Alekszandr Alekszandrovics Aljechin

Alekszandr Alekszandrovics Aljechin (orosz betűkkel: Алекса́ндр Алекса́ндрович Але́хин; a családnév korábban gyakran előfordult Aljohin [Алёхин] formában is; franciásan: Alexandre Alekhine; Moszkva, 1892. október 31. – Estoril, 1946. március 24.) orosz sakkozó, nagymester, a Szovjetunió első sakkbajnoka (1920), a negyedik sakkvilágbajnok, aki Franciaországban töltötte felnőtt élete jó részét, ahová 1921-ben emigrált. (Francia állampolgárságot 1927-ben kapott, három nappal azelőtt, hogy világbajnok lett). 1927 és 1935, majd 1937 és 1946 között volt világbajnok.

Alekszandr Aljechin
Aljechin
Személyes adatok
Születési dátum	1892. október 31.
Születési hely	Moszkva
Halálozási dátum	1946. március 24. (53 évesen)
Halálozási hely	Estoril
Állampolgárság	orosz, francia
Kitüntetései	sakkvilágbajnok (1927–1935) sakkvilágbajnok (1937–1946) Order of Saint Stanislaus (House of Romanov)
Szülei	Alexander Alekhin
Iskolái	Szentpétervári Állami Egyetem Párizsi Egyetem Felsőfokú Császári Jogi Iskola
Versenyzői adatok
Világbajnok	1927-1935 és 1937-1946
Legmagasabb Élő-pontszám	2860 (1931 május)
Legmagasabb ranglista	1. (122 hónapon keresztül 1924 január és 1944 július között)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Aljechin témájú médiaállományokat.

Küzdő szellemű és kreatív játékstílusáról ismerték. Sakkszakíróként is jelentős volt.

2004-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.

Élete

Ifjúsága Oroszországban

Gazdag moszkvai nemesi család gyermeke. Apja, Alekszandr Ivanovics Aljechin földbirtokos volt, és az Állami Duma tanácsnoka. Anyja, Anyiszja Ivanovna Aljechina (lánykori nevén Prohorova) egy gazdag iparos lánya. Apja a cári gárda tisztje volt. Gimnáziumi tanulmányait Moszkvában végezte. A sakkal korán kapcsolatba került, anyja, bátyja, Alekszej és egyik nővére, Varvara vezették be a játék rejtelmeibe. Először apjával és négy évvel idősebb bátyjával, Alekszejjel játszott, aki állítólag szintén egy jó játékos volt. Majd távsakkot (levelezési sakk) kezdett játszani és belépett a Moszkvai Sakktársaságba, a legjelentősebb moszkvai sakkegyesületbe.

Első ismert játszmája tízéves korából való, amelyet 1902. december 3-án egy levelező tornán vívott. A következő évtizedben a Sahmatnoje Obozrenye sakkmagazin számos levelező versenyén vett részt. Első tábla melletti versenyén 1907-ben vett részt Moszkvában, a helyi sakk klub tavaszi tornáján. Az őszi tornán a 11-13. helyen végzett (bátyja, Alekszej 4-6. lett). A következő évben, 14 évesen, azonban Alekszandr már megnyerte a tavaszi tornát.

Apja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy sakktehetségét már fiatal korában kibontakoztassa. A következő években egyre erősebb versenyeken játszott, már Oroszországon kívül is. Eredményei ekkor még vegyesek voltak, de 16 éves korára megszilárdította pozícióját a legjobb orosz sakkozók közt. Első tornagyőzelmét 1908-ban a sakktársaság őszi tornáján, 16 éves korában érte el. Még 15 évesen vett részt Düsseldorfban az első nemzetközi versenyen, ahol a 4-5. helyet szerezte meg. Akkoriban ez szokatlanul fiatal életkor volt egy sakkmesternek. Ugyanott a verseny után páros mérkőzést játszott Curt von Bardeleben német mesterrel, akire 4,5-0,5 arányú megsemmisítő vereséget mért. 1908 szeptemberében Münchenben a Hans Fahrni elleni páros mérkőzése három parti után döntetlen állásnál szakadt félbe. 1909-ben szerezte meg a mesteri címet, amikor Szentpéterváron megnyerte az összorosz bajnokságot. Oroszországban persze voltak még játékosok, akiktől Aljechin tanulhatott: ugyanebben az évben egy páros mérkőzésen 0:3-ra veszített Moszkvában Nyenarokovtól.

1912-ben költözött Szentpétervárra, ahol 1914-ig jogi tanulmányokat folytatott. Mellette intenzíven részt vett a főváros sakkéletében. Tagja lett a Szentpétervári Sakktársaságnak és részt vett minden sakkrendezvényen. Az első igazán nagy tornát 1914 januárjában nyerte: az orosz mesterek versenyén Aaron Nimzowitschcsal holtversenyben lett első. Ezt követően egy mini páros mérkőzésen – egy nyert és egy vesztett partival – döntetlent játszottak egymással.

1913-1914. évfordulóján rendezett összorosz mesterek tornáját Aron Nimzoviccsal megosztva nyerte meg, s ezzel jogot szerzett az Oroszországban megrendezendő nemzetközi mesterek tornáján való indulásra. A nagy tornát 1914-ben Szentpéterváron rendezték, ahol csak kiemelkedő sakkmesterek vettek részt, a világbajnok Emanuel Lasker és a jövőbeni világbajnok, José Raúl Capablanca mellett. II. Miklós cár, aki egy nagy összegű pénzügyi támogatással lehetővé tette a verseny megrendezését, az első öt helyezettnek sakknagymesteri címet adományozott.

