A párizsi festő

A párizsi festő (Il pittor Parigino) Domenico Cimarosa 1781-ben, Rómában bemutatott kétfelvonásos vígoperája, amelynek a szövegét Giuseppe Petrosellini írta.

A párizsi festő
intermezzo
Eredeti nyelv	olasz
Zene	Domenico Cimarosa
Szövegkönyv	Giuseppe Petrosellini
Főbb bemutatók	1781. január 2.

Az opera keletkezése

Az opera műfaji megjelölése eredetileg komikus intermezzo (intermezzo comica) volt. Időtartama azonban megkérdőjelezi klasszikus intermezzo-szerű előadását, bár – mivel a karneváli szezonban mutatták be – az is elképzelhető, hogy háttérzene vagy színpadi játék szerepét töltötte be. Az a valószínűbb azonban, hogy akkoriban az intermezzo comica műfaji megnevezést az opera comica, opera buffa szinonimájaként használták.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
Eurilla, gazdag, művelt ifjú hölgy	koloraturszoprán
Cintia, Eurilla unokahúga	lírai szoprán
Monsieur de Crotignac, párizsi festő	lírai tenor
Cricca báró, Eurilla vőlegénye	buffo basszus
Broccardo, Eurilla személyi titkára	tenor

• Történik: Párizsban, a 18. század elején.
• Zenekar: kis együttes.
• Játékidő: 145 perc.

Cselekmény

Első felvonás

A párizsi festő de Crotignac igazi bohém alak, most éppen a gazdag Eurilla kezére és hozományára áhítozik. Ez persze nem zárja ki, hogy más hölgyeknek is tegye a szépet. A gazdag hölgyet kiszemelte magának a Marseilles-ből érkező, kissé faragatlan, műveletlen Cricca báró is, aki Párizsban vagyonát egy részét már elveszíttette, s akiről kiderül, hogy nem is született nemes, pénzért vette a címét. Eurilla művelt, költészetkedvelő ifjú hölgy, maga is írogat. Szép vagyona van, de szüksége lenne arra húszezer escudóra is, amit akkor kapna meg, ha hozzámenne a báróhoz. Cintia is Marseilles-ből jött, és szerelmes Cricca báróba. Broccardo, Eurilla titkára, pártfogásába veszi Cintiát, és énekesnőként mutatja be Eurillának. Közben meg – mintegy véletlenül – kikotyogja, hogy a bárót egyáltalán nem izgatják a művészetek, sokkal inkább az énekesnőcskék érdeklik. Megérkezik a festő, és bekapcsolódva a társalgásba elmeséli, hogy ő is jól ismeri a színház világát. Forgolódni is kezd az „énekesnő” körül, majd együtt távoznak.

Második felvonás

Eurilla dühöng, meg van sértődve, amiért (egyik) kiszemeltje, a festő, a jelenlétében másik nőnek kezdett udvarolni. Azt akarja, hogy Broccardo hívja párbajra a festőt, ez azonban nem nem tetszik az érintetteknek. Közben Cintia új praktikát gondolt ki: parasztlánynak öltözik, s a báró húgaként jelenik meg. Szörnyen viselkedik: dohányzik, iszik, szerencsejátékot játszik. Ehhez jön még, hogy a festő is új játékba fog: saját amerikai nagybácsijának öltözik, aki azért érkezett, hogy az unokaöccsét magával vigye és arisztokrata hölgyekkel ismertesse össze. Az eseményeket egyébként Broccardo irányítja a háttérből, így akar megoldást találni. Eurillában felébred a féltékenység, a szerelem, s a bárótól remélt pénz helyett inkább a festőt választja. Már csak az van hátra, hogy Cintia és a báró is egymásra találjanak, és vidám együttessel fejeződik be az opera.

Az opera színpadra állítása

Cimarosa operáját 1781. január 2-án, a karneváli szezonban mutatták be a római Teatro delle valléban. Ezt a bemutatót Itália számos más városában is előadták, sőt Európa több operaházában is színpadra került (Prága, Barcelona, London, Bécs, Varsó), és 1808-ig szinte folyamatosan játszották. 1784-ben – a szöveg és a zene kiegészítése után – Nápolyban háromfelvonásossá bővítve mutatták be. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a kiegészítéseket Cimarosa távollétében Francesco Cipolla, helyi komponista hajtotta végre.

A Párizsi festőt Haydn 1789-ben mutatta be Eszterházán. Ennek az előadásnak a kottáját az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik, melyben felfedezhető Haydn néhány másolási hibát javító korrekciója is. A darab sikeres volt Fertődön is, mert két évad alatt összesen hatszor adták elő.

A Magyar Állami Operaház 1988-ban tűzte műsorára, s ennek az előadásnak az alapján született meg a darab világon első CD-felvétele. Az operát a társulat Monte Carlóban is bemutatta.

A zene

Az opera története és szövege a római színház igényeit figyelembe véve született: öt egyenrangú szereplő, mind bőséges szólólehetőséget kapva – az együttesek mellett. A zene a megszokott vígoperai hagyományokat követi, minden felvonásban nyolc zárt szám (ária vagy együttes) és finálé van. A zene kiválóan festi alá a szereplők és a történések karakterét. A zenekar kissé bővebb a Cimarosa eddigi operáiban alkalmazottaktól, de még mindig kamarazenekar méretű.

CD-ajánló

Eurilla – Szűcs Márta, Cintia – Kincses Veronika, A festő – Gérard Garino, Cricca báró – Gregor József, Broccardo – Martin Klietmann. Közreműködik: Salieri Kamarazenekar, vezényel: Pál Tamás. A felvétel helye és ideje: Budapest, 1988. Kiadás: 1998, Hungaroton HCD 12972–3, 2 CD.

Források

• Winkler Gábor. Barangolás az operák világában I.. Budapest: Tudomány Kiadó, 312–315. o. (2005). ISBN 963-8194-41-3