Acanthoscurria

Az Acanthoscurria, egy nem a pókok (Araneae) rendjében, négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjében és a madárpókfélék (Theraphosidae) családjában.

Acanthoscurria
Acanthoscurria geniculata, a nem típusfaja
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Rend: Pókok (Araneae) Alrend: Négytüdős pókok (Mygalomorphae) Család: Madárpókfélék (Theraphosidae) Alcsalád: Theraphosinae Nem: Acanthoscurria Ausserer, 1871
Típusfaj
Acanthoscurria geniculata
Fajok
lásd a szövegben
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Acanthoscurria témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthoscurria témájú kategóriát.

A nem összes faja Dél-Amerika területén elterülő esőerdőkben él, egyetlen fajt kivéve, mely az Antillákon őshonos (Acanthoscurria antillensis).

Megjelenésük

Nagy termetű, zömök megjelenésű madárpókok, testméretük 6-9-, lábfesztávolságuk 16-23 cm között változik. Alapszínük általában sötét, barnás, feketés, melyeken sok faj esetében megfigyelhetők különböző díszítő elemek, például vörös szőrszálak, vagy fehér sávok a lábakon.

A nem tagjainak legfőbb határozókulcsa a nőstények jellegzetes spermatartójának (spermatechea) alakja, illetve a stridulációs szőrzet.

Életmódjuk

Az esőerdők talajában maguk, vagy más állatok által ásott mély üregekben élnek. Éjszakai életmódot folytatnak. Hosszú élettartamúak, akár 15 évig is élhetnek. Ivarérésük fajtól függően 2-6 év alatt következik be.

Táplálékukat elsősorban rovarok, más pókok, kisebb emlősök képezik, de bármit elfogyasztanak ami méretüknek megfelelő.

Veszély esetén előszeretettel rúgják le utótestükről, erősen irritáló hatású szőrzetüket. Mérgük a madárpókok között viszonylag erősnek számít, de nincs feljegyzés arról, hogy emberre veszélyes lenne.

Szaporodásuk során egy-egy kokonba nagy számú petét, akár 2000 db-ot is rakhatnak.

Tartásuk

Agressziójuk miatt a nem fajai nem ajánlottak kezdők számára, de kellő odafigyeléssel kiküszöbölhetők a problémák a kezdők számára is. Tartásuk során lényeges a magas talajtakaró, mert előszeretettel ásnak üregeket maguknak.

Táplálásuk nem jelent gondot, bármit elfogadnak, jó étvággyal rendelkező madárpókok.

Kedvelik a párás környezetet, magas hőmérsékletet és a nedves talajt.

Fajok

• Acanthoscurria acuminata Schmidt & Tesmoingt, 2005
• Acanthoscurria antillensis Pocock, 1903
• Acanthoscurria belterrensis Paula et al., 2014
• Acanthoscurria bollei Schmidt, 2005
• Acanthoscurria borealis Schmidt & Peters, 2005
• Acanthoscurria chacoana Brčthes, 1909
• Acanthoscurria convexa (C. L. Koch, 1842)
• Acanthoscurria cordubensis Thorell, 1894
• fehértérdű madárpók (Acanthoscurria geniculata) (C. L. Koch, 1841)
• Acanthoscurria gomesiana Mello-Leitão, 1923
• Acanthoscurria hirsutissimasterni Schmidt, 2007
• Acanthoscurria insubtilis Simon, 1892
• Acanthoscurria juruenicola Mello-Leitão, 1923
• Acanthoscurria maga Simon, 1892
• Acanthoscurria minor Ausserer, 1871
• Acanthoscurria musculosa Simon, 1892
• Acanthoscurria natalensis Chamberlin, 1917
• Acanthoscurria paulensis Mello-Leitão, 1923
• Acanthoscurria proxima (Mello-Leitão, 1923)
• Acanthoscurria rhodothele Mello-Leitão, 1923
• Acanthoscurria simoensi Vol, 2000
• Acanthoscurria sternalis Pocock, 1903
• Acanthoscurria suina Pocock, 1903
• Acanthoscurria tarda Pocock, 1903
• Acanthoscurria theraphosoides (Doleschall, 1871)
• Acanthoscurria transamazonica Piza, 1972
• Acanthoscurria turumban Rodríguez-Manzanilla & Bertani, 2010
• Acanthoscurria urens Vellard, 1924

Források

• Genus Acanthoscurria Ausserer, 1871 - tarantulas.tropica.ru