Az első világháború és az októberi forradalom

A Mannheimben zajló mesterek tornáján Aljechin vezetett, amikor kitört az első világháború. A versenyt megszakították (Aljechint nyilvánították a győztesnek) és minden résztvevőt, aki ellenséges országból érkezett, közöttük az oroszokat is internálták. Aljechint, Jefim Bogoljubovot, Alekszej Szeleznyovot, Ilja Rabinovicsot és másokat Tribergben tartották fogva. Aljechin 1914 szeptemberében szabadult és Svájcba költözött, és a Vöröskereszt szolgálatába lépett. Majd feleségül vette Anna von Sewergin, orosz művésznőt, aki már 1913-ban szült neki egy házasságon kívüli leányt, aki az 1980-as évek közepén bekövetkezett haláláig Bécsben élt.

1916 augusztusában mint vöröskeresztes munkatárs részt vett az orosz hadsereg galíciai offenzívájában. Két ízben megkapta a Szent György-rendet és a Szent Szaniszló-rendet a sebesültek megmentése során tanúsított bátorságáért. Végül ő maga is megsebesült és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy több hónapot Ternopilban, kórházban kellett töltenie.

1919-ben Odesszában letartóztatták és a fehérgárdisták részére történő kémkedés vádjával halálra ítélték. A híresztelések szerint, a fogságban Trockij látogatta meg és miután sakkozott vele, elengedték. Az biztos, hogy felismerték mint népszerű sakkmestert és ezután hamarosan szabadon bocsátották. Aljechin, aki az anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt németül, franciául és angolul, valamint jogi végzettséggel rendelkezett, visszatért Moszkvába és állást kapott a rendőr-főkapitányságon mint vizsgálóbíró. 1920 nyarán áthelyezték a Kominternhez, ahol tolmácsként dolgozott, mert folyékonyan beszélt franciául és németül.

1920-ban megnyerte a Szovjetunió államainak bajnokságát, vagy ahogy akkor nevezték, az Összoroszországi Sakkolimpiát. Eredménye 12 pont volt 15-ből, veretlenül, a versenyen játszott öccse is, aki az amatőrök között 3. lett.

A tolmácsolás kapcsán ismerte meg Anneliese Rüegget, a Svájci Szociáldemokrata Párt funkcionáriusát, aki a Komintern kongresszusára érkezett Moszkvába. 1921. március 15-én Anneliese Aljechin második felesége lett és aki később, 1921. november 2-án Svájcban, a Zürich kantonban lévő Winterthurban egy fiút, az ifjú Alexander Aljechint szülte neki. 1921 tavaszán engedélyt kapott, hogy svájci feleségével nyugatra utazzon, ahonnan soha nem tért vissza.

Az emigrációban

Idegenben az első állomás Berlin volt, mint a legtöbb orosz emigráns részére, ahol saját emigráns irodalmat, kávéházakat és hasonlókat hoztak létre. De Aljechin csak rövid ideig maradt a német fővárosban és hamarosan Párizsba költözött. Oroszországba már soha többé nem tért vissza. Aljechin a világbajnoki cím megszerzését tűzte ki maga elé. A következő hat évben sakktudása fejlesztésén dolgozott. Azokon a nemzetközi sakkversenyeken, melyeken elindult, nagyon sikeres volt. Jövedelmét jelentősen feljavították a szimultán és vaksakk bemutatók.

Aljechin állította, hogy 1925-ben Párizsban, a Sorbonne jogi karának benyújtotta a doktori értekezését A fogvatartottak helyzete Kínában címmel. A Wiener Schachzeitung 1926-ban közhírré tette, hogy Aljechin „doktori kalapot” szerzett. A sakktörténészek intenzív kutatásai, hogy az egyetem archívumában ezt az értekezést megtalálják, zátonyra futottak. Egyébként ott utalást sem találtak arra, hogy Aljechin doktori címet szerzett volna. Ennek ellenére 1926-tól Aljechin használta a neve előtt a „Dr.” megjelölést.

A tárgyalások Capablancával egy világbajnoki páros mérkőzésről nehéznek bizonyultak. De 1927-ben mégis létrejött a mérkőzés. A favorit egyértelműen Capablanca volt. Aljechin azonban minden szakértőt zavarba ejtett és jelentősen jobban felkészültnek bizonyult, mind a megnyitáselméletben, mind pedig pszichológiailag. A mérkőzést Aljechin nyerte 34 parti után 6-3-ra, 25 döntetlen mellett. (Az akkori szabályok szerint a döntetlenek nem számítottak, a mérkőzést 6 győzelemig játszották.)

Az új világbajnok a rendezvény záróbankettjén tartott beszédében megígérte a visszavágót Capablancának, de az soha nem jött létre. Sőt, Aljechin azt is kerülte, hogy a megelőző világbajnokokkal egyazon versenyen induljon. A világbajnoki döntő után először csak 1936-ban Nottinghamben találkoztak a sakktáblánál.

