Alejo Carpentier

	Alejo Carpentier
	Élete
Született	1904. december 26.; Lausanne
Elhunyt	1980. április 24. (75 évesen); Párizs
Sírhely	Kolumbusz Kristóf-temető
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Kitüntetései	Cervantes-díj (1977); Prix mondial Cino Del Duca (Lewis Mumford, 1975, Andrej Dmitrijevics Szaharov); Médicis-díj (külföldi szerzők számára) (1982); prix du meilleur livre étranger (1956); Alfonso Reyes International Prize (1975);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alejo Carpentier témájú médiaállományokat.

Alejo Carpentier (Lausanne, 1904. december 26. – Párizs, 1980. április 24.) francia apa és orosz anya házasságából született kubai író. Bár maga az író azt állította, hogy Kubában, Havannában született, de Svájcban megtalálták a születési anyakönyvi kivonatát, amiből kiderült, hogy ez nem igaz.^[1]

Életrajza

A Carpentier család 1908 és 1909 között telepedett le Havannában.^[2]

Eredetileg zenét és építészetet tanult, de 1921-ben félbehagyta tanulmányait és újságírással kezdett foglalkozni.

1927-ben a diktátorellenes nyilatkozat aláírása miatt rövid időre börtönbe került. Egy évvel később a kubai Machado-diktatúra elől Párizsba utazott, és több, mint tíz évig ott is élt. Itt szoros kapcsolatot ápolt a szürrealistákkal, részt vett André Breton Révolution Surréaliste nevű irodalmi kiadványának szerkesztésében.^[2] Egy hanglemezvállalatnál kezdett dolgozni, majd szürrealista lapoknak dolgozott és folyóiratokat szerkesztett.

1933-ban Madridban kiadta első regényét, a kubai néger szokásokat tükröző, lukumi nyelvű címet viselő Ecue-Yamba-O-t, ami annyit jelent: Dicsértessék az Isten.

1939-től 1945-ig újra Kubában, majd a forradalom győzelméig (1959) Venezuelában élt.

Hazatérése után Havannában egyetemi tanár, a Kubai Író- és Képzőművész Szövetség alelnöke, és a Kubai Országos könyvkiadó igazgatója lett.

1949-ben jelent meg az El reino de este mundo (Földi királyság) című regénye, mely a 18. század végi Haitin játszódik, a rabszolgalázadásokkal terhes időszakban. Eme regény előszavában fogalmazta meg, mit jelent a "csodás való" (lo real maravilloso): "a mi csodás valónk az, amit nyers állapotban, látensen, mindenütt jelenlévőként találunk meg egész Latin-Amerikában".^[3]

1959-ben Los pasos perdidos (Elveszett nyomok) című regénye lát napvilágot, melynek főhőse egy zenetörténész, akit ősi hangszerek felkutatására primitív törzsek közé küldenek, s a fizikai távolodása saját világától időutazást eredményez: középkor, majd a kőkorszak kultúrfokán élő emberek közé kerül az őserdőben.

1962 – El siglo de las luces (A fény százada) című regénye Victor Hugues történelmi személye köré fonódik, és a francia forradalomnak a karibi szigetvilág társadalmára gyakorolt végzetes hatásával foglalkozik.

Carpentier irodalmát rendkívüli műveltség, bűvös atmoszféra-teremtő képesség hatja át.

További művei

1944 – Viaje a le semilla (A dolgok kezdete – elbeszélés)
1956 – El acoso (Embervadászat – kisregény)
1974 – El recurso del método (Rendszerek és módszerek – regény)
1974 – Concierto barocco (Barokk zene – kisregény)
1978 – La consagración de la primavera (Tavaszi áldozat – regény)
1978 – El arpa y la sombra (A hárfa és az árnyék – kisregény)

Magyarul

Embervadászat; ford. Lengyel Péter; Európa, Bp., 1963 (Modern könyvtár)
Földi királyság; ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1971
A fény százada. Regény; ford. Dankó Éva, utószó Salvador Bueno; Európa, Bp., 1976
Barokk zene; ford. Tóth Éva; Magvető, Bp., 1977
Eltűnt nyomok. Regény; ford. Scholz László; Európa, Bp., 1978
Irodalom és politikai tudat Latin-Amerikában; ford. Dés Mihály; Gondolat, Bp., 1979
Az idő háborúja. Elbeszélések; ford. Lengyel Péter, Nagy Mátyás; Európa, Bp., 1979 (Európa zsebkönyvek)
A kubai festészet 50 éve; kiállításszerv. Kubai Kulturális Minisztérium, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Szépművészeti Múzeum, bev. Alejo Carpentier, ford. Geskó Judit, kiállításrend. Oscar Morina, Cifka Péterné; Szépművészeti Múzeum, Bp., 1979
A hárfa és az árnyék; ford. Tóth Éva; Magvető, Bp., 1982 (Rakéta Regénytár)
Rendszerek és módszerek; ford. Gulyás András; Magvető, Bp., 1982 (Világkönyvtár)
A dolgok kezdete. Alejo Carpentier összes elbeszélése; összeáll. Dobos Éva, ford. Dobos Éva, Lengyel Péter, Nagy Mátyás; Noran, Bp., 2001
Földi királyság; ford. Gulyás András, előszó ford. Dés Mihály; GloboBook, Bp., 2015

Jegyzetek

↑ Alejo Carpentier. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
↑ ^a ^b Alejo Carpentier. Biografía. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
↑ APOKRIF IRATOK MÁGIKUS REALISTA REGÉNYEKRÕL. (Hozzáférés: 2020. április 4.)

Források

A 20. század külföldi írói – Gondolat, Budapest, 1968

További információk

Kulin Katalin: Esszék latin-amerikai regényírókról: Alejo Carpentier, Juan Rulfo, Juan Carlos Onetti, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Manuel Puig. Szeged: József Attila Tudományegyetem. 1993. ISBN 963-481-971-0

[1] Alejo Carpentier. (Hozzáférés: 2020. április 2.)

[Alejo_Carpentier._Biografía-2] Alejo Carpentier. Biografía. (Hozzáférés: 2017. február 1.)

[3] APOKRIF IRATOK MÁGIKUS REALISTA REGÉNYEKRÕL. (Hozzáférés: 2020. április 4.)

[1]

[2]

[3]

Alejo Carpentier

Élete
Született	1904. december 26. Lausanne
Elhunyt	1980. április 24. (75 évesen) Párizs
Sírhely	Kolumbusz Kristóf-temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Kitüntetései	Cervantes-díj (1977) Prix mondial Cino Del Duca (Lewis Mumford, 1975, Andrej Dmitrijevics Szaharov) Médicis-díj (külföldi szerzők számára) (1982) prix du meilleur livre étranger (1956) Alfonso Reyes International Prize (1975)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alejo Carpentier témájú médiaállományokat.