A nyugodt férfi
A nyugodt férfi (eredeti cím: The Quiet Man) 1952-ben bemutatott amerikai filmdráma John Ford rendezésében. A történet alapjául Maurice Walsh írása szolgált, melyet a Saturday Evening Post hasábjain publikált. A film két Oscar-díjat nyert.
A nyugodt férfi (The Quiet Man) | |
1952-es amerikai film | |
Rendező | John Ford |
Producer | Merian C. Cooper John Ford |
Alapmű | The Green Rushes |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Frank S. Nugent (Maurice Walsh írásából) |
Főszerepben | John Wayne Maureen O’Hara Barry Fitzgerald Ward Bond Victor McLaglen |
Zene | Victor Young |
Operatőr | Winton Hoch Archie Stout |
Vágó | Jack Murray |
Díszlettervező | John McCarthy Jr. Charles S. Thompson |
Gyártás | |
Gyártó | Argosy Pictures |
Ország | USA |
Nyelv | angol ír |
Forgatási helyszín |
|
Játékidő | 129 perc |
Költségvetés | 1 750 000 $ |
Képarány | 1,37:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Republic Pictures |
Bemutató | 1952. július 21. |
Bevétel | 3 800 000 $ |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A nyugodt férfi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Történet
szerkesztésA '30-as években, Sean Thornton (John Wayne) egy ír születésű amerikai Pittsburghből visszatér Írországba, hogy átvegye a családi farmot Innisfreeben, egy aprócska faluban. Találkozik és beleszeret a tűzrőlpattant Mary Kate Danaherbe (Maureen O’Hara), aki a nagyszájú földbirtokos Will Danaher (Victor McLaglen) húga. Will dühös lesz Seanra, amiért túllicitálja egy szomszédos földterületre. Amikor értesül húga és Thorton házasságáról, megtagadja hogy hozományt adjon a lánynak.
Sean járatlan az ír szokásokban, nem is érdekli egyáltalán a hozomány, de Mary Kate semmiképpen nem akar lemondani róla, mert a hozomány képviseli a függetlenségét, identitását és büszkeségét. Dühös lesz amiért Sean nem mer kiállni a jogos jussáért a bátyja ellenében, gyávának nevezi. Kapcsolatuk elhidegül.
Sean korábban profi ökölvívó volt az Egyesült Államokban Trooper Thorn névvel. Miután véletlenül megölt valakit a ringben, többé boxkesztyűt nem húzott, és soha nem verekedett. A múltja e részét csak egyvalaki ismeri a faluban, a lelkész Playfair tiszteletes (Arthur Shields).
Mary Kate elhagyja Seant, és Castletownba megy, hogy onnan Dublinba utazzon. Sean viszont a vasútállomáson leszállítja a feleségét a vonatról, és arra kényszeríti, hogy sétáljon vele öt mérföldet vissza Inisfreebe, Will Danaher farmjára. Sean követeli, hogy adja oda Will a hozományt Mary Katenek, vagy visszaküldi a nőt a házába. Will végül megenyhül és odaadja a pénzt, amit a nő a kályhába dob, azt bizonyítva vele, hogy a pénz soha nem érdekelte, csak az, hogy a férje álljon ki mellette. Sean és Will bemennek a faluba, megállnak inni egyet a kocsmában, veszekednek, majd a legjobb barátokként válnak el egymástól. Sean közben visszanyeri Mary Kate szerelmét és tiszteletét is.
Szereplők
szerkesztésSzínész | Szerep | Magyar hang[1] |
---|---|---|
John Wayne | Sean Thornton | Mihályi Győző |
Maureen O’Hara | Mary Kate Danaher | Kováts Adél |
Victor McLaglen | Will Danaher | |
Barry Fitzgerald | Michaleen Og Flynn | Kézdy György |
Ward Bond | Peter Lonergan atya | Vass Gábor |
Mildred Natwick | Sarah Tillane | |
Francis Ford | Dan Dobin | |
Arthur Shields | Cyril Playfair tiszteletes |
A film háttere
szerkesztésA Republic Pictures stúdió hamar megegyezett, Ford, Wayne és O'Hara hármassal. Miután befejezték a Rio Grandét, Írországba utaztak, hogy elkezdjék új közös munkájukat.
A filmben több ír színpadi színész szerepet kapott, köztük Barry Fitzgerald testvére, vagy a lelkészt alakító Arthur Shilds is.
Innisfree egy kitalált falu volt, valójában ilyen nevű nem létezik Írországban. A nevét William Butler Yeats egyik verse után kapta. A legtöbb felvételt egy Cong nevű faluban csinálták Mayo megyében. Cong mára egy gazdag faluvá vált, egy ötcsillagos kastélyhotel, az Ashford Castle, is működik a közelben. A környék a filmnek köszönhetően turistaparadicsommá vált, a filmrajongók minden évben gyűlést tartanak az Ashford Castleben.
A film Ford ideális ír társadalomábrázolását is tükrözi. Nincs társadalmi megosztottság, osztályhelyzet vagy vallás alapján. A katolikus pap Lonergan atya és a protestáns lelkész Playfair tiszteletes jó barátok.
Fogadtatás
szerkesztésA film 3,8 millió dolláros bevétele sikeresnek mondható, ezzel bekerült az éves top 10-be is. A film története inspirálta az 1961-es Donnybrook című musicalt. A híres csókjelenet John Wayne és Maureen O’Hara között az E. T., a földönkívüliben is felbukkan, amikor E. T. a televíziót nézi.
Fontosabb díjak, jelölések
szerkesztés- Oscar-díj (1953)
- díj: legjobb rendező – John Ford
- díj: operatőr – Winton C. Hoch, Archie Stout
- jelölés: legjobb film – Merian C. Cooper, John Ford
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Victor McLaglen
- jelölés: legjobb forgatókönyv – Frank S. Nugent
- jelölés: legjobb díszlettervező – Robert L. Simpson
- jelölés: legjobb hang – Daniel J. Bloomberg
- Golden Globe-díj (1953)
- jelölés: legjobb rendező – John Ford
- jelölés: legjobb zene – Victor Young
- National Board of Review (1952)
- díj: legjobb film – Merian C. Cooper, John Ford
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a The_Quiet_Man című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A nyugodt férfi az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
szerkesztés- A nyugodt férfi a PORT.hu-n (magyarul)
- A nyugodt férfi az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A nyugodt férfi a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A nyugodt férfi a Box Office Mojón (angolul)
- A nyugodt férfi (angolul) az Allmovie.com oldalon
- A nyugodt férfi (angolul) a filmsite.org oldalon