc Sáfár Anikó Szerencsi Éva |
| Elvia | Betsy Blair | |
| Virginia | Dorian Gray | |
| Andreina | Lynn Shaw | |
| Edera, Elvia nővére | Gabriella Pallotta | |
| Edera pasija | Gaetano Matteucci | |
| Rosina | Mirna Girardi | |
| Virginia apja | Guerrino Campanili |
Díjak, jelölések
szerkesztés- díj: Arany Leopárd (Michelangelo Antonioni)
Ezüst Szalag díj (1958)
szerkesztés- díj: legjobb fényképezés (Gianni Di Venanzo)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ A kiáltás (Il grido, 1975) 1. szinkron (1983). Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
szerkesztés- A kiáltás a PORT.hu-n (magyarul)
- A kiáltás az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- A kiáltás az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A kiáltás a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A kiáltás a Box Office Mojón (angolul)
