Akárki

Az Akárki 15. századi moralitásjáték, szerzője ismeretlen.

A liturgikus színjátszásról

A középkor Európájában a kereszténység volt az uralkodó vallási irányzat. Az antik római kor élvezeteket hajszoló életvitelétől jelentősen eltér ez a szigorú szabályok szerint működő feudális társadalom. Az egyház sok más, a római korban elterjedt szórakoztatási forma mellett a színjátszást is a bűnös élvezetek tiltó listájára sorolta. De nem tudta teljesen kiirtani. A hajdani színjátékok hagyománya búvópatakként tovább élt a vásári komédiákban, a francia farce-okban, valamint fellelhetők elemei a commedia dell’arte előadásokban. Ezt hívjuk az akkori színház profán (világi) formájának.

De volt egy másik útja is, amely az őskori vallási szertartások színjátékká fejlődéséhez hasonlóan itt is a vallásból indult el. Az egyház fokozatosan ráébredt arra, hogy a színjátszás hasznos eszköz a kezükben, amellyel tanításaikat népszerűsíteni tudják a hívek körében. Így alakult ki a liturgikus színjátszás. Eleinte Jézus szenvedéseiről szóló passiójátékokat adtak elő, később, amikor az előadások helyszíne már kiköltözött a templomból az előtte lévő térre, akkor más bibliai történeteket megjelenítő misztériumjátékok színrevitelére is sor került. A szentek életét megjelenítő színdarabokat mirákulumnak hívjuk. És volt még egy, a valláserkölcs tanítását szolgáló műfaj, a moralitás.

A moralitás

A moralitás allegorikus szereplőket felvonultató vallásos színjáték. A középkori moralitások egyben erkölcsi példázatok is. Főszereplője maga az elvont ember, aki minden fellelhető emberi tulajdonsággal rendelkezik. A többi szereplő is általánosítás: egy-egy megszemélyesített fogalom, tulajdonság, foglalkozás vagy magatartás. A történet megszemélyesített bűnöknek és erényeknek az ember lelkéért folyó harcát mutatta be Jelmezeinek is meghatározott jelrendszere volt.

Akárki

A legismertebb és legköltőibb moralitások A világ és a gyermek és az Akárki. Szerzőik ismeretlenek.

Szereplők:

Akárki: egy élete végére érkező ember, akinek számadást kell adnia eddigi életéről. Akárki természetesen (mint minden ember) a mennybe akar jutni, és ezért végső kétségbeesésében bármit hajlandó megtenni. A neve arról árulkodik, hogy személye lényegtelen, mindenki vegye magára a tanulságot.

Isten: szerepe igen rövid, de annál jelentőségteljesebb. Hiszen ő küldi el a Halált az emberek bűne keltette dühében, hogy adjanak számot magukról. „Felséges személye” rögtön a dráma elején jelenik meg, ezzel is mintegy letaglózva a középkori istenfélő közönséget.

Halál: ő Isten leghatalmasabb hírvivője (mondhatni hűbérese Istennek, ez utal a társadalom feudalista berendezkedésére). Jó szolga, hiszen nem fogadja el Akárkitől a megvesztegetésére szánt ezer fontot. Nem ad haladékot, csak lehetőséget kínál, hogy Akárki társakat vigyen magával az útra, amennyiben van, aki kitart mellette. Ennek jelentése, hogy „Ha eljött a pillanat, változtatni már nincs lehetőség, csak végiggondolni.”

Barátság: az első társ, akit Akárki segítségül hív. Ám a bajban nem bizonyul elég bátornak, hűnek vagy odaadónak. Kiderül, hogy Akárki kapcsolatai mennyire felszínes érdekbarátságok voltak.

Komaság (rokonok), Testvér: ők sem kísérik el esendő hősünket. Minden anyagi és társadalmi helyzet rájuk épül. Ezek is csak külső értékek. Vonakodó viselkedésük jelentése, hogy a végső számadásnál a társadalmi helyzet mit sem ér.

Vagyon: csak kölcsönkapta őt Akárki erre az életére. Ha nem a megfelelő módon használja fel, csak kárhozatra juttatja. Bevallja, hogy egész életében csak becsapta Akárkit. Lényege és célja az, hogy megölje az emberi lelket.

Jótett: Kihűlve fekszik a földben, mert halálra sebezték Akárki bűnei. Ő segítené, de gyenge. A darab során felerősödik.

Tudás: Jótett húga. Fontos földi érték, kiváltképp, ha megmarad a Földön. Ő vezeti el Akárkit a gyónáshoz.

Gyónás: ő nem kísérő. Megtisztítja Akárkit a bűneitől (önkorbácsolással vezekel). Így Jótett lábra áll, vagyis Akárki elnyerte a bűnbocsánatot.

Szépség, Erő, Józanság, Öt Érzék: csatlakoznak Akárkihez, de nem hitegetik, hanem világosan közlik vele már az elején, hogy ők csak az út végéig kísérik el. Abban a sorrendben hagyják el a hőst, ahogy az életben is eltűnnek (Szépség, Erő, Józanság, Öt Érzék).

Angyal: rövid szerepe igen fontos, hiszen ő jelenti be a közönségnek, hogy Akárki végül mégiscsak bejutott a mennyek országába. Külön öröm a néző számára, hogy boldog véget ér a darab, hiszen ez felvillantja benne saját üdvözülésének lehetőségét.

Hírvivő, Bölcs: nekik inkább dramaturgiai szempontból van jelentőségük, mintsem a történet cselekményét illetően. Hiszen a Hírvivő feladata bevezetni a nézőt a történetbe egy prológussal, a Bölcs pedig egy epilógusban levonja a tanulságot.

Egyéb tanítások: a darab során felfedezhetünk különböző keresztény szokásokat, tanításokat, valamint a kollektív keresztény tudást igénybe vevő utalásokat, melyek bele vannak szőve a cselekménybe. A már említett önostorozáson kívül ilyen még a hét főbűn (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) és a hét szentség megjelenése (keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbocsánat, betegek kenete, egyházi rend (papi szentség), házasság).

Akárki ma

Az allegorikus moralitások halhatatlansága abban rejlik, hogy egy egyszerű, ám mégis ötletes forma arra, ha a drámaíró, vagy a rendező egy erős társadalomkritikai darabot szeretne színre vinni. Természetesen ilyenkor a szöveg is átmegy némi változtatáson. Elveszti a középkori egyház miatt belekerült szájbarágós keresztény mondanivalót, viszont felölti az éppen aktuális kor átlagemberének problémáit a társadalomban. A tisztán allegorikus moralitások virágkora a késő középkorra esik, de a reneszánsz színpadon is tovább élnek, s hatásuk még Shakespeare jellemábrázolásában is kimutatható. A magyar irodalom legismertebb moralitása az 1646-ban kinyomtatott „névtelen” Comico Tragoedia, a századból azonban több moralitástöredék is ismeretes, s a csíksomlyói passiókban is szerepelnek betétként allegorikus jelenetek.

A 20. században az angol Akárki drámát Hugo von Hofmannsthal dolgozta át. 1911-ben, Max Reinhardt rendezésében világszenzációt keltett a mű, melyet grandiózus külsőségek között a berlini Schumann-cirkusz arénájában, Alfred Roller díszletében vitt színre. 1920-tól – néhány év megszakítással – szerepel a Salzburgi Ünnepi Játékok programján.

Magyarországon 1993-ban mutatták be a Kamrában Zsámbéki Gábor rendezésében Kárpáti Péter Akárki című drámáját. Az előadás különlegessége, hogy a modern korra átírt moralitásjáték főszereplője egy Emma nevű, negyvenes, lestrapált, elvált és elhanyagolt ingatlanügynöknő, melyet Csákányi Eszter alakítása varázsolt feledhetetlenné.

2020-ban a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében Bodolay Géza a moralitás-játékot állította színpadra a szegedi dóm előterében. A címszerepet Zsótér Sándor, a Halált Hegedűs D. Géza alakította.

Magyarul

• Akárki. Misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások; vál. Szenczi Miklós, utószó Benedek András, ford. Bányay Geyza et al.; Európa, Bp., 1984

Források

• Csákvári József: A színház- és drámaművészet korszakai I.
• Hegedüs Géza, Kónya Judit: Kecskeének azaz két és fél évezred drámatörténete