A pünkösdi királyság
A pünkösdi királyság (olaszul Un giorno di regno, ossia il finto Stanislao) Giuseppe Verdi egyik kétfelvonásos vígoperája. Szövegkönyvét Felice Romani írta Alexandre Vincent Pineu-Duval Le faux Stanislas című darabja alapján. Első bemutatója 1840. szeptember 5-én volt a milánói La Scala operaházban.
| A pünkösdi királyság | |
| |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Giuseppe Verdi |
| Szövegkönyv | Felice Romani |
| Felvonások száma | 2 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1840. szeptember 5. (Teatro alla Scala, Un giorno di regno, Antonietta Marini-Rainieri, Luigia Abbadia, Lorenzo Salvi, Agostino Rovere, Raffaele Ferlotti, Raffaele Scalese) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A pünkösdi királyság témájú médiaállományokat. | |
Szereplők
szerkesztés| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Belfiore lovag, magát Stanislao, lengyel királynak kiadó francia katona | bariton |
| Kelbar báró, a bitorló | basszus |
| Del Poggio márkinő, fiatal özvegy, a báró unokahúga, Belfiore szerelme | szoprán |
| Giulietta di Kelbar, a báró leánya | mezzoszoprán |
| Edoardo di Sanval, fiatal hivatalnok, La Rocca unokaöccse | tenor |
| La Rocca, Bretagne kincstárnoka | basszus |
| Ivrea gróf, Brest parancsnoka | tenor |
| Delmonte, Stanislao fegyvernöke | basszus |
| Szolgálók, szobalányok | |
Cselekmény
szerkesztés- Helyszín: Bretagne, Franciaország
- Idő: 18. század eleje
Az opera a száműzött Stanislaus Leszczynski lengyel királyról szól, aki miután elveszítette trónját Franciaországba menekült. Utódja, Frigyes Ágost szász herceg halála után, visszatér ugyan a lengyel trónra, de három év múlva ismét vereséget szenved a szász csapatoktól és így kénytelen végérvényesen Franciaországban megtelepednie. Míg a kocsisnak álcázott Stanislaus titokban Lengyelország felé tart, helyét egy francia lovag, Belfiore veszi át.
Első felvonás
szerkesztésA magát Stanislaus királynak kiadó Belfiore, Kelbar báró otthonában tartózkodik, aki két esküvő szervezését felügyeli: a báró lányának egybekelését La Roccával és Del Poggio márkinő és Ivrea hercegének menyegzőjét. Belfiore titokban szerelmes a márkinőbe. Mivel tart attól, hogy az esküvőn a márkinő esetleg rájön és szóváteszi a turpisságot, azonnal ír a királynak és felmentését kéri, aki azonban elutasítja azt. Időközben meghallgatja a fiatal Edoardo panaszait, aki reménytelenül szerelmes Giuliettába és kéri a királyt vigye magával Lengyelországba ahol elfeledheti az ifjú lányt, akit apja La Rocca feleségének szánt. Inkognitóban megérkezik a márkinő és felismeri Belfiorét. A márkinő megcsalva érzi magát és megpróbál mindent elkövetni, hogy Belfiore szerelméről megbizonyosodjon. Az ál-Stanislaus sikeresen összehozza Edoardót és Giuliettát, sőt sikerül La Roccát is eltántorítani házassági szándékától. A márkinő felbuzdulva Giulietta és Edoardo sikerén készen áll megakadályozni saját házasságát Ivrea herceggel. Amikor La Rocca bejelenteni Giulietta apjának, hogy eláll a házasságtól, a báró párbajra hívja ki. Még a márkinő közbenjárása sem tántorítja el, csak ál-Stanislaus, aki megígéri, hogy megoldást talál majd a kialakult helyzetre.
Második felvonás
szerkesztésGiulietta bevallja az ál-Stanislausnak, hogy Edoardo pénztelensége a legfontosabb ok, amiért nem kelhetnek egybe. Belfiore azt ajánlja La Roccának, Bretagne kincstárnokának, hogy éves apanázsal és egy kastéllyal segítse a fiatalokat, de a kincstárnok elutasítja a felkérést. Belfiore találkozik a márkinővel. Mivel a lovag továbbra sem tárja fel kilétét előtte, úgy tesz, mintha tényleg szerelmes lenne Ivrea hercegbe. Megígéri Ivreának, amennyiben régi szerelme Belfiore nem tér vissza egy órán belül hozzá, rááll a házasságra. Az ál-Stanislaus, akit meglep a márkinő viselkedése, bejelenti, hogy államügyekben azonnal távoznia kell és kénytelen magával vinni a herceget is. A ház népe felhördül, hiszen így a második esküvő is elmarad. Távozásuk pillanatában egy levél érkezik az igazi Stanislaus királytól, melyben felmenti Belfiorét, hiszen sikeresen visszaszerezte a lengyel koronát. A levél nyilvánossá tétele előtt Belfiore bejelenti Giulietta és Edoardo házasságát, majd felfedi kilétét és örök szerelmet vall Del Poggio márkinőnek.
Híres áriák, zeneművek
szerkesztés- Compagnoni di Parigi…Verrà purtroppo il giorno - Belfiore (első felvonás)
- Grave a core innamorato…Se dee cader la vedova - Del Poggio márkinő (első felvonás)
- Non san quant'io nel petto…Non vo' quel vecchio - Giulietta di Kelbar (első felvonás)
- Pietoso al lungo pianto…Deh lasciate a un alma amante - Edoardo (második felvonás)
- Si mostri a chi l'adora…Si, scordar saprò l'infido - Del Poggio márkinő (második felvonás)
Források
szerkesztés- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
- Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
