Alexander von Staël-Holstein

Báró Alexander von Staël-Holstein (Testama, 1877. január 1. – Pejping, 1937. március 16.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Gāng Hétài; magyar népszerű: Kang Ho-taj; hagyományos kínai: 鋼和泰; egyszerűsített kínai: 鋼和泰) balti német arisztokrata származású orosz–észt orientalista, sinológus, szanszkritológus.

Alexander von Staël-Holstein
Született	1877. január 1. Testama (Livónia)
Elhunyt	1937. március 16. (60 évesen) Pejping
Állampolgársága	észt
Nemzetisége	orosz–észt
Szülei	Catharina Stael von Holstein August Johann Stael von Holstein
Foglalkozása	orientalista, sinológus, szanszkritológus
Iskolái	Harvard Egyetem Humboldt Egyetem Luther Márton Tudományegyetem Császári Dorpati Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander von Staël-Holstein témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete és munkássága

Az arisztokrata származású Alexander von Staël-Holstein a Tartui Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Összehasonlító nyelvészet szakon diplomázott, majd Berlini Egyetemen a keleti nyelveket tanulmányozta. 1900-ban doktori fokozatot szerzett buddhológiai témájú disszertációjával. Az ezt követő években a báró Németország többi egyetemén, Angliában és Indiában tanult a kor legkiválóbb orientalistáitól. Tudományos karrierje 1919-ben vette kezdetét, amikor kinevezték a Szentpétervári Egyetem adjunktusának. 1912-ben az Egyesült Államokba látogatott és egy rövid ideig a Harvard Egyetemen szanszkrit nyelvet tanult. Amikor Oroszországban kitört a bolsevik forradalom, ő éppen Kínában tartózkodott. Amikor 1918-ban megalakult a független Észt Köztársaság, maga is felvette az észt állampolgárságot, de továbbra is Pekingben maradt. 1918-tól 1921-ig a Hongkongi, majd a Pekingi Egyetemen tanított szanszkritot, tibetit és indiai vallásokat. 1922-ben Pekingben kinevezték professzornak. 1927-ben és 1928-ban vendégtanárként a Harvard Egyetemen tanított és közreműködött a Harvard-Yenching Intézet könyvtárának gyarapításában. 1932-ben az Academia Sinica tiszteletbeli tagjává választották.

Az indiai és tibeti vallásokkal kapcsolatos tanulmányai mellett a kínai történeti fonológiában tett vizsgálatai is figyelemre méltók.

Főbb művei

• The Kāçyapaparivarta: a Mahāyānasūtra of the Ratnakūṭa class, edited in the original Sanskrit, in Tibetan and in Chinese, Shanghai: Shangwu Yinshuguan, 1926
• On a Tibetan text translated into Sanskrit under Ch'ien Lung (XIII cent.) and into Chinese under Tao Kuang (XIX cent.), Bulletin of the National Library of Peiping, 1932
• On two Tibetan pictures representing some of the spiritual ancestors of the Dalai Lama and of the Panchen Lama, Bulletin of the National Library of Peiping, 1932
• A commentary to the Kāçcyapaparivarta, edited in Tibetan and in Chinese, Peking: published jointly by the National Library and the National Tsinghau University, 1933
• On a Peking edition of the Tibetan kanjur which seems to be unknown in the West, Peking: Lazarist Press, 1934
• On two recent reconstructions of a Sanskrit hymn transliterated with Chinese characters in the X century A.D, Peking: Lazarist Press, 1934
• Two Lamaistic pantheons, edited with introduction and indexes by Walter Eugene Clark from materials collected by the late Baron A. von Staël-Holstein, Harvard-Yenching Institute monograph series 3 and 4, Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1937

Hivatkozások

Irodalom

• Elisseeff, Serge. "Staël-Holstein's Contribution to Asiatic Studies". Harvard Journal of Asiatic Studies, 1938, 3 (1): 1–8.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander von Staël-Holstein című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.