Római Francia Akadémia
A Római Francia Akadémia, egy francia művészeti intézmény, amely a római Villa Mediciben, a Pincio dombon az ott tartózkodó művészeket, kutatókat támogatja, lehetővé téve számukra, hogy kutatási projekteken dolgozzanak.
| Római Francia Akadémia | |
 | |
 | |
| Alapítva | 1666 |
| Alapító | |
| Hely | Villa Medici |
| Típus |
|
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 41° 54′ 30″, k. h. 12° 28′ 57″41.908333°N 12.482500°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 30″, k. h. 12° 28′ 57″41.908333°N 12.482500°E | |
 | |
| A Római Francia Akadémia weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Római Francia Akadémia témájú médiaállományokat. | |
Kínálatában gazdag kulturális programok, kiállítások, koncertek, vetítések, irodalmi találkozók, konferenciák szervezése szerepelnek, gyakran együttműködve pályázatok vagy a korábbi pályázatok nyerteseivel. Feladata az is, hogy megőrizze a Villa Medicit és kertjeit, és a nyilvánosság számára bemutassa őket (hétfő kivételével) minden nap vezetett bemutatókkal.
Története
szerkesztés
1666-ban Colbert azért alapította, hogy összegyűjtse a Római Díj nyerteseit, valamint a nagy francia nemesek által támogatott művészeket, a francia kapcsolatok erősítésére Rómával és általában Itáliával. Abban az időben az ösztöndíjasok három-öt évig tartózkodtak ott, aszerint, hogy melyik tudományágban tevékenykedtek.
Az első francia akadémia Rómában, a Gianicolón majd a Palazzo Manciniben, a Via del Corsón volt, 1799-ig, amikor helyét elfoglalták, a bútorait szétszórták. 1803-ban Napóleon költöztette az Akadémiát a Villa Medicibe, azzal a szándékkal, hogy megőrizzék az intézménynek a forradalom által fenyegetett kincseit, ami lehetővé tette a felfedezett fiatal művészek megismertetését mind az ókor, mind a reneszánsz remekműveivel, hogy inspirációt nyerjenek az „envois de Rome”-ról, az éves tanulmányok utáni remekekhez, amelyeket Párizsba küldtek és elbíráltak. Ez képezte az ösztöndíjasok kötelező gyakorlatát.
Az első világháború megszakította működését, majd Mussolini 1941-ben elkobozta a villát. A francia akadémia akkor elköltözött Nizzába, majd Fontainebleau-ba. A tanfolyamokat és a Prix de Rome-öt 1968-ban André Malraux beszüntette (aki ezt 1962-ben egyszer már megpróbálta). Az utolsó építészeti Grand prix-t 1967-ben adták ki, mivel az 1968-as események megakadályozták a folytatást. A párizsi Académie des beaux-arts, és a Francia Akadémia a Villa Mediciben elvesztették az Olasz Kulturális Minisztérium, valamint az Állam támogatását.[1] Azóta a díjazottak nemcsak a hagyományos művészeti ágakat művelik (festőművészet, szobrászat, építészet, medálok vagy drágakővésés, zeneszerzés, hanem az addig elhanyagolt vagy azóta létrejötteket is (irodalom, díszlettervezés, fényképezés, filmművészet, művészettörténet, festményrestaurálás).
A Római Francia Akadémia ösztöndíjasai voltak többek között: Jean-Auguste-Dominique Ingres, Jean-Baptiste Carpeaux, Charles Garnier, Claude Debussy, Georges Bizet, François Bon, illetve mostanában Yan Pei-Ming, Pascal Dusapin, Laurent Grasso, Valérie Mréjen, Marie NDiaye, Xavier Beauvois és számos, nemzetközi szinten is elismert művészettörténész.
Igazgatói
szerkesztés
- 1666–1672: Charles Errard
- 1673–1675: Noël Coypel
- 1675–1684: Charles Errard
- 1684–1699: Matthieu de La Teullière
- 1699–1704: René-Antoine Houasse
- 1704–1725: Charles-François Poerson
- 1725–1737: Nicolas Vleughels
- 1737–1738: Pierre de L'Estache
- 1738–1751: Jean-François de Troy
- 1751–1775: Charles-Joseph Natoire
- 1775: Noël Hallé
- 1775–1781: Joseph-Marie Vien
- 1781–1787: Louis Jean François Lagrenée
- 1787–1792: François-Guillaume Ménageot
- 1792–1807: Joseph-Benoît Suvée
- 1807: Pierre-Adrien Pâris
- 1807–1816: Guillaume Guillon Lethière
- 1816–1823: Charles Thévenin
- 1823–1828: Pierre-Narcisse Guérin
- 1829–1834: Horace Vernet
- 1835–1840: Jean-Auguste-Dominique Ingres
- 1841–1846: Jean-Victor Schnetz
- 1847–1852: Jean Alaux
- 1853–1866: Jean-Victor Schnetz
- 1866–1867: Joseph-Nicolas Robert-Fleury
- 1867–1873: Ernest Hébert
- 1873–1878: Jules Eugène Lenepveu
- 1879–1884: Louis-Nicolas Cabat
- 1885–1890: Ernest Hébert
- 1891–1904: Jean-Baptiste-Claude-Eugène Guillaume
- 1905–1913: Charles-Emile-Auguste Durand, detto Carolus-Duran
- 1913–1921: Albert Besnard
- 1921–1933: Denys Puech
- 1933–1937: Paul-Maximilien Landowski
- 1937–1960: Jacques Ibert
- 1961–1977: Comte Balthazar Klossowski de Rola, detto Balthus
- 1977–1984: Jean Leymarie
- 1985–1994: Jean-Marie Drot
- 1994–1997: Pierre-Jean Angremy, alias Pierre-Jean Rémy
- 1997–2002: Bruno Racine
- 2002–2008: Richard Peduzzi
- 2008–2009: Frédéric Mitterrand
- 2009–2015: Éric de Chassey
- 2015 óta: Muriel Mayette-Holtz
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Académie de France à Rome című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bibliográfia
szerkesztés- Alessandro Franchi-Verney, Académie de France à Rome, 1666-1903, Párizs, Fischbacher, 1904
- Hervé Guibert, L'Incognito, romanzo nel quale l'autore racconta la sua vita all'Académie de France à Rome tra il 1987 e il 1989
- Alessandro Franchi-Verney, L’Académie de France à Rome, 1666-1903, Paris, Fischbacher, 1904
- Henry Lapauze, Histoire de l'Académie de France à Rome, Párizs, Plon, 1924, 2 tomes
- Marc Bayard, Émilie Beck Saiello et Aude Gobet (dir.), L’Académie de France à Rome. Le palais Mancini : un foyer artistique dans l’Europe des Lumières (1725-1792), Presses universitaires de Rennes, 2016 ISBN 978-2-7535-4287-7
- Jérôme Delaplanche (dir.), 350 ans de création : les artistes de l'Académie de France à Rome de Louis XIV à nos jours, catalogue d’exposition (Rome, Académie de France à Rome - Villa Médicis, 14 octobre 2016-15 janvier 2017), Milano : Officina Libraria, 2016 ISBN 978-88-99765-08-8
