Alexandre Cabanel

francia festő és tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 4.

Alexandre Cabanel (Montpellier, 1823. szeptember 28.Párizs, 1889. január 23.) francia festő és tanár, az akadémiai stílus egyik legjelesebb képviselője.

Alexandre Cabanel
Önarcképe (1852)
Önarcképe (1852)

Született1823. szeptember 28.
Montpellier
Meghalt1889. január 23. (65 évesen)
Párizs
Sírhelycemetery Saint-Lazare (Montpellier)
Alkotott18401874
Nemzetiségefrancia francia
Stílusaakadémista
IskoláiÉcole des beaux-arts (Párizs)
Mestere(i)François-Édouard Picot
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Cabanel témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés
 
Vénusz születése (1863)

Egy szegény ácsmester családjában született, iskoláit szülővárosában végezte, az École des Beaux Arts-ban Charles Matet fedezte fel tehetségét, ennek köszönhetően 1839-ben ösztöndíjjal a párizsi École des Beaux-Arts lett tanulmányainak színhelye, itt François-Édouard Picot volt a mestere. Hamarosan elérte a siker, Krisztus a bírák előtt című képével elnyerte a második római nagydíjat 1845-ben, s a Medici-villa rezidense lett 1850-ig.

Arcképeivel, mitologikus és történelmi jeleneteivel nagy sikereket aratott a hivatalos párizsi Salon kiállításain. III. Napóleon francia császár kedvenc festője volt. Magát a császárt is megfestette (1867). A császár személyes gyűjteménye és a Musée du Luxembourg számára vásárolt számos A. Cabanel-képet, ezeket ma a Musée d'Orsay őrzi. Európai és amerikai gyűjtők is vették képeit. Cabanel híressé vált Vénusz születése (1863) című képének reprodukcióira maga a császár kötött szerződést.

1863-tól tanított a párizsi Académie des Beaux-Arts-ban és számos később híressé vált képzőművész-hallgatót oktatott. Számos magas kitüntetést kapott, köztük a francia Becsületrend lovagja, majd parancsnoka kitüntetéseket. 1887-ben a Belgiumi Királyi Akadémia tagjává választották.

A Vénusz születése mellett legismertebb képei, Önarcképe és a Négy évszak. A sikeres akadémikus festőt azonban számos elmarasztaló kritika is érte a feltörekvő, majd polgárjogot nyert új művészeti irányzatok képviselői részéről, a naturalizmus szemszögéből leginkább Émile Zola, az impresszionisták részéről kivált Édouard Manet bírálta. Théophile Thoré-Bürger francia író és művészettörténész is kifejezte sajnálkozását Cabanel akadémizmusa miatt. Mindezek mellett a képzőművészeti tudás alapjait mesterien oktatta és alkalmazta, amit természetesen senki sem vitatott.

Tanítványai

szerkesztés
 
Keresztelő János (1849)

További információk

szerkesztés

Artcyclopedia