A Capablanca elleni visszavágó helyett Aljechin a világbajnoki címét vélhetően gyengébb ellenfelek ellen védte meg. 1929-ben és 1934-ben játszott címmérkőzést az akkori FIDE világbajnokkal, Jefim Bogoljubovval. Aljechin részéről szóba sem került, hogy a címéről az újonnan alapított FIDE kedvéért lemondjon. Bogoljubov 1928-ban és 1929-ben Max Euwe ellen kétszer nyerte el a hivatalos FIDE világbajnoki címet. Miután azonban Aljechin Bogoljubovot kétszer (1929-ben 15,5-9,5-re, 1934-ben 15,5-10,5-re) fölényesen megverte, a FIDE nem tett kísérletet arra, hogy hivatalos világbajnoki címet adjon ki. Csak az 1940-es évek végén, Aljechin halála után, sikerült a FIDE-nek elegendő legitimációra szert tennie, hogy hivatalos címet adjon ki.

1934-ben meghalt Aljechin második felesége. Harmadik felesége az amerikai Grace Wishar (1876–1956) volt, egy vagyonos amerikai tábornok özvegye, akinek Franciaországban volt egy birtoka. A hölgy maga is sakkozott, távsakkot játszott és villámsakk tornákon vett részt, ha Aljechin elkísérte.

Aljechin mindhárom felesége férjénél sokkal idősebb volt. Reuben Fine amerikai nagymester és pszichoanalitikus a The Psychology of the Chess Player (A sakkjátékos pszichológiája) című, 1982-ben megjelent könyvében erről arra a gondolatra jutott, hogy Aljechinnek Ödipusz-komplexusa volt.

Aljechin a világbajnoki címét 1935-ben a holland Max Euwe ellen elveszítette (14,5-15,5 volt az eredmény). 1937-ben Euwe megadta a visszavágás lehetőségét. A visszavágón Aljechin nyert 15,5-9,5-re. Euwe-nek ez az egyáltalán, nem magától értetődő gesztusa, hogy a világbajnoki címet egy erősebb ellenféllel szemben tegye kockára, öregbítette a kifogástalan sportemberi hírnevét. Aljechin maga Capablanca ellen a visszavágót korábban elkerülte.

Az 1930-as években néhány kitűnő fiatal sakkmester tűnt fel, akik a világbajnoki címre komolyan esélyessé váltak. Salo Flohr, Reuben Fine, Samuel Reshevsky és Paul Keres mellett ilyen volt mindenekelőtt Mihail Botvinnik. Aljechin, aki volt hazájának, Oroszországnak a sakkéletét nyomon követte, érdekelt volt a fiatal szovjet sakkiskola kiemelkedő képviselője elleni világbajnoki páros mérkőzés megrendezésében. A második világháború kitörése azonban megakadályozta a már jól előkészített találkozó megrendezését.

A II. világháború és együttműködés a nácikkal

Aljechin, aki két évtizede francia állampolgár volt, már a háború kitörésekor, a sakkolimpián Buenos Airesben, 1939-ben, németellenes magatartást tanúsított. Közel ötvenévesen önkéntesként belépett a francia hadseregbe. Az összeomlás után hadifogságba került, ahol egészsége, főleg a gyomra erősen megromlott. Utána Dél-Amerikába akart emigrálni. Hogy vízumot kapjon Portugáliába, írt két cikket egy párizsi újságba, amint ő maga elmondta, ezeket nem látta nyomtatásban megjelenni, s már Portugáliában volt, amikor meglátta, hogy cikkeit teljesen átírták és eltorzították.

1941-ben megjelentek Aljechin neve alatt antiszemita cikkek egy francia (Párizsi újság) és egy holland (Német újság) újságban, azután még egyszer a Német Sakkújságban. Ezekben a cikkekben arról volt szó, hogy az árja sakkjátékos gondolkodásának a felsőbbségét ki lehet mutatni a zsidóké felett. Az írások stílusa azonban jóval primitívebb, mint az a jogi doktor Aljechintől megszokott volt, a sakkozók túlnyomó többsége sem tekinti hitelesnek őket.

Mégsem mehetett Dél-Amerikába, mert második felesége, aki brit állampolgár volt, Párizsban maradt, hogy ingatlanait értékesítse. Amikor Aljechin megtudta, hogy internálótáborba került, mint az szokásos volt a hadban álló országok polgáraival szemben, visszatért Párizsba. Bár nem éltek jól, s az asszony valószínűleg nem követte volna Dél-Amerikába, mégis úgy vélte, egy úriembernek ilyen körülmények között a feleségével kell maradnia. Ezután a házaspár kényszerlakhelyéül Prágát jelölték ki. Ettől kezdve, csak a németek által megszállt területeken versenyezhetett, ezt később a kollaboráció bizonyítékaként hozták fel.

Aljechinről azt is terjesztették, hogy megtagadta a segítséget a lengyel-zsidó Dawid Przepiórka és a holland-zsidó Salo Landau sakkmesterektől, s őket ezért a koncentrációs táborban megölték. Ezek a mendemondák nem bizonyítottak és nagyon valószínű, hogy túlzóak. Aljechinnek bizonyára voltak afférjai zsidó sakkozókkal, mert érzékeny, sértődős ember volt, és igazi arisztokrata, aki nyilván megvetette a kalmárszellemet, s ezt egyesek antiszemitizmussá nagyítják föl. Ilyenkor az Aljechin mellett szóló érveket, például, hogy katonai szolgálatba is lépett a németek ellen, vagy hogy felesége érdekében ment a megszállt területekre, elhallgatják. A vádakat az amerikai Fine nagymester fogalmazta meg és nem érdek nélkül. Politikai alapon akarta Aljechint megfosztani a világbajnokságtól, amiért akkor /1946-ban/ még maga is harcba akart szállni. E vádaskodás erősen megviselte Aljechint, és hozzájárult szívroham okozta korai halálához.

Alekszandr Aljechin sírja a párizsi Montparnasse-on

Halál Portugáliában

Aljechin, amint tehette, vízumot szerzett a fasiszta, de a háborúban semleges Spanyolországba, ahonnan ismét Portugáliába tudott eljutni. Itt pedig már nemigen jutott jövedelemhez, sakkoktatást is vállalt, de végül is egy estorili panziós jóindulatából élt. A politikai jellegű támadás váratlanul érte, és mélyen bántotta. Nem fogadták nevezését a londoni versenyre. Egy reménye maradt. A háború befejezése után felvette vele a kapcsolatot a Szovjet Sakkszövetség; világbajnoki páros mérkőzést terveztek Botvinnik ellen. Aljechin ragaszkodott ahhoz, hogy a mérkőzést Moszkvában tartsák. Abban bízott, hogy visszatérhet hazájába. Lelkesen készült. Közben érte a halál, világbajnokként, a sakktábla mellett ülve. Erről is vannak különféle legendák. A halál pontos körülményei a mai napig beszédtémát képeznek, de az öngyilkosságról, vagy az ellenállási mozgalom által elkövetett gyilkosságról szóló híresztelések nem tűnnek igaznak.

Végleges sírhelyén, Párizsban, a híres montparnasse-i temetőben, 1956-ban helyezték a holttestét örök nyugalomra, ahol a FIDE díszsírkövet emeltetett a tiszteletére.

Versenyeredményei

Aljechin versenyeken elért helyezései és eredményei:

• Az eredmény oszlopban: + a nyert játszmák, − a vesztett játszmák, = a döntetlen játszmák száma.

Dátum	Helyszín	Helyezés	Eredmény		Megjegyzés
1907	Moszkva	11–13	5½/15	+5−9=1	Testvére Alekszej Aljechin a 4–6. helyen végzett.
1908	Moszkva	1.	?	?	Moszkvai Sakk-klub Tavaszi verseny
1908	Düsseldorf	3–4	9/13	+8−3=2	16. DSB Congress A-verseny
1908/09	Moszkva	1.	6½/9	+5−1=3	Moszkvai Sakk-klub Őszi verseny
1909	Szentpétervár	1.	13/16	+12−2=2	Összorosz amatőr bajnokság
1910	Hamburg	7–8	8½/16	+5−4=7	17th DSB Congress, Carl Schlechter nyerte
1911	Köln	1.	3/3	+3−0=0	Quadrangular verseny
1911	Carlsbad	8–9	13½/25	+11−9=5	Richard Teichmann nyerte
1912	Szentpétervár	1–2	8/9	+8-1=0	Első Téli verseny
1912	Szentpétervár	1.	7/9	+6−1=2 ?	Második Téli verseny
1912	Stockholm	1.	8½/10	+8−1=1	8th Nordic Chess Championship, Spielmann előtt
1912	Vilnius	6–7	8½/18	+7−8=3	7. orosz sakkbajnokság (Összorosz mesterverseny), Rubinstein nyert
1913	Szentpétervár	1–2	2/3	+2−1=0	Quadrangular verseny, holtversenyben Levenfish-sel
1913	Scheveningen	1.	11½/13	+11−1=1	Janowski előtt
1913/14	Szentpétervár	1–2	13½/17	+13−3=1	8. orosz sakkbajnokság (Összorosz mesterverseny), holtversenyben Nimzowitsch-csal
1914	Szentpétervár	3.	10/18	+6−4=8	Lasker 13½, Capablanca 13, Aljechin 10, Tarrasch 8½, Marshall 8
1914	Párizs	1–2	2½/3	+2−0=1	Cafe Continental Quadrangular, holtversenyben Marshallal, harmadik André Muffang, negyedik Hallegua.
1914	Mannheim	élen	9½/11	+9−1=1	19. DSB Congress, az első világháború kitörése miatt félbeszakadt
1915	Moszkva	1.	10½/11	+10−0=1	Moszkva Sakk-klub bajnoksága
1919/20	Moszkva	1.	11/11	+11−0=0	Moszkva bajnoksága, nem ő kapta a Moszkva bajnoka címet, mert nem volt moszkvai lakos
1920	Moszkva	1.	12/15	+9−0=6	A Szovjetunió 1. sakkbajnoksága
1921	Triberg	1.	7/8	+6−0=2	Bogoljubov előtt
1921	Budapest	1.	8½/11	+6−0=5	Grünfeld előtt
1921	Hága	1.	8/9	+7−0=2	Tartakower előtt
1922	Pöstyén	2–3	14½/18	+12−1=5	Holtversenyben Spielmannal, Bogoljubov mögött
1922	London	2.	11½/15	+8−0=7	Capablanca 13, Aljechin 11½, Vidmar 11, Rubinstein 10½
1922	Hastings	1.	7½/10	+6−1=3	Rubinstein 7, Bogoljubov és George Alan Thomas 4½, Tarrasch 4, Frederick Yates 2½
1922	Bécs	3–6	9/14	+7−3=4	Rubinstein nyert
1923	Margate	2–5	4½/7	+3−1=3	Grünfeld nyert
1923	Carlsbad	1–3	11½/17	+9−3=5	Holtversenyben Bogoljubovval és Maróczy Gézával
1923	Portsmouth	1.	11½/12	+11−0=1	Vajda Árpád előtt
1924	New York	3.	12/20	+6−2=12	Lasker 16, Capablanca 14½, Aljechin 12, Frank Marshall 11, Réti Richárd 10½. Maróczy Géza 10, Bogoljubov 9½
1925	Párizs	1.	6½/8	+5−0=3	Tartakower előtt
1925	Bern	1.	4/6	+3−1=2	Quadrangular verseny
1925	Baden-Baden	1.	16/20	+12−0=8	Rubinstein előtt
1925/26	Hastings	1–2	8½/9	+8−0=1	Holtversenyben Vidmarral
1926	Semmering	2.	12½/17	+11−3=3	Spielmann nyert
1926	Drezda	2.	7/9	+5−0=4	Nimzowitsch nyert
1926	Scarborough	1.	5½/6	+5−0=1	A rájátszás mérkőzést Edgar Colle ellen 2–0-ra nyerte.
1926	Birmingham	1.	5/5	+5−0=0	Eugene Znosko-Borovsky előtt.
1926	Buenos Aires	1.	10/10	+10−0=0	Benito Villegas és Rolando Illa előtt.
1927	New York	2.	11½/20	+5−2=13	Capablanca 14, Aljechin 11½, Nimzowitsch 10½, Vidmar 10, Spielmann 8, Frank Marshall 6
1927	Kecskemét	1.	12/16	+8−0=8	Nimzowitsch és Steiner Lajos előtt.
1929	Bradley Beach	1.	8½/9	+8−0=1	Steiner Lajos előtt.
1930	San Remo	1.	14/15	+13−0=2	Nimzowitsch 10½; Rubinstein 10; Bogoljubov 9½; Frederick Yates 9
1931	Nizza	1.	6/8	+4−0=4	tanácskozási verseny
1931	Bled	1.	20½/26	+15−0=11	Bogoljubov 15; Nimzowitsch 14; Flohr, Kashdan, Gösta Stoltz és Vidmar 13½
1932	Bern	1–3	2/3	+2−1=0	Quadrangular verseny, holtversenyben Erwin Voellmyvel és Oskar Naegelivel.
1932	Bern	1.	12½/15	+11−1=3	Svájc sakkbajnoksága (a címet Hans Johner és Paul Johner kapta).
1932	London	1.	9/11	+7−0=4	Salo Flohr előtt.
1932	Pasadena	1.	8½/11	+7−1=3	Isaac Kashdan előtt.
1932	Mexikóváros	1–2	8½/9	+8−0=1	Holtversenyben Isaac Kashdannal.
1933	Párizs	1.	8/9	+7−0=2	Tartakower előtt.
1933/34	Hastings	2.	6½/9	+4−0=5	Flohr 7, Aljechin és Lilienthal Andor 6½, C.H.O'D. Alexander és Erich Eliskases 5
1934	Rotterdam	1.	3/3	+3−0=0	Quadrangular verseny.
1934	Zürich	1.	13/15	+12−1=2	Svájc sakkbajnoksága (a címet Hans Johner kapta).
1935	Örebro	1.	8½/9	+8−0=1	Erik Lundin előtt.
1936	Bad Nauheim	1–2	6½/9	+4−0=5	Holtversenyben Keresszel.
1936	Drezda	1.	6½/9	+5−1=3	Ludwig Engels előtt.
1936	Poděbrady	2.	12½/17	+8−0=9	Salo Flohr nyert.
1936	Nottingham	6th	9/14	+6−2=6	Mihalil Botvinnik és Capablanca 10; Euwe, Reuben Fine and Reshevsky 9½
1936	Amszterdam	3rd	4½/7	+3−1=3	Max Euwe és Reuben Fine nyert
1936	Amszterdam	1–2	2½/3	+2−0=1	Quadrangular verseny, holtversenyben Salo Landauval.
1936/37	Hastings	1.	8/9	+7−0=2	Reuben Fine7½, Erich Eliskases 5½, Milan Vidmar és Movsas Feigins 4½
1937	Margate	3rd	6/9	+6−3=0	Holtverseny az 1–2. helyen Paul Keres és Reuben Fine között.
1937	Kemeri	4–5	11½/17	+7−1=9	Holtversenyben az 1–3. helyen Salo Flohr, Vladimirs Petrovs és Samuel Reshevsky
1937	Bad Nauheim	2–3	3½/6	+3−2=1	Quadrangular verseny, Max Euwe nyert, versenyzett még Jefim Dmitrijevics Bogoljubov és Fritz Sämisch
1937	Nizza	1.	2½/3	+2−0=1	Quadrangular verseny
1938	Montevideo	1.	13/15	+11−0=4	Carlos Guimard előtt.
1938	Margate	1.	7/9	+6−1=2	Rudolf Spielmann előtt.
1938	Hollandia (tíz városban)	4–6	7/14	+3−3=8	AVRO verseny, Paul Keres és Reuben Fine 8½; Mihail Botvinnik 7½; Aljechin, Max Euwe és Samuel Reshevsky 7; Capablanca 6
1939	Montevideo	1.	7/7	+7−0=0	Harry Golombek előtt.
1939	Caracas	1.	10/10	+10−0=0
1941	München	2–3	10½/15	+8−2=5	Holtversenyben Erik Lundinnal, Gosta Stoltz előtt.
1941	Krakkó, Varsó	1–2	8½/11	+6−0=5	Holtversenyben Paul Felix Schmidttel
1941	Madrid	1.	5/5	+5−0=0
1942	Salzburg	1.	7½/10	+7−2=1	Paul Keres előtt.
1942	München	1.	8½/11	+7−1=3	1. Európai egyéni sakkbajnokság, Paul Keres előtt.
1942	Varsó, Lublin, Krakkó	1.	7½/11	+6−1=3	Klaus Junge előtt.
1942	Prága	1–2	8½/11	+6−0=5	Holtversenyben Klaus Jungéval.
1943	Prága	1.	17/19	+15−0=4	Paul Keres előtt.
1943	Salzburg	1–2	7½/10	+5−0=5	Holtversenyben Paul Keresszel.
1944	Gijón	1.	7½/8	+7−0=1
1945	Madrid	1.	8½/9	+8−0=1
1945	Gijón	2–3	6½/9	+6−2=1	Holtversenyben Antonio Medina Garcíával, Antonio Rico mögött.
1945	Sabadell	1.	7½/9	+6−0=3
1945	Almería	1–2	5½/8	+4−1=3	Holtversenyben Lopez Nunezzel.
1945	Melilla	1.	6½/7	+6−0=1
1945	Cáceres	2.	3½/5	+3−1=1	Francisco Lupi nyert.

Párosmérkőzései

Aljechin párosmérkőzéseinek eredményei:

Dátum	Ellenfél	Eredmény	Helyszín	Eredmény		Megjegyzés
1908	Curt von Bardeleben	Nyert	Düsseldorf	4½/5	+4−0=1
1908	Hans Fahrni	Döntetlen	Munich	1½/3	+1−1=1
1908	Benjamin Blumenfeld	Nyert	Moszkva	4½/5	+4−0=1
1908	Vladimir Nenarokov	Vesztett	Moszkva	0/3	+0−3=0
1913	Stepan Levitsky	Nyert	Szentpétervár	7/10	+7−3=0
1913	Edward Lasker	Nyert	Párizs, London	3/3	+3−0=0
1913	José Raúl Capablanca	Vesztett	Szentpétervár	0/2	+0−2=0	bemutató mérkőzés
1914	Aaron Nimzowitsch	Döntetlen	Szentpétervár	1/2	+1−1=0	rájátszás
1916	Alexander Evensohn	Nyert	Kijev	2/3	+2−1=0
1918	Abram Rabinovich	Nyert	Moszkva	3½/4	+3−0=1
1918	Boris Verlinsky	Nyert	Ogyessza	6/6	+6−0=0
1920	Nikolay Pavlov-Pianov	Döntetlen	Moszkva	1/2	+1−1=0	edzőmérkőzés
1921	Nikolay Grigoriev	Nyert	Moszkva	4½/7	+2−0=5	edzőmérkőzés
1921	Jefim Bogoljubov	Döntetlen	Triberg	2/4	+1−1=2	"titkos" edzőmérkőzés
1921	Richard Teichmann	Döntetlen	Berlin	3/6	+2−2=2
1921	Friedrich Sämisch	Nyert	Berlin	2/2	+2−0=0
1922	Ossip Bernstein	Nyert	Párizs	1½/2	+1−0=1
1922	Arnold Aurbach	Nyert	Párizs	1½/2	+1−0=1
1922	Manuel Golmayo	Nyert	Madrid	1½/2	+1−0=1
1923	André Muffang	Nyert	Párizs	2/2	+2−0=0
1926	Edgar Colle	Nyert	Scarborough	2/2	+2−0=0	rájátszás
1926/7	Max Euwe	Nyert	Amszterdam	5½/10	+3−2=5
1927	José Raúl Capablanca	Nyert	Buenos Aires	18½/34	+6−3=25	világbajnoki mérkőzés
1927	Charles Jaffe	Nyert	New York	2/2	+2−0=0	bemutató mérkőzés
1929	Jefim Bogoljubov	Nyert	Wiesbaden, Berlin, Amszterdam	15½/25	+11−5=9	világbajnoki címvédés
1933	Rafael Cintron	Nyert	San Juan	4/4	+4−0=0	bemutató mérkőzés
1933	Ossip Bernstein	Döntetlen	Párizs	2/4	+1−1=2
1934	Jefim Bogoljubov	Nyert	Baden-Baden, Villingen, Pforzheim, Bayreuth, Kissingen, Berlin	15½/25	+8−3=15	világbajnoki címvédés
1935	Max Euwe	Vesztett	Amszterdam, Hága, Utrecht	14½/30	+8−9=13	vesztett világbajnoki mérkőzés
1937	Max Euwe	Nyert	Rotterdam, Haarlem, Leiden, Zwolle, Amszterdam, Delft, Hága	15½/25	+10−4=11	visszaszerzett világbajnoki cím
1937	Max Euwe	Vesztett	The Hague	2/5	+1−2=2	bemutató mérkőzés
1941	Lopez Esnaola	Nyert	Vitoria	2/2	+2−0=0
1943	Jefim Bogoljubov	Döntetlen	Varsó	2/4	+2−2=0
1944	Ramón Rey Ardid	Nyert	Zaragoza	2½/4	+1−0=3
1946	Francisco Lupi	Nyert	Estoril	2½/4	+2−1=1

Olimpiai szereplései

Olimpiai szereplései

Év	Olimpia	Helyszín	Tábla	+	-	=	%	Helyezés egyéni	Helyezés csapat	Megjegyzés
1930	3. sakkolimpia	Hamburg Németország	1	9	0	0	100	-	12	Az egyéni eredményeket a szerzett pontok száma, és nem a százalékok alapján értékelték. A legjobbak 17 játszmát játszottak. Aljechin a szépségdíjat nyerte Gideon Ståhlberg elleni játszmájáért.
1931	4. sakkolimpia	Prága Csehszlovákia	1	10	1	7	75		14	Egyetlen vereségét a lett Hermanis Matisonstól szenvedte el. Ez volt az első veresége a világbajnoki címe megszerzése óta.
1933	5. sakkolimpia	Folkestone Egyesült Királyság	1	8	1	3	79,2		8	Egyetlen vereségét a lengyel Savielly Tartakower ellen szenvedte el. Ez volt a második, és egyben utolsó veresége sakkolimpiákon.
1935	6. sakkolimpia	Varsó Lengyelország	1	7	0	10	70,6		10	A csehszlovák Salo Flohr ért el nála jobb eredményt, 13 pontot 17 játszmából.
1939	8. sakkolimpia	Buenos Aires Argentína	1	5(9)	0	5(7)	75 (78,1)		10	Az egyéni érmeknél csak a döntőbeli teljesítményt vették figyelembe. Zárójelben az olimpia egészén nyújtott teljesítménye. A kubai José Raúl Capablanca szerezte meg az egyéni aranyérmet 77,3%-os teljesítménnyel.

Távsakkozás

Aljechin 1902 és 1910 között a Sahmatnoje Obozrénye (Шахматное обозрение) című folyóirat több távtornáján vett részt. A folyóirat 6., 7. és 9. tornáján együtt szerepelt a testvérével, Alekszejjel. 1905-től 1906-ig a 16. tornán „T. Aljechin” név alatt vett részt önállóan. A „T” a Tisa becenevet takarja, ahogy őt alkalmanként otthon nevezték. A versenyt megnyerte, a megszerezhető 14 pontból 11-et szerzett. Ezt követően még 1906-07-ben játszott Schachowski herceg 1. távtornáján és a Sahmatnoje Obozrénye folyóirat 17. tornáján. 1912 és 1914 között Moszkva csapatában játszott a Kazany ellen, a városok közötti mérkőzésen.

Vaksakk

Aljechin a legerősebb „vakon” játszó sakkozók közé tartozott a maga korában. Kétszer állított fel világrekordot vakszimultánban. 1924-ben New Yorkban egyszerre 26 vakjátszmát játszott, amiből 16-ot megnyert, öt döntetlen és öt vereség mellett. Azután, hogy Réti Richárd és George Koltanowski ezt az eredményt megjavította, Aljechin 1933-ban, Chicagóban a rekordot visszaszerezte. 32 partit játszott egyidejűleg: 19 győzelmet és 9 döntetlent ért el, 4 vereség mellett.

Híres játszmái

• Bogoljubow – Aljechin, Hastings, 1922
• Réti – Aljechin, Baden-Baden, 1925
• Euwe – Aljechin, Zandvoort, 1935
• 578 darab játszmája a chess-db.com-on Archiválva 2014. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben

Eredményei

• Világbajnok 1927-től 1935-ig
• Világbajnok 1937-től 1946-ig
• Világrekord vakszimultánban (87 tornából 62-t nyert meg)
• A tornákon és világbajnoki páros mérkőzéseken összesen 1264 partit játszott: ezekből 735-t megnyert, 402 remivel végződött és 127-t veszített el.
• 1926-ban, Drezdában, Nimzowitsch-csal együtt kapták a legszebb partiért járó díjat, 5000 db cigarettát.

Megjelent művei

• Alekhine, Alexander. 107 Great Chess Battles. Oxford University Press (1980). ISBN 978-0-19-217590-8  Aljechin által elemzett játszmák, amelyek jóval halála után jelentek meg.
• Alekhine, Alexander. My Best Games of Chess 1908–1937. Dover (1985). ISBN 0-486-24941-7  Az 1929-ben és 1937-ben megjelent könyvek egy kötetben kiadott reprint változata.

Magyarul

• Aljechin 300 válogatott játszmája saját elemzéseivel; összeáll., bev. V. N. Panov, ford. Alföldy László; Sport–Medicina, Bp., 1962
• A My Best Games of Chess 1924–1937 című könyve alapján készült 1946-ban az A Matter of Life and Death című film.

Emlékezete

• Az ausztráliai Queenslandben az ír aranyásó, Patrick Joseph Finnerty róla nevezte el az 500 láb (kb. 170 m) magas Mount Alekhine-„hegyet”, kb. 50 mérföldre Townsville-től.
• A Cascais városában, Portugáliában róla nevezték el a Rua Alexander Alekhine nevű utcát.
• Az 1909 Alekhin nevű aszteroida az ő nevét viseli.
• Emlékére 1956 óta a legerősebb nagymesterek részvételével emlékversenyt rendeznek. A legutóbbira 2013. áprilisban Párizsban és Moszkvában került sor.

Források

• Bill Wall: Alexander Alekhine. [2009. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 1.)

További információk

• Alexander Alekhine (1892–1946) (angolul)(oroszul)(franciául)
• Юрий Шабуров: АЛЕХИН ПЕРВЫЙ РУССКИЙ НА ШАХМАТНОМ ТРОНЕ (digitalizált változat) (oroszul)
• Botvinnik, Mikhail M.. One hundred selected games. Bell. ASIN B000PZU8S4 (1951) 
• Chernev, Irving. Twelve Great Chess Players and Their Best Games. New York: Dover, 163–180. o. (1995). ISBN 0-486-28674-6 
• Donaldson, John W., Nikolay Minev. Alekhine in the Americas. Seattle, Washington: International Chess Enterprises (1992). ISBN 978-1-879479-06-7 
• Denker, Arnold, Larry Parr. The Bobby Fischer I Knew And Other Stories. Hypermodern Press (1995). ISBN 978-1-886040-18-2 
• Elo, Arpad E.. The Rating of Chessplayers, Past and Present. Batsford (1978). ISBN 978-0-7134-1860-6 
• Fine, Reuben. The World's Great Chess Games. Courier Dover Publications (1952). ISBN 0-486-24512-8 
• Gillam, Anthony J.. 1st European championship Munich 1942. The Chess Player (2001). ISBN 1-901034-46-1 
• Hooper, David, Kenneth Whyld. The Oxford Companion to Chess. Oxford University Press (1984). ISBN 0-19-217540-8 
• Kalendovský, Jan. Complete Games of Alekhine: Volume I, 1892–1921. Moravian Chess (1992). ISBN 80-85476-10-X 
• Kasparov, Garry. Garry Kasparov on My Great Predecessors: Part 1. Everyman Chess (2003). ISBN 1-85744-330-6 
• Keene, Raymond, Nathan Divinsky. Warriors of the Mind. Batsford (1989). ISBN 978-0-9513757-0-9 
• Khalifman, Alexander. Alexander Alekhine: Games 1902–1922. Chess Direct (2002). ISBN 978-954-8782-21-0 
• Khalifman, Alexander. Alexander Alekhine: Games 1923–1934. Chess Direct (2002). ISBN 954-8782-23-5 
• Khalifman, Alexander. Alexander Alekhine: Games 1935–1946. Chess Stars (2002). ISBN 978-954-8782-25-8 
• Kotov, Alexander. The Soviet School of Chess. Hardinge Simpole (2002 edition) (1958). ISBN 978-1-84382-007-9 
• Kotov, Alexander. Alexander Alekhine. R.H.M. Press (1975). ISBN 0-89058-007-3 
• Münninghoff, Alexander. Max Euwe: The Biography. New in Chess (2001). ISBN 978-1-58863-002-5 
• Réti, Richard. Modern Ideas in Chess. Hardinge Simpole (1923). ISBN 1-84382-015-3 
• Fred Reinfeld, 1942, "The Immortal Games of Capablanca", Dover Publishers.
• Reshevsky, Samuel. Great Chess Upsets. Arco (1976). ISBN 978-0-668-03493-7 
• Soloviov, Sergei. Bogoljubow, the Fate of a Chess Player. Chess Stars (2004). ISBN 978-954-8782-38-8 
• Saidy, Anthony, Norman Lessing. The World of Chess. Random House (1974). ISBN 0-394-48777-X 
• Soltis, Andrew. Frank Marshall, United States Chess Champion. McFarland (1994). ISBN 978-0-89950-887-0 
• Soltis, Andrew. Chess Lists. McFarland (2002). ISBN 978-0-7864-1296-9 
• Winter, Edward. World Chess Champions. Pergamon (1981). ISBN 0-08-024094-1 
• Winter, Edward. Kings, Commoners and Knaves: Further Chess Explorations. Russell Enterprises (1999). ISBN 1-888690-04-6 
• Winter, Edward. A Chess Omnibus. Russell Enterprises (2003). ISBN 1-888690-17-8 
• Aljechin sakkszemlélete. A világbajnok önmagáról és a sakkról. Kortársak kritikája; Aljechin, Kmoch és Tartakower cikkeiből, glosszáiból összeáll. és ford. Chalupetzky Ferenc; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1931
• Aljechin és Bogolubow revánsmérkőzése a világbajnokságért 1934. tavaszán. 26 játszma; bev. Chalupetzky Ferenc, Aljechin et al. elemzéseivel; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1934
• Dr. Aljechin és Dr. Euwe mérkőzése a világbajnokságért; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1936
• Az Aljechin – Euwe revansmérkőzés játszmái. Megjegyzésekkel kísérte Nagy Géza; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1938
• A müncheni sakkmesterverseny Európa bajnokságáért. 1942. Dr. Aljechin, Chalupetzky Ferenc stb. beszámolói. Barcza Gedeon, Szily József elemzéseivel; Magyar Sakkvilág, Bp., 1942
• Az ismeretlen Aljechin; tan. Chalupetzky Ferenc, Tóth László; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1948
• Alekhine; szerk Lovas Dániel, angolra ford. Molnár Zoltán; Caissa Kft., Kecskemét, 2010 (The chess greats of the world)

Előző José Raúl Capablanca Max Euwe

Sakkvilágbajnok 1927–1935 1937–1946

Következő Max Euwe Mihail Botvinnik