Albert Lortzing

német zeneszerző, librettista, énekes, karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. szeptember 27.

Albert Lortzing (teljes nevén Albert Gustav Lortzing, Berlin, 1803. október 23. – Berlin, 1851. január 21.) német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a német nyelvű opera nagy alakja.

Albert Lortzing
1830 körül
1830 körül
Életrajzi adatok
Születési névAlbert Gustav Lortzing
Született1803. október 23.
Berlin
Elhunyt1851. január 21. (47 évesen)
Berlin
SírhelyFriedhof II der Sophiengemeinde Berlin
HázastársaRosine Regina Ahles (1823 – nem ismert, 1851)
Pályafutás
Műfajokopera
Hangszerénekhang
Hangtenor
Tevékenységzeneszerző, énekes, karmester

Albert Lortzing aláírása
Albert Lortzing aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Lortzing témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Apja, Johann Gottlieb Lortzing eredetileg bőrkereskedő volt. Feleségével, Charlotte Sophie-val megalapították a berlini Urania színtársulatot, amellyel sokat vándoroltak. 1811-ben Breslauban játszottak az ottani színházban, 1813-ban Bamberg, Coburg, Strasbourg és Freiburg következett. Albert 12 évesen lépett először színpadra: az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. A család 1817-ben Josef Derossi társulatához csatlakozott, és Bonn, Aachen, Düsseldorf, Bréma, valamint Köln színpadain léptek fel. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. 1824. január 30-án feleségül vette Rosina Regine Ahles színésznőt. Tizenegy gyermekük született. 1826-ban Detmoldban éltek. A detmoldi együttes Münsterben, és Osnabrückben is fellépett. Lortzing Osnabrückben csatlakozott a szabadkőművesekhez. Detmoldban komponálta Die Himmelfahrt Christi című oratóriumát. Főleg vígoperái („Spieloper”) voltak sikeresek. Cár és ács című vígoperáját először 1837. december 11-én mutatták be Lipcsében. Peter Iwanow szerepét maga a szerző énekelte. A művet ma is gyakran előadják. A vadorzó című vígoperája (1842) Budapesten először 1894-ben került színre. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött. 1844-ben a Stadttheater Leipzig, 1845 és 1847 között a Theater an der Wien, majd 1850-ben – az újonnan megnyitott – Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater karmestereként működött.

A túlhajszolt művész 1851-ben szülővárosában halt meg.

 
Lortzing szobra, Gustav Eberlein alkotása, Tiergarten, Berlin

Művei (válogatás)

szerkesztés
  • A fegyverkovács. Vígopera; ford. Radó Antal; Pfeifer, Bp., 1891 (A Magyar Királyi Operaház könyvtára)
  • A vadorzó. Vígopera; szöveg, zene Albert Lortzing, ford. Ábrányi Emil; Müller Ny., Bp., 1894
  • Dario Weißenhoffer: Das Verzeichnis von Gustav Albert Lortzing (LoWV). ISBN 3-89564-003-4
  • Irmlind Capelle: Chronologisch-thematisches Verzeichnis der Werke von Gustav Albert Lortzing (LoWV). Studio, Köln 1994, ISBN 3-89564-003-4
  • Irmlind Capelle: Albert Lortzing. Sämtliche Briefe. Bärenreiter, Kassel 1995, ISBN 3-7618-1178-0
  • Hans Christoph Worbs: Albert Lortzing. Rowohlt, Reinbek 1980, ISBN 3-499-50281-X
  • Heinz Schirmag: Albert Lortzing. Glanz und Elend eines Künstlerlebens. Henschel, Berlin 1995, ISBN 3-89487-196-2
  • Jürgen Lodemann: Lortzing. Leben und Werk des dichtenden, komponierenden und singenden Publikumslieblings, Familienvaters und komisch tragischen Spielopernweltmeisters aus Berlin. Steidl, Göttingen 2000, ISBN 3-88243-733-2
  • Jürgen Lodemann: OPER - O REINER UNSINN - Albert Lortzing, Opernmacher. Edition WUZ, Nr. 19, Freiberg a.N. 2005

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés