Alexandru Roman

Alexandru Roman (Romanu, Papp) (Ősi, 1826. november 26. – Szászsebes, 1897. szeptember 27.) magyarországi román politikus, tanár, publicista.

Alexandru Roman
Született	1826. november 26. Ősi
Elhunyt	1897. szeptember 27. (70 évesen) Szászsebes
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	újságíró politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1866. április 11. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1887. május 25.)
Iskolái	Bécsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Roman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Erdélyi származású görögkatolikus pap családjába született. Ősiből még kora gyermekkorában a Belényeshez közeli Venterrogozra költöztek.

Tanulmányait Belényesen és Nagyváradon, a teológiát 1846 és 1848 között a bécsi Sancta Barbara Kollégiumban végezte, majd pappá szentelték. 1848–1849-ben gimnáziumi tanár volt Belényesen, ő kezdte el tantárgyként tanítani a román nyelvet.

1851. február 25-én kinevezték a nagyváradi premontrei gimnázium első romántanárává. 1852-ben román diákjaival létrehozza a Societate de lepturát, az első tartós román iskolai önképzőkört.

1853-ban Vasile Erdélyi püspök visszaküldte Bécsbe, hogy bölcsészetet hallgasson. Itt búcsút mondott a papi pályának és előbb mint román fordító, majd mint a budai Helytartótanács fogalmazója vállalt hivatalt.

1861-től 1866-ig főmunkatársa, majd szerkesztője volt a budapesti Concordiának, az első román nyelvű újságnak, amely egészében latin betűkkel jelent meg.

1862. december 20-án ő lett a pesti egyetemen akkor megalakult román tanszék első tanára (1880-tól nyilvános rendes tanár).

1863-ban feleségül vette szerkesztőtársa, Sigismund Pop lányát, Idát, aki 1865-ben meghalt. 1867-ben újranősült, Leontina Balomirit, Simeon Balomiri lányát vette el.

1865 és 1887 közt Magyarcséke választókerületét képviselte a budapesti országgyűlésben. 1867 után az egyik legtöbbet felszólaló és talán a legkeményebb hangú román képviselő volt.

1867-ben tagjává választotta a bukaresti Akadémia.

1868-tól 1876-ig szerkesztette a budapesti, hetente négyszer megjelenő Federațiuneát. 1870–1871-ben egy évet a váci fegyházban töltött, amiért újságjában leközölte a Pronunciamentet. Más lapokban is gyakran megjelentek írásai.

Élete utolsó éveiben Szászsebesen élt.

Források

• Ilie Dinurseni: Alexandru Roman (1826–1897). Sibiiu, 1897
• Vasile Vartolomei: Mărturii culturale bihorene. Kolozsvár–Cluj, 1944